HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1898

Írás összesen: 49610

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2020-02-11 09:39:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: történetmesélőFeltöltés dátuma: 2019-09-28

Pillanat

Van úgy, hogy a nagy körforgásban csak egyetlen pillanat marad meg az örökkévalóságnak.

A kis vízcsepp együtt élt testvéreivel a vízsokaság örvénylő kavalkádjában. Egy derűs szép napon a felszínre került, és boldogan lubickolt a szikrázó napsütésben. A Napnak ma különös ereje volt. Egyszer csak érezte, hogy elválik társaitól és elemelkedik a vízrengetegtől. Egyre könnyebbnek érezte magát, felszabadultan szállt a magasságba. Körülötte társai vidáman élvezték az eddig soha nem érzett lebegést. Akik már átélték ezt az élményt próbálták eloszlatni a szorongást azokban, akiknek első alkalommal sikerült bekerülni a kiválasztottak közé. Elmesélték, hogy majd mi vár rájuk. És úgy is lett: egyre lassabban haladtak felfelé, majd amikor végre megpihenhettek, összeállnak egy laza tömeggé, és egy váratlan pillanatban zuhanni kezdtek oda. ahonnan elindultak. A kis vízcsepp beleszédült az egyre fokozódó rohanásba. Ahogy közeledett, már érezte, hogy valami különleges helyre érkezik. Egy tarka rétet látott maga alatt, milliónyi sokszínű virággal. Mielőtt leért volna, a szél lelassította és néhány társával egy pókhálóban landolt. Megkapaszkodott az erős szálakban. A vihar lassan elvonult és újra előbukkant a Nap. Törékeny testén átsütött a sugár, szivárványt festve a környező világra. Csodálatos pillanat volt, amelyet csak egyszer élt meg életében.

A pók egy oldalszálon függeszkedett, amely egy levél takarásában volt. Itt próbálta átvészelni azt az időt, amíg az ég csatornái el nem apadnak. Morcos volt, mert a lehulló esőcseppek folyton rángatták a hálóját, és aggódott, hogy kárt tesznek a mesterművében. A hosszú évek során tökélyre fejlesztette hálóépítő tudományát és erre a mostanira nagyon büszke volt, mert igazán nagyszerűre sikeredett. Amikor az eső elcsendesedett, óvatosan kilesett a rejtekhelyéről, örömmel konstatálta, hogy minden rendben. Azért még várt egy kicsit, mert nem szerette, ha vizes lesz a kövér vízcseppektől. Hogy elüsse az időt, lábait tornáztatta. Ekkor furcsa fény vetődött a rejteklevelére. Óvatosan kikukucskált és elámult a látottaktól: gyönyörű szivárványszínben pompázott minden egy a hálójában kapaszkodó vízcseppnek köszönhetően. Tátott szájjal figyelte az eseményt, amely csak egy pillanatig tartott.

A család kirándulást tervezett erre a napra. Minden jól kezdődött, gyönyörű időben indultak, de hirtelen beborult és cseperegni kezdett. Egy öreg tölgy árnyékában leltek menedéket. Apa, aki örök optimista volt, azzal biztatta anyát és a nyolcévest, hogy ez csak átfutó zivatar. Nem így lett. Már órák óta esett, amikor kezdték feladni a reményt, hogy ebből a barangolásból nem lesz semmi. De teljesen váratlanul előbújt a Napocska. Apa megkönnyebbült, hogy megúszta az időjós mivolta miatti szekálást és kiadta a parancsot: Előre! A kis csapat nekiindult, és nyakába vette a vidéket. Egyre felszabadultabban viháncoltak a természet lágy ölén. Persze apa volt megint a főkolompos, mert ő volt az, aki mindenből tudott vidámságot varázsolni. Amikor egy virágos réthez értek a családfő berontott az ezerszínű virágrengetegbe, elfeledve, hogy a nemrég elállt eső miatt még minden csuromvizes. Pillanatok alatt csatakos lett, de nem bánta, csalogatta a többieket is, hogy kövessék. Anya már sokkal óvatosabban lépkedett, de aztán egyre jobban feloldódott, elkezdett mezei virágcsokrot gyűjtögetni. A család legkisebb tagja nem tudta eldönteni, kihez csatlakozzon. Ekkor felfedezett valamit. Levette a hátizsákját, a fűre tette és ráült. Előtte egy pókhálón ezernyi kis vízcsepp csillogott szivárványszínűre festve mindent. A varázslat csak egy pillanatig tartott, de sosem felejtette el...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
történetmesélő
Regisztrált:
2019-08-25
Összes értékelés:
33
Időpont: 2019-09-29 06:39:27

Nagyon köszönöm a hozzészólásokat!
Örülök, hogy sikerült elkapnotok a pillanatot...
Üdvözlettel:
történetmesélő
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5240
Időpont: 2019-09-28 16:13:46

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Történetmesélő!

Egy különlegesen szép történetet olvastam tőled. Köszönöm az élményt!

Judit
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
4813
Időpont: 2019-09-28 13:35:48

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves torténetmesélö!

Nagyon szépen sokerült egy egyszerü kis esöcseppröl
egy nagy igazságot levonnod!

Élveztem!

Üd:sailor
Szerkesztő
eferesz
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2788
Időpont: 2019-09-28 07:20:37

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves történetmesélő!
Így válik a pillanat örökkévalósággá.
Köszönöm.
Üdvözlettel: Szabolcs

Legutóbb történt

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Egyenességek című alkotáshoz

medve bejegyzést írt a(z) A giliszta olyan fura című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Egyenességek című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Játékos című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Játékos című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 33. címmel

Magdus Melinda bejegyzést írt a(z) Mondd Kedves ... című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mondd Kedves ... című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Egyenességek című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Pásztoróra a szertárban című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Szerelmünk telén címmel a várólistára

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Megható elismerés című alkotáshoz

Magdus Melinda alkotást töltött fel Mondd Kedves ... címmel a várólistára

eferesz alkotást töltött fel Egyenességek címmel

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)