HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1889

Írás összesen: 49239

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Alkonyi felhő
2019-12-09 01:29:40

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: túlpartiFeltöltés dátuma: 2019-09-10

Mese egy szegény juhászbojtárról-II. rész

A juhászbojtár meg másnap, kora hajnalba felhajtotta a nyájat a magas Havasokba. Tavaszodott. Már csak a hegyek - napfénytől óvott - megbúvó hasadékaiban maradtak kicsiny kásás hófoltok, de kisarjadt a fű, bontották szirmaikat az első tavaszi virágok, rügyetkeztek a fák ágai, méhecskék kezdtek döngicsélni, énekeltek sok, mindenféle összes madarak, tücskök ciripeltek, szöcskék szökkentek; mindenki üdvözölte a tavasz a maga módján, na szóval, életre kelt mindenféle, olyan téli álmot aludott izé-féleség...
Elégedett volt ám a gazda ősszel, ahogy a legényke haza hozta a nyájat a hegyről, annak össze szaporulatával. Örömébe' vonult csak le magába a pincébe, egy meszely pálinkára. Mint aki jól végezte dolgát.
És a követő tavaszon, a birkanyírást követően, a "sárga csikók" már nem tudtak ficánkolni, rúgni csillagot a gazda pénzes ládájába. Annyi pénzt kapott a gyapjúért, hogy dugig tele lett az a láda. Csak fuldokolt abban a sok aranypénz. Gondolta is a gazda magába: új ládát kéne csináltatnia, de tekintettel nagy nyomorúságára, részletfizetést kell majd kérnie a kovácsmestertől.
Aztán, tavasszal, a juhászbojtár megint felhajtotta a nyájat fel, a magas Havasokba. Tavaszodott. Már csak a hegyek - napfénytől óvott - megbúvó hasadékaiban maradtak kicsiny kásás hófoltok, de kisarjadt a fű, bontották szirmaikat az első tavaszi virágok, rügyet bontottak a fák ágai, méhecskék kezdtek döngicsélni, énekeltek sok madarak fészekrakás, vagy fészek tatarozás közben, sipákolnak majd a fészkekben kicsi, örökké éhes fiókák, tücskök ciripeltek, szöcskék szökkentek, medvék - kibújva barlangjukból - brummogtak vidáman; mindenki üdvözölte a tavaszt, tehetsége szerint, na szóval, életre kelt mindenféle, olyan téli álmot aludott izé-féleség...
Volt a hegyen egy rozzant kalyiba, fekhelyéül szolgált a frissen kaszált, illatos széna, takarója meg voltak csak csillagok.
A kommenciót illetőn is volt megállapodás. Járt a legeltetésért hetente: friss cipó, jó darab szalonna, pár vereshagyma, csipetnyi só. Ezt kellett felvinnie a gazda asszonyának...
"Csak hát", hamarosan baj lett avval a megalkudott kommencióval. A cipócska hétről-hétre zsugorodott, a szalonna is vékonyodott, át lehetett rajt látni már. Ami a vereshagymákat illeti, valószínűleg elgurulhattak út közben, lefelé a lejtőn. Csipetnyi sót sem lehetett már felfedezni, még nagyítóval se. Kedves, kicsi gazdasszony sajnálkozva tárta szét kezeit. Mondván, "ennyi tellett a vén zsugoriból, gyűjti a pénzt az új, nagyobb, betörésbiztos kincsesládájára." Aztán szólt következőképpen:
- Te legény! A végén még elkopsz nekem! Jobb lenne, ha legalább, pár kavicsot a saját zsebedbe tennél! Végén még elfúj a tavaszi szél! Pedig az "vizet áraszt" leginkább. Lenne javaslatom, levághatnál egy bárányt, akkor mindketten jól lakhatnánk. Legalább, életünkben egyszer.
- Hogy gondolod? A nyáj a gazdáé!
- Olyan buta vagy! - mosolyodott el az asszony, kivett egy kavicsot a csuporból, hajította azt jó messzire.
Aznap este báránysültet vacsoráztak.
- Jól laktam, nem vagy szomjas?
- Hozok friss forrásvizet!
- Annyira buta vagy, tudod? - nevetett az asszony.
Együtt aludtak az éjjel. Keresték egymás kedvét. Vágyódva, vigyázva. Telt-múlt összes Idő, nem tehetett róla; néha sietett, néha meg járt csak, amolyan ólomlábakon. Telt lassan, ahogy a hét közben várta az asszonyt, aztán, gyorsan telt el az a mindenkori, vágyott éjszaka.
Terjedt el ám a finom báránysült illata, szerte az egész völgyben. Érkeztek új látogatók. Lassan őszre fordult az Idő, jöttek favágók, meg szénégetők. Kértek bárányokat - viszemre-hozomra. "Majd ha eladjuk a fát. Majd, az első szénégetés után." Mondták, ő meg adott, adott. Adott mindenkinek. Néha küldték maguk helyett, magukat kellető, szépséges asszonyaikat is, de ő csak mindig csak arra a hétvégi kommencióra vágyott. Mert akkor részesültek egymástól minden égi-földi jóban.
Megérkeztek az üldözöttek, kitaszítottak, "megalázottak, megnyomorítottak", árok szélén hagyottak is, voltak "csak" cigányok. Raktak nagy máglyát, jártak körötte táncot, gyönyörű cigánylányok rúgták a parazsat legényeikkel, keltek életre rég elfelejtett dallamok. Volt vidámságnak se széle, se hossza. És sült a vacsora a nyársakon. De ő csak mindig csak arra a hétvégi kommencióra vágyott. Dobta szórta kavicsait szerte-szanaszét. Adott, adott hát mindenkinek, törlesztve így adósságát.
- Kicsim! Utoljára vagyok itt! Látod, csak az aranyszőrű bárány maradt meg. A kicsi kos. Látod? Aranyszőrű bárány, ahogy süt rá a hold. Megérdemli! Engedjük útjára! Képzelem csak el, ahogy gazda mohón kap a csupor után, próbálja rázogatni, de minden hiába, csilingel csak abba a néma csend, a nagy semmi... Miként az új ládájába is majd, szívem - szólt az asszony, aztán rápaskolt a kicsi kos hátára, az meg eliramodott.
- Eridj, eridj szívem! - és az asszony felnevetett.
- Na jó, de hogy fogok elszámolni végül?
- Olyan buta vagy te legény? Hát miben egyeztetek meg? Ahány kavics a csuporba, annyi bárány. Látsz itt egyetlen kavicsot? És bárányt? - felnevetett, és messzire hajította az utolsó kavicsot is. Most el kell mennem. Azért nem szomorkodj, maradt még egy utolsó kicsi bárány, rólad nevezem majd el, te vagy a gazdája - és megsimogatta a pocakját.
- Kérlek, kérlek!
- Eridj, eridj szívem! Tudod, a legjobb mesék attól a legszebbek, hogy sose valósulhatnak meg. Ideje becsuknunk a mesekönyvet.
Hát, elkopott a nyáj, fogytak ki összes kavicsok is abból a csuporból. Elkopott a szerelem, meg a mese is. A legény meg indult vándorútra, keresett valahol valamit, valakit, tán a Világ végén majd meg is találja. Aki nem hiszi, járjon utána!

