HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 30

Tagok összesen: 1880

Írás összesen: 49019

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-02 16:42:57

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / elbeszélés
Szerző: szilkatiFeltöltés dátuma: 2019-10-07

Mária/Kutyából nem lesz...

Sokan voltak a postán, mint mindig karácsony előtt. Képeslapot, levelet, csomagot adtak fel az emberek, volt, aki telefonálni akart. Olyan is akadt, aki most hozta el az összegyűjtögetett tíz-húsz-ötvenfilléreseit becsomagolva stószokba, beváltani. Reggel óta ment ez így, Kálmán meg sehol. Máriát a sírás kerülgette, de muszáj volt tartania magát.
− Péter bácsi, ha megy hazafele, nézzen már be a kocsmába. Ha ott van Kálmán, küldje ide, mert egymagam zárásig sem végzek - szólt oda egy kopasz, bajuszos öregnek halkan, hogy mások ne hallják. De nem volt titok már az emberek előtt Kálmán kocsmázása. Olyan volt ez a külvárosi rész, mint egy nagy falu. Ment a szóbeszéd mindenkiről.
− Csodálom magát, Mária, hogy bírja? Ha az én uram lenne, már kikapartam volna mind a két szemét - szólalt meg egy sovány, szemüveges, idős nő.
− Hallgasson már, Majzikné! A maga ura szeméért ugyan nem lenne kár.
− Már miért nem?
− Csak azért, mert épp magát szemelte ki vele - élcelődött a nővel egy svájcisapkás, munkásféle ember. Nevettek. Még Mária is elmosolyodott, pedig a fáradtságtól már alig látott.
Kálmán nem jött, az asszony egyedül zárta a postát.
Otthon az anyósa meleg vacsorával várta.
− Miért ilyen későn jössz?
− Nagyon sokan voltak ma. A gyerekek?
− A kicsit már lefektettem. Sokat sírt, csak nehogy beteg legyen. A nagyobbak valami társasjátékot játszanak. Mondtam nekik, hogy csendesen, fel ne ébresszék a kis drágámat.
Mária mérhetetlen hálát érzett az anyósa iránt, úgy gondolta, nem tudna semmi olyat tenni már ellene az öregasszony, amit meg ne bocsátana neki.
− Na, ülj le, és egyél! Vagy megvárod Kálmánt? Hol lehet ennyi ideig?
Mária leült egy hokedlire a konyhában. Maga elé húzta a tányért, szedett levest magának.
− Kálmán délelőtt tízkor elment valahová, azóta nem láttam.
− Jaj, istenem, csak nem esett baja?! - kezdett sopánkodni az öregasszony.
− Ugyan anyuka, tudja jól, hogy a kocsmában van, vagy valamelyik asszonyt boldogítja benn a városban.
− Én azt mondom, ha egy férfi az ivásra adja a fejét, annak az asszony az oka otthon. Az én uramnak eszébe sem jutott a kocsma.
Mária nem szólt, csak egy kis mindentudó mosollyal gondolta magában:
− Pedig neki aztán lett volna rá oka.
Vacsora után elmosogatott, az anyósát pihenni küldte, majd kiment az udvarra megetetni a kutyát. Közben eszébe jutott, hogy fát is kell vágni, azt igazán nem hagyhatja az öregasszonyra. A múlt héten a körzeti orvos táviratot volt feladni a postán, akkor mondta neki:
− Ugye, tudja, hogy az anyósa beteg? Súlyos keringési zavarai vannak. Figyeljenek oda, hogy szedje rendesen a gyógyszerét!
Otthon ráparancsolt a gyerekekre, hogy fogadjanak szót a mamának, segítsenek neki, amiben csak tudnak. A kis Marika már a konyhában is ügyesen forgolódott, Margit asszony szokta is dicsérni.
− Ebből a lányból jó háziasszony lesz, ezt majd meg fogja becsülni az ura.
Kinn az udvaron csípős hideg volt. A kutya odahúzódott Mária mellé, mintha a bolond jószág megérezte volna az asszony szomorúságát. Mária simogatni kezdte, a kezének jólesett az állat szőrének meleg selymessége.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1427
Időpont: 2019-10-14 19:57:30

válasz Kőműves Ida (2019-10-14 19:52:26) üzenetére
Kedves Ida!

Még nincs vége. Most tettem fel a következő részt.

Szeretettel: Kati
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6043
Időpont: 2019-10-14 19:52:26

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kati!

Szegény Mária, a szívem szakad meg érte, még az anyósa is rajta veri el a port, ahelyett, hogy a fiának olvasna be. Mennyi keserűség lehet már ebbe az asszonykába?... Régen, sokkal többet tűrtek, elviseltek az asszonyok, mint napjainkban.

Olvasnám tovább, de... nincs? Ugye nincs vége?

Szeretettel,
Ida

Legutóbb történt

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Tíz lépés című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Voks-sokk című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Voks-sokk című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Voks-sokk című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Tíz lépés című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Augusztusról jutott eszembe című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Örök illat című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A molnár fecske, veréb és a füsti fecske című alkotásho

sailor bejegyzést írt a(z) Bosszantó butaságok 3. Mire megszereted, eltűnik című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Bosszantó butaságok 7. Telefon árvák című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A molnár fecske, veréb és a füsti fecske című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Murmur jelenti 18. Utálom Hófehérkét! című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Augusztusról jutott eszembe című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Keletről- nyugatra című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)