Én lettem volna az első vigasz,
Adtam az ötletet, sokat, igaz
Nem fogadta meg senki őket,
Hol van a dicsőség, a becsület?

Én adtam mindig tiszteletet,
S vártam, érkezik -e majd szeretet,
De utálat jött, s gyűlölet,
a világtól minden elfeketedett.

Bátorítottam, és örültem a sikereknek,
Amikor a másik nyert, akkor főleg,
Előre engedtem magam elé őket,
Így kis időre lemaradtam, tényleg.

Közben dolgoztam sokat, tudtam
Az erős halad majd bátran,
Húztam a tempót, amíg bírtam,
Igyekezve, néha elbizonytalanodtam.

Azt mondják, legyek vidámabb,
De hogyan, ha mindenki letámad,
Sérteget, kiröhög, megaláz,
A bánatba mindig egy béklyó zár.