HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 26

Tagok összesen: 1877

Írás összesen: 48868

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-09-19 18:50:17

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: HorvajaFeltöltés dátuma: 2019-08-27

Presszó

Nézte a lány arcát. Az italát kortyolgatta, és ahogy kicsit felemelte a fejét, megfeszült a nyaka, megkívánta őt.
- Ne, kérlek! Nyilvános helyen vagyunk - mondta a lány, és arrébb húzódott. - Edd a fagylaltodat inkább.
- Jó, de a nyakadat akkor is megcsókolom - húzódott közelebb a lányhoz, belecsókolt a füle mögötti érzékeny helyen.
A lány megborzongott, jólesett neki a férfi erőszakossága.
- Jó, most már elég. Tudod, hogy nem szeretem, ha mások bámulnak minket.
A fiú visszahúzódott, és megfogta a lány combját. Imádta kemény combjait, sportos testét. Vékony nadrág volt rajta, és könnyű pólót viselt, mint a futók. Jó lett volna kicsit játszani, de tudta, nem megy semmire vele. A presszóban félhomály volt. Ketten ültek a bokszban, senki nem volt körülöttük. Máskor is jártak már itt. Nem túl gyakran, de egy héten legalább egyszer, itt találkoztak. Már hat hónapja járnak, és csak egyszer volt komoly testiség közöttük. A lány kezét fogta, és simogatta az eres kézfejet.
- Szép a kezed - mondta a fiú.
- Csak kicsi - nevetett a lány.
- Pont akkora, amekkorára szükséged van.
- Jönnek a vizsgák, tudod. Most hosszabb ideig nem látjuk egymást.
- Ez mit jelent, neked mi a hosszú idő?
- A jövő héten, vidéken leszek. A matekot elhalasztom, mert öt vizsga sok lesz.
- Akkor tanulnod kell arra is.
- Igen, utána lemegyek a barátnőmhöz Debrecenbe, ő majd felkészít.
- Akkor legalább, egy hónapig nem látlak.
- Nem, azt nem akarom. beszélünk majd. Mindenképpen találkozni akarok veled, mielőtt leutazom Debrecenbe.
A fiú úgy érezte, most hosszú időszak következeik, amit nélküle kell elviselnie. Mindig tudta, hogy nem ő a legfontosabb a lány számára. El kell tartania a gyerekeit, sokat dolgozik, túlóráznia kell. A barátai is többet jelentenek számára, mint ő.
- Most mi van? Mitől lettél ilyen szomorú? - kérdezte a lány egy kicsit sértődötten.
- Azt hittem, többet lehetünk együtt. Tudod, hogy minden percemet veled tölteném.
- De nem lehet. Fáradt vagyok, értsd meg. Hajnalban kelek, sokat dolgozom, főiskolára járok, és ott vannak a gyerekek is.
- Tudom, nem tettem szemrehányást neked, csak jeleztem, hogy hiányzol.
- Mégis, úgy mondod, mintha én tehetnék róla.
- Hagyjuk! Kérsz még valamit?
- Nem, köszönöm. Lassan mennünk kell.
A fiú közelebb húzódott a lányhoz, de ő elhúzódott. Máskor is érezte a távolságtartást, de nem tette szóvá. Tudta, a lánynak igaza van. Túl sok ez egyszerre. De döntenie kellene, mit képes vállalni? Nem tudta, mit érezhet a lány iránta. Mert nagyon nagy volt a szerelem, de valójában még nem is csókolóztak, vagy még meg sem ölelték egymást. Akkor, este is, amikor a főiskoláról érkezett, és felmentek a fiú lakására, sietett haza. Felhívta telefonon, és azt mondta, a fia belázasodott, siet haza, de felmegy, már hónapok óta készültek rá, nem akar csalódást okozni. Két órát sem töltöttek együtt. A lány feszült volt. Érdekes, ahogy belegondol, a találkozások sem tartottak egy óránál tovább, soha. Mindig sietett, az óráját nézte.
- Maradj még egy percet, beszélni akarok veled.
A lány ránézett. Talán, most először nézett így a szemébe, várakozóan, kíváncsian.
- Jól van, mondd, amit akarsz, figyelek.
A fiú megfogta a lány kezét, és elcsukló hangon mondta.
- Szakítsunk. Váljunk el békében egymástól.
A lány nem lepődött meg. Elhúzódott a fiútól, aki legszívesebben visszavonta volna, amit mondott.
- Jobbat tudok. Már én is gondolkodtam azon, hogy ez a helyzet egyikünknek sem jó. Adjál időt nekem, hogy rendezzem a dolgaimat. Tisztáznom kell az érzéseimet, és neked is el kell döntened, mit is akarsz. Az elején elfogadtad ezt a helyzetet, tudtad, hogy nincs időm semmire, és hogy türelmesnek kell lenned. Hamarosan minden megoldódik, de ehhez kell egy kis idő.
- Hónapok, évek - mondta a fiú lemondóan.
- Igen, de vállaltuk. Mindketten tudtuk, hogy nehéz lesz.
- Jól van, ez ésszerűen hangzik. Majd jelentkezel, és megbeszéljük, hogyan tovább.
- És neked is tisztáznod kell magadban, mit akarsz, és mit tudsz tenni a kapcsolatunk érdekében.
A fiú felállt, és helyet adott a lánynak, aki kijött a padok közül. Megölelte a lányt, de a lány enyhén ellökte magától.
- Ne haragudj, de sietek.

