HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 27

Tagok összesen: 1877

Írás összesen: 48868

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-09-19 18:50:17

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Magdus MelindaFeltöltés dátuma: 2019-09-11

Az első cigarettám

Azt gondoltam, hogy csúnyább leszel. De nem. Sármos arcodon semmit sem csúfított a halál. Mimikai ráncaid még most is jól állnak neked, az idő és a dolgos évek által vésett redők nem ártottak semmit a kinézetednek. Talán egy kicsit sápadtabbnak tűnsz, de ez természetes ebben a helyzetben. Mindig így néztél ki ifjúkorod óta. Hosszú évek óta nem láttalak, most meg itt sírok fölötted fekete ruhában. Te meg, mint egy vőlegény kimosakodva, fehér ingben, öltönyben lehunyt szemmel alszol. Pedig az öltöny nem volt a kedvenc ruhadarabod.

Ami először eszembe jut rólad, az a szemedben bujkáló cinkos mosoly. Gyermekként talán még szerelmes is voltam beléd. Csak az tartott vissza, hogy be is valljam neked, hogy rokoni szálak fűztek hozzád. Méghozzá elég közeli, Apukám öccse voltál, szóval a nagybácsikám. Apám valahogy nem tudta hogyan kell játszani a gyermekekkel. Vele ellentétben te, akinek nem adatott meg, hogy gyermeke szülessen, úgy bántál velem és testvéremmel, mint egy igazi édesapa. Imádtuk veled járni az erdőt, pedig messze volt és rengeteget kellett gyalogolni benne. De valahogy veled soha nem fáradtunk el, mert izgalmas sétáinkon megismertetted velünk az erdő összes rejtelmét és kincseit. Munkád is ide kötött, a közeli kőbányában dolgoztál. Egész életedben itt tevékenykedtél, bányásztad és hordtad a követ, ahová kellett. Neked nem ártott a tűző nap és a zuhogó eső sem, soha nem panaszkodtál miattuk. Emlékszem egy nagy nyári zápor után nem éppen habkönnyű testemet felemelted és átemeltél a megduzzadt erdei patakon. Ha már végképp elfáradtam, akkor a nyakad közé vettél és vidám történeteket mesélve vittél. Soha nem érkeztünk üres kézzel haza a Mamához. Hol szedret, hol erdei szamócát gyűjtöttünk, amit mi fosókának hívtunk, mert bőséges fogyasztásának hasmenés lett a következménye.

Azóta tudom, hogy hol kell keresni a vargányát és a csirkegombát. Megmutattad a búvóhelyeiket és mi boldogan szedtük fel a kosarunkba és vittük örömmel nagymamánknak, hogy készítse el a másnapi ebédet belőle. Temérdek gombát lehetett találni akkoriban, hatalmas vászonterítőkön aszalódott a tornác kövén az illatos "igazi" gomba és a többi társa. Amikor éppen nem kószáltunk veled az erdőben, akkor már alig vártuk, hogy hazaérj. Amikor megérkeztél cinkos mosollyal a szemedben mindig kíváncsian érdeklődtél, hogy hogyan telt a napunk és mi boldogan meséltük el, hogy milyen ételt főztünk sárból és fűből és hogyan terítettünk meg a söröskupakokra, amit tányérként használtunk.
Emlékszem az egyik sétánk alkalmával megmutattad azt az idilli helyet, ahol nagyon kellemesen lehetett érezni magunkat. Szomorú fűzfák álltak az út szélén lévő árok mellett igencsak benőve dús aljnövényzettel. Az esővíz soha nem tudott felszívódni a fák alatt lévő cserjék miatt. Mi ezeknek a fáknak az alsó ágain hintáztunk és hűsöltünk, vigyázva, hogy bele nem pottyanjunk az alattunk lévő vízbe. Izgalmas játék volt, szerettünk oda elbújni, mert minket ugyan nem láttak az úton bandukolók, de mi láttuk őket. Nagyokat nevettünk, amikor elhaladtak mellettünk és furcsán néztek hátra, mert nem tudták honnan jött a gyermekkacaj.

Felnőttünk lassan a testvéremmel, legalábbis mi már úgy éreztük. Tizenkét évesen nagylánynak képzeltük magunkat. Emlékszem az első cigarettám ízére, amivel több napi unszolásunk után te kínáltál meg. Románc márkanévre hallgatott és erős békebeli dohány íze volt. Fuldokoltunk a füsttől, de akkor is végigszívtuk. Utána sokáig nem bírtam ránézni még a dohányzó emberre sem. De nagyon szerettelek érte, hogy általad megkóstolhattam az áhított cigarettát.

Aztán valahogy elmaradtak a látogatások. Valóban felnőttünk már, nem igényeltük a nagymama és a nagybácsi társaságát. Annyira sajnálom ezt ma. Jó apa lettél volna, de a sors másképpen rendelkezett. Sajnos soha nem mondhatta senki neked, hogy szeretlek Apa. Én most átkiabálnám neked a túloldalra, kár, hogy nem hallod, de remélem, érzed vagy érezted, hogy szeretlek. Talán egyszer majd találkozunk odaát és elszívunk jóízűen egy békebeli Románcot és megbocsájtasz, hogy utolsó éveidben nem kerestem a kapcsolatot veled.

Isten legyen veled odaát!

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2412
Időpont: 2019-09-17 21:55:27

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Melinda!

Igazán szép megemlékezést írtál apaszívű, kedves nagybácsidról. Élvezettel olvastam, mert engem is elvittek a messzi múltba a te sodró emlékeid.

Szeretettel: Klári
Alkotó
Magdus Melinda
Regisztrált:
2017-02-20
Összes értékelés:
207
Időpont: 2019-09-14 17:32:21

válasz sailor (2019-09-13 21:01:50) üzenetére
Kedves sailor!

Ha már kétszer is elolvastad, akkor elmesélem neked a visszaemlékezésem lejegyzésének történetét. Egy szombati napon egész délelőtt és délután is többször eszembe jutott az öt éve meghalt nagybácsikám és elemi erővel törtek fel bennem róla az emlékek. Sehogy sem akartak abbamaradni. Alig vártam már, hogy este legyen és leülhessek a laptopomhoz és leírhassam őket. Több napig a hatása alatt voltam. Lehet, hogy üzenni akart odaátról valamit. Talán azt, hogy ne felejtsem el honnap indultam.

Örülök, hogy tetszett és köszönöm a hozzászólásod!

Melinda
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
4058
Időpont: 2019-09-13 21:01:50

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Melinda!

Kétszer is olvastam!

Nagyon megható írás!

Nem lehetett abbahagyni!

Gratulálok:sailor

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) memóriazavar című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Ti régi lombok! című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Barangolt csendeken című alkotáshoz

Erdős Anita Andrea alkotást töltött fel Marionettbáb címmel a várólistára

Erdős Anita Andrea bejegyzést írt a(z) Hazugság című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Fegyverszünet című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Kell még lennie! című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Helene Branco: Liána címmel a várólistára

Erdős Anita Andrea bejegyzést írt a(z) Álarc című alkotáshoz

Erdős Anita Andrea bejegyzést írt a(z) Azt hiszed felnőttél című alkotáshoz

Erdős Anita Andrea alkotást töltött fel Meghalok címmel a várólistára

Futóinda bejegyzést írt a(z) Utolsó kérés című alkotáshoz

bobojszaki alkotást töltött fel extrackt haikuku füzér címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Barangolt csendeken című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)