HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 23

Tagok összesen: 1888

Írás összesen: 49208

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-11 14:20:44

Reklám

Prózai művek / sci-fi
Szerző: John von SacchiFeltöltés dátuma: 2007-02-22

A küldetés (A kiválasztott c. mű folytatása)

Összeesik a Tarron, kit Xeronnak hívtak bolygóján a Napon. Vezető volt, egy földi egység vezetője.
A küldetés elbukott, kárhoztatott a Földre. Rampalgo a főtarron rettentő mérges a tanács sem ülésezett, ő mondja ki egyedül az ítéletet.

- Mennie kell! Meg kell semmisítse azt az embert! Túl sokat tud, nem maradhat életben!



Kellemesen érzi magát, arcát simogatja a nyári nap. Kedvese lágy simogatással ébreszti őt.

- Lassan indulnod kell ! Istenem lehet, hogy az ország leendő új elnökét keltegetem itt hasztalan? - viccelt a lány
- Na persze az elnököt! Egy egyszerű áruházvezetőt, politikai ambicíókkal, és néha elviselhetetlen, kínzó rémálmokkal? Mennyi az idő?
- Fél hat!
- A francba tényleg elkések!

Csókot nyom a lány arcára, kipattan az ágyból és a füdőszobába siet. Belenéz a tükörbe, nem lát sok jót. Szemei karikásak, mintha legalábbis két napja csak ivott volna. Nem mondta a lánynak, de két napja ismét nem alszik egy hunyást sem, csak reggelenként tud elpihenni, de akkor meg nem teheti hosszasan.
Mint minden átvirasztott éjszaka után, ma reggel is tüzetesebben szemrevételezi magát. Van-e valahol a testén újabb bizonyíték?
Bizonyíték arra a képtelenségre, hogy őt kiválasztották. De mire is?
Csak halványan emlékszik arra a napra..... erdő....űrhajó.....teste belülről?
Tűnődéséből a lány hangja zökkenti vissza a valóságba.

- Kávé az asztalon. Mit kérsz reggelire?
- Semmit köszönöm, már így is késében vagyok!

Összeszedi magát és a konyhába megy. Leül az asztalhoz, belekortyol a kávéba. Végig néz kedvesén, ő találta meg az erdei úton a szakadó esőben ott fekve a sárban. A lány macskateste kecsesen suhan át a konyhán, a levegőt belepi parfümjének illata. Ő is készülődik, rá is vár a munka. Egy idősek otthonában ápolónő. Szereti a munkáját, ha tehetné a nap huszonnégy óráját a hajlott hátú idősek között töltené. A fiú már felöltözve áll ismét a konyhában, sietve issza meg maradék kávéját, azt a látszatot keltve, hogy dolgozni indul. Hazudik kedvesének, nem mondja vagy nem meri neki elmondani, hogy kezelésre jár? Kéthetente egy pszichológusnál próbál saját lelke mélyére látni, már két éve eddig hasztalan.
Valami benne van, és mégsem. Megköti a cipőjét, felveszi bőrkabátját, majd copfba fogja hosszú fekete haját, elköszön kedvesétől és kilép az ajtón.
Beül az autóba és kivár. Az utca csendes, kihalt. Beindítja a járgányt és elindul. Nyugodt tempóban vezet hisz van ideje az orvos csak tízre várja. A munkahelyén már tegnap közölte, hogy ma külső elfoglaltsága van és, ha bárki keresi hagyjon üzenetet.

- Mit fogok én három és fél órán át a városban csinálni? -kérdi magától

Gázt ad, de az autó mintha magától menne. Minden áldott alkalommal, mielőtt az orvoshoz megy felkeresi az erdőt, újabb bizonyítékokat keresve, legyen az tárgyi vagy érzésbéli. Fél órát vezet szinte kontroll nélkül. Mire újra eszmél már az erdei háznál áll. kiszáll, de a motort nem állítja le és az ajtót sem csukja be.