Az elmúlt egy hónapban nem látták egymást. A fiú várta, hogy majd ír, de nem beszéltek telefonon se. Rossz érzése volt, de nem akarta keresni a lányt. Abban állapodtak meg, hogy majd, ha minden elrendeződik, akkor jelentkezik. Többször elment a presszó előtt, de nem volt mersze bemenni. Talán, mert úgy gondolta, hogy ez az ő helyük. Megállt a bejárat előtt, amikor észrevette az ismerős nyakat, a feltűzött barna hajat. A lány háttal ült. Vele szemben egy férfi, és fogta a lány kezét. Nevettek, láthatólag jól érezték magukat. Bement, és leült az asztaluktól távolabb. Megjelent a pincérlány.
- Mit hozhatok? - kérdezte komor hangon. - Semmi közöm hozzá, de már másodszor vannak itt. Sajnálom.
- Semmi baj. Örülök is, hogy bejöttem, legalább érthető az az egy hónap, amit át kellett élnem.
- Ne búsuljon, maga talál magának száz különbet is.
Úgy ült, hogy látta a lány arcát is oldalról. Nézte a vonásait, a szemét figyelte, a tekintetét, amely csodálattal figyelte a férfi minden mozdulatát.
- Tessék a kóla, és a kávé - mondta pincérlány.
- Köszönöm.
- Nem túl gyakran jöttek, de megjegyeztem magukat. Olyan különleges párnak tűntek, de én láttam, hogy nem tartoznak egymáshoz.
- Nem akar leülni egy percre legalább?
- Nem lenne szabad.
- Hozzon magának valamit, és nekem is erősebbet.
A lány kacsintott, majd elsietett. Pár perc múlva letette az asztalra a két konyakot.
- Ez jó lesz?
- Tökéletes.
A férfi már nem is figyelt a párra. Azt még látta, hogy összebújnak, csókolóznak. Megkönnyebbült. Most látta a lányt először boldognak.
- Hé, térjen vissza! Ők már egy másik világban vannak.
- Tudom. Engem soha nem engedett be oda.
- Ne bánja.
- Nem, nem bánom. Éppen ellenkezőleg. Megkönnyebbültem.
- Mindig is tetszett nekem - mondta a lány.
- Hogyan? Mit mond?
- Tízkor végzek. Megvársz itt? - kérdezte a lány, és a férfi kezére tette a kezét.
Finom, meleg keze volt. Érezte az ereket, amikor megsimogatta.
- Gyönyörű kezed van - mondta a pincérlánynak, és a szemébe nézett.
- Igen, csak kicsi.
- Nem kicsi az, pont akkora, amekkora kell.

Budapest, 2019. augusztus

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Horvaja
Regisztrált:
2019-02-17
Összes értékelés:
283
Időpont: 2019-09-04 12:05:22

válasz Finta Kata (2019-09-03 23:56:57) üzenetére
Kedves Kata!
Köszönöm a véleményedet. Nagyon fontos, amit írsz. Az általam megírt történetek szereplői nem megállapodott emberek, hanem keresik a boldogságuk felé vezető utat, amelyről van elképzelésük, de kiderül, az általuk felépített világ pillanatok alatt összeomlik, mindig át kell értékelniük korábbi elképzeléseiket. Egyszerűbben, az életben soha nincs happy and. Ráadásul, ezek a kiragadott pillanatok a kapcsolatokban, mindig valamilyen folyamat következményei. Sokáig kerestem magam is választ arra a kérdésre, mi a boldogság kulcsa, létezik-e két ember egy életre szóló találkozása? De én magam, nem találtam meg a választ. Hatvanhét évesen részem volt a szerelemben, egy nálam huszonhat évvel fiatalabb nő ajándékozott meg vele. A vége természetesen szakítás lett. De én, sok más kortársammal ellentétben, boldog voltam, és megélhettem a csodát.
Szeretettel,
Janó
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12607
Időpont: 2019-09-03 23:56:57