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
1252
Időpont: 2019-09-18 15:56:55

válasz T. Pandur Judit (2019-09-17 22:10:10) üzenetére
Igazad lehet kedves Judit.
Tán a mesékben még lehet igazságot tenni - azért is mesék.
Köszönöm, hogy olvastál!

Túlparti
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5180
Időpont: 2019-09-17 22:10:10

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Túlparti!

Bizony ez egy tanulságos mese, mert akinek nincs veszteni valója, az maga veszi el, ami járna neki, sokszor még többet is.
Ha a gazdagok nem terítenek szét a gazdagságukból a szegények között, akkor jönnek a szegények és szétterítik a szegénységüket a gazdagok között.
A történetbeli gazda is jobban járt volna, ha kevésbé zsugori.
Még szerencsére a mesékben általában "igazság tétetik", míg a valóságban...

Judit
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
1252
Időpont: 2019-09-16 23:43:09

válasz szilkati (2019-09-16 10:51:36) üzenetére
Szia "Szil"!
Én csak "igaz" meséket írok.

túlparti
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
1252
Időpont: 2019-09-16 23:41:34

válasz oroszlán (2019-09-16 10:41:28) üzenetére
Köszönöm, hogy olvastál!
Megtiszteltél vele!
szeretettel: túlparti
Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1562
Időpont: 2019-09-16 10:51:36

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Talán nem is mese ez, csak "meseburokban" van, de akár igaz is lehetne. Tetszett.

Kati

Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7904
Időpont: 2019-09-16 10:41:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Remek meseíró vagy kedves Túlparti!
Jó volt itt nálad!
Szeretettel gratulálok
Ica
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
1252
Időpont: 2019-09-12 22:26:29

válasz Kőműves Ida (2019-09-12 19:22:01) üzenetére
Szia Ida!
A mesék arra szolgálnak, hogy elhiggyék őket. A legszebbek mag attól különösen jók, hogy nem valósulhatnak meg. Be kell csukni azt a mesekönyvet, idejében.

szeretettel: túlparti
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
1252
Időpont: 2019-09-12 22:23:04

válasz Horvaja (2019-09-12 18:41:17) üzenetére
Szia Janó!
Szerintem is jó volt. Elég nagy arcom van!
Köszönet, hogy végig olvastad.

túlparti
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
1252
Időpont: 2019-09-12 22:13:50

válasz Krómer Ágnes (2019-09-12 13:01:08) üzenetére
Kedves Ági!
Jól sejtetted, és jó vége is lett!

túlparti
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6108
Időpont: 2019-09-12 19:22:01

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia túlparti!

Tetszett a mese. Tetszett az a téli álmot aludott izé-féleség... Aztán, éppen jókor csuktad be a mesekönyvet is... Szóval, nekem nagyon bejött a meséd, és el is hiszem. :)

Szeretettel,
Ida
Alkotó
Horvaja
Regisztrált:
2019-02-17
Összes értékelés:
312
Időpont: 2019-09-12 18:41:17

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Jó kis mese vót!

Janó
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
2775
Időpont: 2019-09-12 13:01:08

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Túlparti!

Tudtam én, hogy jó vége lesz.:)

Ági

Legutóbb történt

Krómer Ágnes alkotást töltött fel Lét-kérdések címmel a várólistára

Tóni bejegyzést írt a(z) A vers ABC-je Z… című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese IV. rész című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Enyhülés című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese IV. rész című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Megfogantam én a Cseppecske című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Enyhülés című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Kedves bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Kedves bejegyzést írt a(z) A piás Mikulás és az ő stábja című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)