- Úgysem jár senki ilyenkor az erdőben, vagy ha igen akkor az nem normális! - gondolja magában

A lak lepusztult, omladozó, senki meg nem mondaná, hogy egykoron megannyi boldog perc okozója volt. Körbenéz, sokat változott az erdő azóta mióta........
Rengeteg fát kiírtottak, kellett a hely a sok új lakás épült. Régen itt nyüzsgött az élet, de nem úgy ahogy most. Talán már azt az ösvényt is lebetonozták melyen futott az eső elől.Lesétál a tisztásig, nézi a kis tavat, az aljnövényzetet, a fákat - minden szürke.

Hatalmas ordítás hallik, megdermed. Testét remegés fogja el, menekülne, de nem tud. Újabb ordítás. Nem is ordítás, inkább hörgés. A hang irányába fordul, próbálja behatárolni pontosan merről jön, és mi lehet az.
Egy medve?
Nem!
Egy farkas?
Nem!
Emberi hörgés ez. A lakból jön.

- Fuss a kocsidhoz és menekülj- szólítja saját magát.

Az autóját futva éri el, közben fél szeme a házon.
A ház látszólag kihalt, körülötte perzselt minden, mögötte a fák lángokban.
Beugrik az autóba, beletaposna a gázba, de rá kell jönnie, a motor nem jár.Próbálja újraindítani, ekkor a motorházból robaj hallatszik és lángcsóva lövell ki az ég felé. A föld megremeg és a kocsi elkezd sülyedni. Érzi ahogy egyre jobban tűnik el először a kerék, majd lassan az egész. Kiugrik még épp időben, mert a következő pillanatban éles fény csapódik oda hol az előbb ült. A ház most fényárban úszik, rajta egy alak lép ki, teste fedetlen, sebektől hemzsegő. Ahogy ki tudja venni nyálkás folyadék folyik rajta végig.
A kárhozott.
Szemei vörösen izzanak, szavak nem hagyják el ajkát és kutatva keresi a fiút.

- Merre menjek? - tör fel belőle a kétségbe esett kiálltás - Visszajött? Visszajöttek?
A lény elkezd felé futni, láthatóan magán kívűl van.
A másodperc törtrésze alatt kell döntenie. Merre?
Ki az erdőből, az autóút felé, Igen ez a legjobb megoldás. A távolság egyre csökken kettejük között, nincs idő várni.
Nekiiramodik. A kárhozott láthatóan gyorsabb nála, de talán annyi előnye van mely elég lehet a meneküléshez.
Nem szabad hátra néznie, a közeledő lény leheletét így is magán érzi.
Eléri az utat.
Hol vannak az átkozott munkába igyekvők? Kihalt minden. Ránéz az órájára. Még csak hét óra lenne? Az nem lehet! De mi ez?
Az idő nem előre halad, a másodperc mutató, mint egy időzítő visszafele siet.Majd megáll. Átugrik a korláton és az úton rohan tovább, azt remélve hátha újra csak álmodik.
Nyomában van, nem fárad, ő viszont annál inkább. Testét elönti a forróság, erei megfeszülnek.
Nem jön senki, nem segít senki.
Ereje fogy, csökken a távolság, a lényről eltűnt a nyálkás folyadék, szemei sem izzanak már. Ami a legérdekesebb az arca.
A fiú úgy érzi, mintha tükörbe nézne. Üldözője saját maga lenne?
Nem-nem. Most meg a lány arcát látja, aztán a szüleiét, majd a csuklyást, és ismét önmagát.
- Halucinálok! - gondolja

