HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 29

Tagok összesen: 1877

Írás összesen: 48868

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-09-19 18:50:17

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: történetmesélőFeltöltés dátuma: 2019-08-31

Az öregember

A fákkal övezett tó ásítozva ébredezett. A víztükör fölött köd gomolygott egy kicsit félelmetessé téve a tájat. A Nap kibukkant és egyre erősebben melengetett, elűzve az éjszaka kísérteteit. Tapintható volt a csend, melyet néha egy felébredő madár trillázása tört meg. A part egyik kövén, hajlott hátú alak kuporgott. A cserzett arcú öregember arcát méretes szakál bújtatta a titkok mögé, hosszú fehér haja a válláig ért. Szemei a víz apró fodrozódásait figyelték. Az arra tévedőnek úgy tűnhetett, hogy már évszázadok óta vigyázza a tó nyugalmát, része a tájnak.
Fiatal suhanc trappolt ki az erdőből, lerohant a partra és azonnal köveket kezdett hajigálni a vízbe. A tó felkavarodott, haragos arcát mutatta. Az öreg rezzenéstelen arccal tűrte az atrocitást. Az ifjonc csak most vette őt észre. Kezdte bosszantani a vénség nyugalma, odaszólt:
- Papa, mér nem dobál maga is a vízbe köveket, ahelyett, hogy csak ott gubbaszt! Az öreg lassan felé fordult és nyugodt hangon válaszolt:
- Fiatal barátom, én már rég behajigáltam a magam köveit.
- Az tök unalmas lehet, csak ott ücsörögni és bámulni a semmit. - jött a hetyke válasz.
- Nekem már fontosabb a sima víztükör, mint a tobzódó hullámok. - mondta csendesen az öreg.
- Jaj, maga is ilyen bölcselő öreg, akár apámat hallanám, már tele az ilyenekkel a bakancsom! Ide se jövök többet! Én még azt hittem, hogy itt majd jól kieresztem a mérgem, erre belefutok egy okostojásba! - azzal dúlva-fúlva, köszönés nélkül elviharzott.
Az öreg kesernyés mosollyal utána nézett, majd visszafordult és a lenyugvó víztükröt bámulta.
A túlsó parton a bokrok közül horgász bukkant elő teljes menetfelszerelésben. Lemálházott, felállította horgászszékét, belehuppant és kezdte összeállítani a felszerelését. A vízbe dobta a remény horgát és belesimult a tájba. Az öreg szerette a pecásokat, mert ők is a csend hívei voltak. Nagyrészük menekült valami elöl, talán egy házsártos feleségtől, vagy csak a város zajától. Természetrajongók csak nem tudnak róla, valamit molyolni kell, mert a vérükbe ivódott a tettrekészség. Az igazi horgászok kifogják a nagy halat, majd lefényképezkednek vele és visszaengedik a víz hűsébe.
Újra csend borult a tájra.
Vidám gyermekcsacsogás közeledett. Fiatal anyuka érkezett a hozzá tartozó aprósággal. A kicsi előre szaladt belepancsolt a vízbe, majd ügyesen lavírozva a kövek között futkározottr. Még egyenlőre nem tartozott a kődobálók táborába. Anyuka alig tudott lépést tartani őizgágaságával. A fiatal nő észrevette az öregembert:
- Ne haragudjon ha megzavartuk a nyugalmát, sajnos nem birok az energiájával.
- Semmi baj, ebben a korban ennek van itt az ideje.
A nő leült az öreg mellé.
- Ön mit csinál itt?
- Tudja Kedves, a kedvenc évszakom az ősz. A Nap elveszítette a nyári sziporkázását, amikor minden élő az árnyékot keresi. Ilyenkor olyan simogató, tele van energiával. Minden nap kijövök és egész évre feltöltődöm, hogy jövő őszre újra itt lehessek.
- Láttam, hogy a vizet nézte, talán régi emlékek törtek felszínre?
- Nem. Soha nem révedek a múltba, mert az zsákutca. Jövőt már nem tervezek, tudom, hogy dőreség. A mában élek, élvezem, hogy megint rám mosolygott egy újabb nap.
Egy pillanatnyi csend után újra az öreg szólalt meg:
Most elárulom egy nagy titkomat. Tudja, még valamiért kijárok ide, sírni. Ne gondolja, hogy az elmúlt fiatalságon, vagy egy szép emléken. Egyszer itt ültem, néztem a sima víztükröt és egyszer csak felbuggyant belőlem a sírás. Nem volt rá okom, csak úgy jött. Amikor nagy nehezen elapadtak a könnyeim, valamilyen belső megtisztuláson estem át, nagyon jól éreztem magam. Megértettem, hogy a nők miért sírnak mindenen és mekkora kitolás a sorstól, hogy a férfiaknak bezzeg minden helyzetben tartaniuk kell magukat, pedig néha jól esett volna kiönteni a keserűséget.
Időközben a kis sarj ráébredt a kődobálás ízére, és egyre méretesebb darabokkal zavarta meg a tó csendjét. A túlsó partról a horgász valamit átkiabált, nem lehetett érteni mit, de azzal, hogy felpattant és az öklét rázta sejteni lehetett.
- Azt hiszem mennünk kéne. - szólalt meg a nő. Örülök, hogy megismertem.
- Én is, minden jót.
A nő maga előtt terelgette a törpét, lassan eltűntek a partmenti fák sűrűjében. Visszaállt az egyensúly.
Az öregtől nem messze újra megzörrent a bokor.
-Micsoda forgalom van ma, máskor nem történik semmi, most meg mint egy átjáróház.- gondolta az öreg.
Hasonló korú vénség csoszogott elő és leült a partra. Össze néztek, egyikük sem szólalt meg, csak némán a víz felé fordultak.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Zománc című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) memóriazavar című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Ti régi lombok! című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Barangolt csendeken című alkotáshoz

Erdős Anita Andrea alkotást töltött fel Marionettbáb címmel a várólistára

Erdős Anita Andrea bejegyzést írt a(z) Hazugság című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Fegyverszünet című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Kell még lennie! című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Helene Branco: Liána címmel a várólistára

Erdős Anita Andrea bejegyzést írt a(z) Álarc című alkotáshoz

Erdős Anita Andrea bejegyzést írt a(z) Azt hiszed felnőttél című alkotáshoz

Erdős Anita Andrea alkotást töltött fel Meghalok címmel a várólistára

Futóinda bejegyzést írt a(z) Utolsó kérés című alkotáshoz

bobojszaki alkotást töltött fel extrackt haikuku füzér címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)