HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 33

Tagok összesen: 1880

Írás összesen: 49019

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-02 16:42:57

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / elbeszélés
Szerző: szilkatiFeltöltés dátuma: 2019-09-24

Mária/Nem zörög a haraszt...

Mária már a faluban sem szeretett járkálni. A háta mögött úgy emlegették, a sokgyerekes asszony. Volt, aki szánalommal, volt, aki gúnyosan, de ő egyikből sem kért.
A Berettyó partjára szokta kivinni a kicsiket, ahol kedvükre szaladgálhattak, ricsajozhattak, nem zavartak vele senkit. Ő meg leült egy fa alá az árnyékba, és befelé figyelt, a negyedik gyerekre. Annak a moccanásaitól mosolyodott el, de csak a szemén, azon a furcsa színű, tarka szemeken látszott az öröme.
− Harangozz csak, gyerek, azzal a kis lábaddal. Most még örülj, még jó helyen vagy.
− Látom, Mária, magát is a gyerekek veszik körül, akárcsak engem. De maga szerencsésebb, a sajátjai között van - szólította meg egy május végi meleg napon Ábel, mikor fű-fa-virág a legteljesebb pompájában virít, de még érződik rajta a tavasz üdesége. Ő is kihozta az osztályát egy kis jó levegőt szívni.
Mária a férfire emelte azt a különös színű szemét, nem szólt semmit. De tudta, hogy Ábel érti minden ki nem mondott gondolatát.
− És maguknál?
− Etelka nem akar még, hát várunk vele.
− Tudja, hogy maga nagyon jó ember? - Kérdezte Mária felállva, és a gyerekeket összeszedve hazament.
Az emberek néha mindenfélét kitalálnak, aztán összevissza szövik-fonják a történeteiket, amikről később kiderül, hogy a felük sem igaz. De azért nem zörög a haraszt...− tartja a mondás.
Kálmánt vette megint szájára a falu. A kocsmába, vagy ahogy újabban mondták, presszóba, új pincérnő érkezett. Nem volt csúnya, fekete, göndör haja volt, meg nagy, sötét szeme, akárcsak egykor Jusztinának. Az egyik lábára bicegett egy kicsit, de ez inkább előnyére szolgált, a formás lábikrákra vonzotta a férfiak szemét. Vele hozták hírbe Mária férjét.
− Az a sánta cafka elszerette annak a szerencsétlen, sokgyerekes asszonynak az urát - pusmogták.
Ahogy az lenni szokott, mindig a leginkább érintett személy tudja meg legkésőbb az efféle dolgokat.
Mária a negyedik kicsivel volt gyerekágyas, mikor egy szombat este a kis Kálmánka belázasodott. A borogatások sem használtak, el kellett menni vele az ügyeletre. Mária kicsit gyenge volt még, de ő vitte el a gyereket az orvoshoz. A többire az anyósa vigyázott. A negyedik szülés óta megint haragudott a menyére.
− Nem tudom, minek ez a sok gyerek? Az én drága fiam egészen elvadul itthonról. Pedig halálra dolgozza magát értetek.
Mária tűrte, hisz rá volt szorulva az öregasszony segítségére.
Ahogy jöttek hazafelé az orvostól, a gyerek nyűgösködni kezdett.
− Anya, szomjas vagyok. Nagyon.
A presszó útba esett, majd ott vesz bambit a gyereknek. Hűvös volt már, késő őszi este, a kerthelyiség teljesen kiüresedett. Odabenn is csak egy asztalnál ültek. A bejáratnak háttal Kálmán, szemben vele a pincérnő, kicsit a férfihez hajolva. Ahogy a nő meglátta Máriát, felugrott:
− Jó estét! Mit tetszik parancsolni?
Az asszony megragadta a gyerek karját és már fordult is kifelé az ajtón. Nem akarta, hogy a kisfiú észrevegye az apját.
A kicsi megijedt a gyors mozdulattól, se sírni, se kérdezni nem mert semmit.
Mária egész éjszaka fenn volt. El fog menni innen, és Kálmánt is választás elé állítja. Vagy vele tart, vagy elhagyja, és viszi a gyerekeket is. Vízkelet messze van, de majd eljutnak odáig valahogy.
Másnap késő délelőtt érkezett haza Kálmán, mintha a debreceni vonattól jött volna. Jókedve volt, a pulira sem kiabált, mikor az játékosan ugrálni kezdett rá.
Mária a fejével intett neki, hogy menjen utána a szobába. Kálmán gyanútlanul követte, csak amikor az asszony elhúzódott a csókja elől, akkor sejtette, hogy valami nincs rendben. Mária elmondta neki, hogy határozott. A férfi esküdözött, hogy soha többet, meg csak őt, hogy csak egy botlás volt...
− Van egy külvárosi postahivatal, postafőnököt meg beosztottat keresnek. Szolgálati lakást is adnak. Óvoda meg bölcsőde is van a közelben. Odamegyünk. Ott megint jó lesz minden, majd meglátod.
Mária beleegyezett, bár tudta, már soha többet nem lesz közöttük semmi olyan jó, mint a házasságuk elején volt.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1427
Időpont: 2019-09-25 21:22:13

válasz Magdus Melinda (2019-09-25 20:54:10) üzenetére
Kedves Melinda!

Bizony nem kényeztette el a sors Máriát. Köszönöm, hogy itt jártál.

Üdv: Kati
Alkotó
Magdus Melinda
Regisztrált:
2017-02-20
Összes értékelés:
226
Időpont: 2019-09-25 20:54:10

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kati!

Szomorú élethelyzeteket festesz elénk Mária életéből. Kicsit emlékeztet szüleim életére. Elolvastam az utóbbi részeket és várom a folytatást. Sok jóra nem számíthat ez az asszony az az érzésem.

Üdv: Melinda
Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1427
Időpont: 2019-09-25 20:02:35

válasz Klára (2019-09-24 23:52:15) üzenetére
Köszönöm Klári, hogy követed a történetet.

Szeretettel: Kati
Szenior tag
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2469
Időpont: 2019-09-24 23:52:15

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Igen, egyszer minden kiderül, bár tényleg az érintett tudja meg utoljára...
Jó volt ez a rész is.

Klári

Legutóbb történt

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Tíz lépés című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Voks-sokk című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Voks-sokk című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Voks-sokk című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Tíz lépés című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Augusztusról jutott eszembe című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Örök illat című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A molnár fecske, veréb és a füsti fecske című alkotásho

sailor bejegyzést írt a(z) Bosszantó butaságok 3. Mire megszereted, eltűnik című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Bosszantó butaságok 7. Telefon árvák című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A molnár fecske, veréb és a füsti fecske című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Murmur jelenti 18. Utálom Hófehérkét! című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Augusztusról jutott eszembe című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Keletről- nyugatra című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)