A lény dobbant egyet, elrugaszkodik a földről és ráveti magát a fiúra. Erősen fogja, ujjain nincs bőr, csak éles körmöknek látszó kinövések.Megragadja a fiú torkát és szorítani kezdi, az ellenáll. Megfogja a kezét és tiszta erőből elkezdi csavarni, a lény úgy tűnik nem érez fájdalmat.
Az arcába vág, és sikerül kiszabadítania magát, kapkodva veszi a levegőt, felállna, de szorítást érez a bokáján, ismét támadásba lendül a hasonmás.
Megcsillan valami.
Egy éles tárgy az, majd a fiú nem érez mást, csak végtelen nyugalmat, izmai elernyednek és mellkasán végigfolyik a szívéből távozó vér. Nevet és sír egyben. Lelke már nem ura testének, kilép önmagából. Új útra lép, de még látja azt, ahogy ott fekszik a földön, kitekeredve,s a lény körbejárja és a Nap felé veti fejét.
A kárhozott teste átalakult teljesen emberivé, a sebek eltűntek róla, a fiú élettelenek tűnő testét a földön nyíló kráterbe dobja és elindul haza.............. de hova?

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2009-11-04 13:33:09

Tetszett ez is, de azt érzem, hogy sok az elvarratlan szál. Ezek folytatást kívánnak. Megnézem van-e még esetleg.
Alkotó
John von Sacchi
Regisztrált:
2006-03-09
Összes értékelés:
141
Időpont: 2008-05-19 19:57:08

Kedves José,

Köszönöm hozzászólásod és egyszer csak lesz időm,s ihletem megírni tovább

udv:John
Alkotó
Regisztrált:
2007-05-16
Összes értékelés:
59
Időpont: 2008-05-19 18:59:08

Jó... tetszett ez is... Jobban megszerkesztettnek tűnt, mint az előző... Várom a folytatását... Ha lesz...

Gr. Drakonisz
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2007-07-28 15:26:22

Szia John!
A darabolt szerkezet remek. Érzékelteti a zaklatottságot, és a bizonytalanságot. A végén a küzdelem leírása nekem nem tűnik eléggé ádáznak. Több vért és több szenvedélyt bele. Az élet ennél sokkal jobban élni akar, és túlélni. Persze, ez megint csak az én véleményem. Viszont maga a történet felébreszti az igényt a tovább olvasásra, várakozásra. Ezt is jó volt olvasni. Simán ment egy nagy lendülettel. Kérlek folytasd.
Üdv.R2
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2007-06-18 19:40:32

Hello John!

Ellentétben Kinivel és Scottal, örülök ,hogy tömörre sikeredett, és az előzőnél sokkal gyorsabbra, lendületesebbre, rövidebbre (a rövidebbre csak az érzékelt időt illeti, tudom, hogy karakterszámban nincs nagy eltérés).
A srác lelkiállapotát nagyon jól tükrözi az elbeszélés módja! Plusz jó, hogy ezúttal semmi plusz info nincs az idegenekről.
Már elgondolkodtam a halucináció lehetőségén. Ettől olyan jó a sci-fi horror!
Ha igaz, ha nem, a borzalom jelen van. Lovecraft írásait említeném. Ő mond még "elég keveset" ahhoz, hogy az Olvasó alkalmanként a saját félelmeiből is meríthessen.
Ügyes írás! Az első nélkül is megállja a helyét. Úgy még jobban is tetszik!

Apró piszkálódás: a Nap csillag, nem bolygó. Már amennyiben az az a Nap.
De ez semmi.

Gratulálok:

Kuvik
Alkotó
Regisztrált:
2007-01-09
Összes értékelés:
297
Időpont: 2007-02-24 12:04:55

Na ez is megvolt. Szerintem egy-két része gusztustalan, már ami a leírást jellemzi, nem a mű! :-)
De akkor még lesz folytatás, ugye? Én kíváncsi vagyok, mik ezek a valamik igazából.

Üdv, Kini

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Eltöprengek című alkotáshoz

Hayal alkotást töltött fel Újrakezdés címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Találkozunk című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Játs(s)zma című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Játs(s)zma című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Felolvasó esten című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Kellevélbe csavart gombócok. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Igazán - részlet (4.) című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Igazán - részlet (4.) című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Te vagy az - a férfi, a nő és a pillanat 3/3 című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Te vagy az - a férfi, a nő és a pillanat 3/3 című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) szakadárok című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel A vers ABC-je = X és Y címmel

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Ballagás a János hegyi óvodában címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)