Kedves Janó!
Általában fiatal párok kapcsolatával írsz, nagyon érdekes volt mind amit olvastam.
Érdekes, ahogy a kapcsolatokat előadod, általában nem olyan ok, mint az igaz szerelmek.
Bár az életben ritkán fordulnak meg olyanok, a tiéid számomra érdekesek, pedig számomra
furcsa kapcsolatokról tudsz írni. Én nem tudnám így fogalmazni, én szeretem, ha akik
szeretve találkozgatnak, nekem úgy lenne jó mindig, hogy ismeretség után a kapcsolatuk
erősödik, végül összeházasodnak.
Tudom, nincs igazam, és nagyon érdekesnek tartom, ahogyan T e írod.
Szeretettel olvastam:
Finta Kata
Alkotó
Horvaja
Regisztrált:
2019-02-17
Összes értékelés:
283
Időpont: 2019-08-29 11:28:06

válasz túlparti (2019-08-28 22:48:40) üzenetére
Köszönöm túlparti!
Minden véleményed értékes.

Köszönettel,
Janó
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
1115
Időpont: 2019-08-28 22:48:40

Van ami van, van ami nincs!
Nehéz ügy véleményt formálnom írásodról.
Próbálom csak, pont amennyire kell.
Néha, annyira túl bonyolultak a dolgok!
de, tisztelettel, megértéssel l olvastalak.
lehet, véleményem nem annyira értékes.
túlparti
Alkotó
Horvaja
Regisztrált:
2019-02-17
Összes értékelés:
283
Időpont: 2019-08-28 18:45:31

válasz Krómer Ágnes (2019-08-28 13:52:30) üzenetére
Kedves Ágnes!

Köszönöm értékes véleményedet.

Üdv,
Janó
Alkotó
Horvaja
Regisztrált:
2019-02-17
Összes értékelés:
283
Időpont: 2019-08-28 18:44:33

válasz szilkati (2019-08-28 18:26:59) üzenetére
Köszönöm, kedves Kati!

Üdv,
Janó
Alkotó
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1351
Időpont: 2019-08-28 18:26:59

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Janó!

Ami tetszik benne, az a távolságtartás mindegyik szereplőtől. Jellemét tekintve egyik sem különb a másiknál. "Könnyű" emberkék.

Üdv: Kati
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
2605
Időpont: 2019-08-28 13:52:30

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Janó!

Ezt már tegnap hajnalban elolvastam .Szerintem szórakoztató.Főleg a jellemrajzok.Mindegyik megéri a pénzét.
A nagyon nagy szerelem annyira nem jött le.Se csók, se szex... A lány álszent, a férfi pedig Casanovának képzelte magát.Ez a szép a kezed szöveg meg elég gyenge eresztés udvarlás, de jót szórakoztam rajta.
Szinte gondoltam, hogy ennek se lesz jó vége.Megérte elolvasni, kicsit feldobta a napomat.

Barátsággal: Ági

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) memóriazavar című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Ti régi lombok! című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Barangolt csendeken című alkotáshoz

Erdős Anita Andrea alkotást töltött fel Marionettbáb címmel a várólistára

Erdős Anita Andrea bejegyzést írt a(z) Hazugság című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Fegyverszünet című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Kell még lennie! című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Helene Branco: Liána címmel a várólistára

Erdős Anita Andrea bejegyzést írt a(z) Álarc című alkotáshoz

Erdős Anita Andrea bejegyzést írt a(z) Azt hiszed felnőttél című alkotáshoz

Erdős Anita Andrea alkotást töltött fel Meghalok címmel a várólistára

Futóinda bejegyzést írt a(z) Utolsó kérés című alkotáshoz

bobojszaki alkotást töltött fel extrackt haikuku füzér címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Barangolt csendeken című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)