HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1888

Írás összesen: 49209

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-11 14:20:44

Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Gabriel SawyerFeltöltés dátuma: 2007-02-22

Jonathan Gros (6. fejezet) 2. fél

Ekkor lassan elkezdett eltűnni a fehérség, és láthatóvá vált, hogy valójában hol is vagyok. Meglepetésemre, ugyanott voltam, ahol lennem kellett, az öreg, szutykos, roskadó mosdóban, csak most nem sütött be fény az ablakon, teljes sötétség volt a mosdóban. Én pedig feszengve, lemerevedve álltam egyhelyben, és vártam mi fog történni. Hirtelen felkapcsolódott a villany, vakítóan égett, mintha csak új lett volna. Felnéztem, honnan jön ez a szokatlanul erős fény, és megpillantottam egy villanykörtét a fejem felett. Először megijedtem, aztán csodáltam a látványt. A villanykörte szét volt törve a plafonon, de ugyanakkor a helyén egy átlátszó villanykörte is égett, mintha valami hallucináció lett volna, mint valami szellem lámpa.
Miután feleszméltem az ámulattól magam elé nézve megpillantottam egy lányt, aki kis térd alá érő kék szoknyácskát viselt, és egy fehér inget. Rám mosolygott, és csak nézett mosolyogva. Én tátott szájjal lépegettem egyre közelebb hozzá.
- Amy? - kérdeztem bambán nézve rá
Ő nem mondott semmit csak boldogan nézett rám, mint amikor Tarzan először találkozott Jane-nel, úgy nézett rám, mint aki még sose látott volna embert.
- Amy Morton? - Kérdeztem tőle ismét, kezemmel a válla felé nyúlva, amikor hirtelen a kezem átzuhant a vállán, mire én ijedten hátraléptem, és jobb kezemet, amivel a lány vállán átnyúltam, megfogtam a bal kezemmel, és egy röpke pillantást vetettem rá, hogy minden rendben van e vele.
A lány nem csinált semmit, csak tovább mosolygott.
- Ki vagy te? - néztem a szemeibe erősen, mire azokat szinte a fejemben éreztem, hirtelen olyan közelről láttam a szemeit, mintha csak egy távcsővel nézném őket. A pupillái összeszűkültek, majd valami furcsa rémület fogott el. Hirtelen a lány nagyra nyitott szemekkel, elkezdett felém lebegni. Teljesen lemerevedtem a rémülettől. A lány feje az én fejemben volt, a kezei az én karomban, a teste az én testemben. Hirtelen a szívemhez kaptam, és fájlalni kezdtem, majd valami különös erő a magasba emelt. A fejem őrületesen elkezdett fájni, és rázkódni. Mindenem fájt, mintha valami szét akart volna hasítani belülről.
Túlságosan fájt mindenem hogy akárcsak gondolkozzak is mi történik, majd ezután minden elsötétült.
Nem tudom mennyi idő telhetett el, miután elvesztettem az eszméletem, de miután felébredtem, a mosdó előtt ültem a sötétben. Lassan felkeltem a földről, és a fejemet fogva körülnéztem, hirtelen elkezdett fájni a fejem, így azonnal a fejemhez kaptam. Egyszer csak ellazult mindenem, nem éreztem semmit, de mindenem mozgott, csakhogy nem én mozgattam, végignéztem a kezemen, mintha most látnám először. Az arcom mosolyra fakadt, majd kirohantam az iskolából. Odakint Judy állt az iskola előtti lépcsőn ülve, majd miután meghallotta lépteimet, gyorsan felpattant és csodálkozva nézett rám:
- De megijesztettél Jonathan - kapott a szívéhez
Én nem szóltam semmit, pedig legszívesebben válaszoltam volna Judynak, de akárhogy is próbáltam, nem nyílt ki a szám. Tudatomnál voltam, de a mozdulataimat valami más irányította
- Jól vagy Jonathan? Olyan, furcsa vagy - nézett rám furcsállóan Judy
- Semmi bajom Judy - mondtam halál nyugodtan
- Jól van, nem tudod hol van Tommy, itt várok rá már egy órája. Hú, nagyon dühös vagyok már! A suliban majd jól megmondom neki a magamét, hogy van képe engem itt megvárakoztatni. Na mindegy, nem érdekes, megtaláltad a jelmezed?
