HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1889

Írás összesen: 49239

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Alkonyi felhő
2019-12-09 01:29:40

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / elbeszélés
Szerző: szilkatiFeltöltés dátuma: 2019-08-24

Mária/Menyegző

A lakodalom zaja betöltötte a falut. A nóták messzire elhallatszottak, egészen a Berettyóig.
A nők már nem táncoltak, a hosszú asztalnál ültek pihegve, kipirulva. Átizzadt ruhájuk rájuk tapadt a nagy melegben. A férfiak egy ideig összekapaszkodva járták a csűrdöngölőst, aztán már csak a vőlegény, azaz az ifjú férj mulatott magában. Csapzott, fekete haja a szemébe lógott, csokor-nyakkendője megbomlott.
− Ácsi! - kiáltotta a cigányoknak. - A Fekete szem éjszakáját húzzátok!
A vendégek a menyasszony felé pillogtak.
Mária úgy ült az asztalnál a főhelyen, mintha kőszobor lenne. Egyedül volt, a mellette lévő szék már régóta üresen állt. Táncoltatták volna őt is, ahogy az ifiasszonyokat szokás, de ő egy-két forduló után visszaült az asztalhoz. Idegen volt neki ez a féktelen, vad tombolás. Ahonnan ő jött, a felvidéki Vízkeleten másképp lakodalmaznak az emberek. Az újdonsült férj a felesége mellett marad végig, ha táncol is, csak ővele. Mások a nóták, lágyabbak, szelídebbek, talán a tót dalok hatására. De ki tudja ezt?
Ahonnan ő jött, a lakodalom szinte a templomi szertartás folytatása, van benne áhítat, méltóság a vigadozás mellett. A nászéjszaka is olyan, mintha a férj-feleség ölelkezésük közben valami szentséghez járulnának. Őt legalábbis erre tanították otthon.
Szerette Kálmánt. Milyen gyönyörűséggel nézte délelőtt, ahogy ünneplőruhájában, módos család fiaként, büszkén vonul vele, a kicsit idegenszerű, de csodaszép menyasszonyával végig a falun! A templomi szertartás meglepte, valahogy kurtán-furcsán zajlott. Az orgonaszó még be sem fejeződött, már tódultak ki a vendégek. Az öreg, nagy hasú plébános is, mintha csak a lakodalmi ebédet várná.
A hatalmas sátorba a fél falu belefért. Mária nem figyelte a vőfély rigmusait, csak a behordott ételeken képedt el. Micsoda dőzsölés ebben a nélkülözésekkel teli világban! Ő alig evett valamit a nehéz, zsíros fogásokból, azt is csak a férje unszolására.
− Egyél, Mari! Hosszú lesz még a mai nap.
− De hát még majd az éjszaka! - tódította Kálmán apja, miközben összekacsintott a közelben ülőkkel. Mária kicsit röstelkedett, nem volt szokva az ilyen kétértelmű megjegyzésekhez.
Amikor megszólalt a zene, az ifjú pár eltáncolta a nyitó csárdást. Mária leült, Kálmán meg kezdte felkérni sorban a lányokat, asszonyokat. Máriát is felkérte a tanító. A férfi megrögzött agglegény volt. Állítólag papnak készült, de ki tudja, miért választotta inkább a falusi tanítóságot.
− Látom, Mária, hogy nem nagyon érzi itt jól magát.
− De... nincs semmi baj - mondta az ifjú feleség bizonytalanul. Közben arra gondolt, vagy nagyon látszik az idegenkedése, vagy csak nagyon jó szeme van a tanítónak.
− Nem idevaló maga. Mint egy finom porcelán a sok durva cserépedény között. Vigyázzon magára, hogy össze ne törjék!
Máriának a tanító szavai jártak az eszében, mikor visszaült a helyére. Valóban, neki kell vigyáznia magára. Három lánytestvére közül az egyiket ugyan ide, Magyarországra szöktette át a gyönyörű, kék szeme miatt a sógora. De ők messze laknak, Zalában. Itt, az Alföldnek ebben az elmaradott szegletében csak ő van egyedül. Akkor jött át Pestre, amikor a hatóságok kötelezővé tették a vezetéknevek szlovákosítását. Nem akart Halaszova lenni. Budapestet szerette. Sokáig lakott ott albérletben, nem messze a munkahelyétől, egy terézvárosi postahivataltól. Aztán áthelyezték ide, ebbe a Berettyó menti faluba. Mint postáskisasszony dolgozott, szerette a munkáját. Az itteni emberekkel azonban nehezen barátkozott meg. Nyomát sem látta bennük az emberbaráti szeretetnek, a segítőkészségnek és annak a mély vallásosságnak sem, ami otthon őt egykor körülvette.
Aztán találkozott Kálmánnal. A férfi postatiszt volt a debreceni főpostán, rovancsolásra érkezett. Annyira más volt, mint az otthoni seszínű, csöndes fiatalemberek. Fekete haja, dús szemöldöke, bajuszkája, de főként határtalan életkedve, vidámsága megtetszett Máriának. A férfi a szerelmet is egy megvívandó csatának tekintette. Nem hagyhatta, hogy ez a szép, fehér bőrű, vörösesbarna hajú postáskisasszony azzal a tarka-barka szemével másé legyen.
És most itt a lakodalomban vég nélkül húzzák a cigányok a Fekete szem éjszakáját. Kálmán énekelt hozzá, a részeg emberek el-elcsukló hangján, ami aztán sírásba fulladt.
A vendégek Máriát figyelték. A menyasszonyon kívül mindenki tudta, ki volt az a fekete szemű leányzó. A Veresék Jusztinája, akinek Kálmán sokáig csapta a szelet. De a lány apja kérdőre vonta:
− Hallod, öcsém? Mi a szándékod a jányommal?
− Én csak... − hebegett-habogott Kálmán.
− Hát, ha te csak, akkor fel is út, le is út!
Végül is Veresék elköltöztek a faluból. Lehet, Jusztinka már babakocsit tologat valahol.
Ahogy a cigányok abbahagyták a zenét, Kálmán apja odalépett a fiához.
− Szedd össze magad! Már nem a legénybúcsún vagy. Menj oda az asszonyodhoz, mindjárt elsírja magát.
De Mária nem sírt. A tanítót kereste a szemével, az egyetlen embert, aki tán megértené, hogy mi játszódik le benne, de nem látta sehol. A vendégsereg is ritkulni kezdett. Az anyósa a sátor bejáratánál állt, a távozóknak csomagolt ezt-azt, ami megmaradt a lakomából. Mária nem várta meg, hogy Kálmán odabotorkáljon hozzá, ment segíteni az alacsony, kövér kis asszonynak. Mennyivel más volt az ő anyja még négy gyerek után is. Magas, karcsú, szigorú, szótlan. De őt, a legidősebbet nagyon szerette.
− Hagyjad csak, lányom, inkább segíts bemenni Kálmánnak a hálóba. Sokat ivott a szentem - mondta az anyósa.
Mária ebből megértette, hogy itt a férje, az egyetlen fiú, az első mindenben. Neki itt sosem lesz igaza, bármi bárhogy alakuljon is az életükben.
Kiment a sátorból az augusztusi csillagos ég alá. Látta, hogy halványulnak, hogy vesztik el a fényüket a hajnal közeledtével. Vajon érzi-e valaki odafentről az ő nagy bánatát?
− Istenem, mi vár itt rám, ebben az idegenségben, ezek között az emberek között?

