Az erdei pacsirta a bokrosabb erdőben magokat, rovarokat keresgélt, amit jóízűen elfogyasztott, majd felszállt egy ágra és gyönyörűen trillázni kezdett. Meghallotta ezt a mezei pacsirta. Odarepült hozzá és azt mondta: -De szépen dalolsz! - köszönöm! - felelte amaz. Na megyek keresek magamnak hernyót és gilisztát, mert nagyon éhes vagyok! - Talált is jócskán. Jóízűen elfogyasztotta, majd az erdei pacsirta mellett ő is zengő hangon dalolni kezdett. - Ne énekelj, mert láttam a közelben egy kígyász sólymot és ha meghallja a hangod elragad a karmával! - mondta az erdei pacsirta, mikor meghallotta a csodaszép trillát. - Ekkor ért oda a szarka, aki félvállról vetette oda: - A sólyom most lakott jól egy siklóval, már biztosan nem éhes! - énekelj csak nyugodtan! - mondta nevetve, majd elrepült.



Nem szép dolog irígykedni, ne légy rosszindulatú!