- Mit? - néztem rá érdeklődően
- Hát a jelmezed, azért rohantál el úgy, hogy kivegyed a szekrényedből, nem?
- Ja igen, persze, megvan - bólogattam
- És, hol van?
- A szekrényemben
- És nem akarod kihozni?
- Kihozzam?
- Jonathan, biztos, hogy jól vagy? Mintha nem is figyelnél arra, amit mondok neked
Ekkor ismét elkezdett fájni a fejem, így összeroskadva, a fejemhez kaptam:
- Jonathan, jól vagy? - hajolt le hozzám aggódva Judy
- Judy! Valami... nem stimmel - nyögtem - haza kell... mennem - nyögtem, majd felpattantam, és elkezdtem hazafelé rohanni
- Jonathaaan! - üvöltött utánam Judy, de nem törődtem vele, hanem rohantam, addig, amíg tudtam irányítani a testemet
- Jonathan, Jonathan - ismételte a nevemet a fejemben a lány hangja
- Hagyjál, mit akarsz tőlem? - kérdeztem a lánytól a fejemben, úgy tűntem mintha valami őrült lennék, aki magához beszél és szapulja magát
- Azt mondtad segítesz nekem, hát segíts! - mondta határozottan a lány
- MONDD, MIT AKARSZ TŐLEEEM?! - ordítottam az utca közepén, abbahagyva a futást
- Bízz bennem Jonathan! - mondta nyugtatgatva engem, majd hirtelen ismét erősen elkezdett fájni a fejem, és ismét elvesztettem az uralmat a testem felett.
Nyugodtan mentem tovább a házam felé, bambán bámulva ki a fejemből. Úgy tűnt a gondolataink is kavarodtak a fejünkben. Ugyanis egyenesen a házam felé mentünk, mintha a lány a fejemben tudná hogy hol lakom, mintha kiolvasta volna a fejemből, csakhogy én is elvesztettem a kapcsolatot a külvilággal, és a lány gondolataiban, vagy emlékeiben ténferegtem.
Ismét visszakerültem abba az ismeretlen iskolába, amit már egyszer láttunk Judyval, amikor együtt látogattuk meg a mosdót.
- NEEEEM - ordította Amy kirontva az iskola irodájából.
Ismerős volt ez a kép, mintha már láttam volna. Láttam is, így fejeződött be a látomás, amit még a mosdóban láttunk. Rémülten láttam magamat Amy mellett, olyan tisztán mintha valóban ott lettem volna. Aztán hirtelen elkezdtem elhalványulni, majd teljesen eltűnni. Gyorsan balra tekintettem, és a földön fekvő Judy is lassan elkezdett elhalványulni, majd ő is teljesen köddé vált.
- Mi történik? - kérdeztem feszülten körbenézve
- Amy, kicsim, figyelj rám, muszáj átmenned abba az iskolába - folytatta a tanár aki ott ált Amy mellett
Amy elkezdett sírni, majd elrohant
- Jaj, félek Mrs. Terk, mi van, ha bántani fogják, olyan sebezhető szegény kislány - mondta aggódva egy szemüveges tanár, aki kilépett a szobából
- Ne aggódjon Mr. Morton, nem lesz semmi gond - mondta nyugodtan, majd visszament a szobába.
- Ne feledje Mrs. Terk... - kezdett bele a mondatába, de ő is visszament a szobába, és bezárva maga mögött az ajtót minden elhalkult.
- Mr. Morton? - néztem magam elé gondolkodva, majd elindultam azon a folyosón amerre Amy elrohant. Amy ott állt az egyik szekrény mögött és könnyes szemekkel figyelte a beszélgetést. Miután a két felnőtt visszament a szobába, Amy dühösen belerúgott az egyik szekrénybe, majd a folyosón végigment és eltűnt. Próbáltam utána szaladni, de minden elfehéredett és én visszatértem a valóságba, a saját testembe, amit most ismét én irányítottam.
Láttam, amint ott állok a házunk előtt, így gyorsan berohantam, és meg sem álltam a szobámig
- Na jó, mi folyik itt? Amy, Amy Morton vagy, igaz? - kérdeztem a fejemben lévő lánytól
- Talán igen, talán nem - válaszolta egykedvűen
- Az apád akarta hogy elmenj a régi iskoládból? - kérdeztem feszülten, de Amy nem válaszolt
- Miért vagy itt? Miért szálltál belém? - faggatóztam egyre idegesebben
- Tudni akartam milyen egy igazi családban élni? - válaszolta szomorkásan
- Neked is volt családod, nem? Miért pont én, és nem mást?