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1562
Időpont: 2019-10-22 10:07:19

válasz black eagle (2019-10-22 07:20:37) üzenetére
Kedves Laca!

Igen, megint egy asszony történetét írtam le, akit közhelyesen a hétköznapok névtelen hősének is neveznék. Az első férjem édesanyja a "minta", akit szerettem, és akinek az élete olyan negatív példa volt előttem, ami a válásomhoz vezetett. Nem tudtam és nem is akartam úgy élni, mint ő.
Köszönöm, hogy olvasod.

Üdv: Kati
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1902
Időpont: 2019-10-22 07:20:37

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kati!

Újabb történeted minden bizonnyal megint csak nem a "lét elviselhetetlen könnyűségéről" fog szólni. Ebben a rövid első részben máris annyi minden kirajzolódik. Újabb olvasmány, amelynek a hőse is és az írója is nő, ezért férfiként mindig át kell hangolódnom kicsit, de tudom, hogy gazdagabb leszek.

Laca ⚘
Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1562
Időpont: 2019-09-05 12:52:01

válasz Klára (2019-09-04 14:03:00) üzenetére
Kedves Klára!

Jól látod, a történet nem sokkal a II. világháború után kezdődik, és az Alföld egy eldugott kis falujában játszódik. Igyekeztem tipikus figurákat formálni.

Szeretettel: Kati
Szenior tag
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2529
Időpont: 2019-09-04 14:03:00

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kati!

Nagyon jól ábrázolod a szereplőket, szinte látom magam előtt őket és a cselekmény is megelevenedik belső szemeim előtt. A történet valahogy a régvolt falusi életet juttatja eszembe, de aktuális ma is, hiszen rossz házasságok most is köttetnek. Úgy látom, tényleg a tanító az egyetlen, aki megérti Máriát, és ez arra enged következtetni, hogy a történet bonyolódik.


Szeretettel: Klári
Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1562
Időpont: 2019-08-26 22:15:02

válasz Kőműves Ida (2019-08-26 16:13:31) üzenetére
Kedves Ida!

Bizony jöttek szegény Máriának keservesebb napok is. Köszönöm, hogy elolvastad.

Szeretettel: Kati
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6108
Időpont: 2019-08-26 16:13:31

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kati!

Ez a lakodalom bizony mélységesen szomorú volt, legalábbis a menyasszonynak. Lehet, úgy fog visszaemlékezni az esküvőjére, mint a legszörnyűbb napra az életében? Bár, jöhetnek még ennél szörnyűbbek is... kicsit későn ébredt rá... Jó a novella, tanulságos, bárcsak olvasnának bennünket a fiatalok is, tanulhatnának belőle...

szeretettel,
Ida

Legutóbb történt

Krómer Ágnes alkotást töltött fel Lét-kérdések címmel a várólistára

Tóni bejegyzést írt a(z) A vers ABC-je Z… című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese IV. rész című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Enyhülés című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese IV. rész című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Megfogantam én a Cseppecske című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Enyhülés című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Kedves bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Kedves bejegyzést írt a(z) A piás Mikulás és az ő stábja című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)