- Miután anyukám meghalt, amikor én egy éves voltam, apukám beíratott egy bentlakásos lányiskolába, egész életemet iskolában töltöttem, apámat is nagyon ritkán láttam, sose volt igazi családom - mondta szomorúan Amy
- De miért pont én? Ha az én családomra vagy kíváncsi, akkor nem jó családot választottál, a nővérem szinte sosincsen velünk, és rendszerint mindig miatta veszik össze az egész család
- Azért téged, mert te voltál az egyetlen, aki törődött velem, te vagy az egyetlen fiú, aki nem sértegetett, és nem ütögetett
- Bántottak? - csodálkoztam
- Minden fiú bántott, még a legnagyobb is, aki felgyújtotta az iskolát
- Szóval mégis csak felgyújtották az iskolát, akkor nem volt baleset
- Nem, és nem véletlenül voltam ott ahol - mondta mérgesen Amy, majd ismét elkezdett fájni a fejem, és Amy ismételten átvette felettem az uralmat
- Vacsora! - kiabált be anyám a családnak
- Ne, Amy, kérlek, ne tedd ezt! - gondoltam magamban, bízva, hogy Amy meghallja, mert a számat nem tudtam mozgatni, mikor Amy uralkodott a testemen
- Nyugalom Jonathan, nem csinálok semmi rosszat - mondtam, vagyis mondta Amy, majd elindult ki az étkezőbe
Azonnal leültem az egyik helyre és vártam, míg mindenki leül, hirtelen kirontott a szobából Jessy és arrébb lökött, úgy hogy én kiestem a székből
- Ez az én székem hülye gyerek! - mondta egy rágót forgatva a szájában
- Nagyon kérlek Jessy, ne beszélj így az öcséddel, és vedd ki a szádból azt a rágót - kérlelte anyám a nővéremet
Felálltam a földről, és nyugodtan leültem a rendes helyemre
- Amy, hagy irányítsam saját magamat, kérlek - könyörögtem magamban
Amy, megrázta a fejemet, és tovább ült nyugodtan, várva, hogy mi fog történni
- Jonathan, nem úgy volt, hogy Judyval mész Halloweenezni és cukrot kéregetni?
- Ez az csöves, miért nem kunyerálsz cukrot? A szemetesben már elfogyott? - gúnyolódott velem a nővérem
- Jessy, hagyd ezt abba! - kiabált rá a nővéremre az apám
- Nem, mami, nem mentünk el - válaszoltam
- Mami? - csodálkozott rám a nővérem, majd hangosan felnevetett
- Anyu, hallod, anyu! - suttogtam Amynek, hogy korrigálja a szavait, bár nem tudom miért suttogtam, nem mintha Amyn kívül bárki is meghallotta volna
- Akartam mondani anyu - válaszoltam
- Jól van, semmi gond Jonathan, tessék itt a meleg vacsora - nyugtatgatott anyám, és kimert a fazékból nekem egy kis főzeléket
Nyugodtan elővettem a kanalamat, és merítettem a főzelékből, amint bekaptam egyből visszaköptem
- Jézusom, mi a fene ez? - kérdeztem köpdösve
- Azt ne mondd, hogy nem szereted a borsófőzeléket - mondtam Amynek aggódva, aki egyre kétségbeesetten irányította a testemet
- Borsófőzelék, azt hittem szereted - szomorodott el anyám
- Most jut eszembe, nekem vissza kell mennem az iskolába - mondtam és gyorsan felpattantam a helyemről, leemeltem a fogasról a kabátomat, és kirohantam a házból.
Ekkor megint elkezdett fájni a fejem, és ismét én irányíthattam a testemet.
- A fenébe is Amy, mondtam, hogy hagy irányítsam magamat - szitkozódtam, letörölve a számat
- Ne haragudj, ilyet még sose ettem, te hogy bírod megenni ezt? - kérdezte sajnálkozva Amy a fejemben
- Most már legalább tudod milyen a családom, olyan, amit nem jó látni - mondtam dühösen
- Menjünk vissza az iskolába, kérlek! - kérlelte Amy
- Menjünk, de addig is hagy irányítsam magamat, jó?
Amy nem mondott semmit. Fél óra elteltével meg is érkeztünk az iskolához, ahol nagy mulatozás folyt, mindenfelé, tökfejes jelmezbe öltözött emberek, csontváz ember, és egyéb jelmezbe öltözött gyerekek ugrándoztak.
Judyt is megpillantottam, aki szomorúan üldögélt az egyik padon.
Odamentem hozzá, és leültem mellé:
- Szia, jól vagy?
- Vissza kell mennünk a mosdóba Jonathan - sürgetett a fejemben Amy, de én nem válaszoltam neki, nehogy teljesen ostobának nézzen még Judy is
- Nem vagyok jól, Tommy teljesen lelépett, és te is úgy elrohantál, ez életem legrosszabb Halloweenje - sírta Judy
- Jaj, ne haragudj rám Judy, nagyon sok dolgom volt, és nem is éreztem jól magamat - mentegetőztem
- Rád nem is vagyok annyira dühös, inkább Tommyra, legalább felhívott volna, hogy "bocs de nem érek rá"
- Biztos neki is meg volt a maga gondja
- Hát ajánlom, hogy legyen valami elfogadható alibije, mert beverem a képét, ha csak úgy elfelejtette - dühöngött Judy
- Jonathan, siess, kérlek! - türelmetlenkedett Amy
- Jól van, mindjárt jövök, csak... hozom a jelmezem - mosolyogtam, majd gyorsan felpattantam, és berohantam az iskolába, ahol Mr. Polasky azonnal megragadta a karom:
- Hova rohanunk ilyen hevesen Mr. Gros? - kérdezte gyanakodva
- Nagyon ki kell mennem a mosdóba, szabad? - kérleltem Mr. Polaskyt
Vetett rám egy gyanakvó pillantást, majd elengedte a karomat.
- Most azonnal menj a mosdóba - kiabált rám Amy, mire én ijedtemben, gyorsan befutottam a lezárt mosdóba.
- Miért kellett ennyire sietnünk? - kérdeztem furcsállóan.
Ekkor megint elkezdett fájni a fejem, de ez más milyen fájdalom volt, mintha valami ki akarna jönni belőlem. Mindenem ellazult, majd iszonyatosan elkezdett fájni a lábam, a kezem, és az egész testem. Ismét a magasba emelkedtem, majd teljesen elvesztettem az eszméletemet.
Amikor kinyitottam a szememet láttam magam előtt a hosszú, sötét főfolyosót. A mosdóajtónak támaszkodva tértem magamhoz, és a tarkómat kezdtem el dörzsölgetni. Úgy keltem fel a földről, mint egy részeg ember, akit épp akkor dobtak ki páros lábbal egy kocsmából. Fejemet fájlalva sétáltam ki az iskolából szép komótosan. Majd miután nagy nehezen kijutottam az iskolából láttam, hogy az iskola előtt már javában tartott a Halloweeni mulatozás:
- Csokit, vagy meghalsz! - ugrott elém egy zombi ruhába öltözött kisgyerek, a feje zöldre volt befestve, és hegek voltak felrajzolva az arcára
- Ah, megadom magam - mondtam halál nyugodtan, a gondolataimban elveszve, egy pillanatra azt se tudtam merre vagyok, mit csinálok itt, hova is akarok menni.
Aztán megláttam Judyt aki magányosan ült a padon és egy úgy nevezett Fagyos Vér nevű jeges italt iszogatott, lényegében nem volt más, mint lefagyasztott málnaszörp. Félve mentem oda hozzá, nem tudhattam mennyi időt voltam az iskolában.
- Szia! - köszöntem Judynak
- Na végre, hol voltál eddig, legalább egy órája várok már rád, nektek fiúknak egyszerűen nincs időérzéketek! - kiabált rám Judy hangosan
- Ne haragudj - ültem le Judy mellé a padra, még mindig nagyban gondolkozva a történteken
- Ennyi? Egy "ne haragudj" és kész? Na mindegy, nem érdekes, nem is rád vagyok ideges annyira, inkább Tommyra.
- Hát igen, nem volt valami szép tőle hogy nem jött el
- Igen, de most valami mást akarok mondani - simította el a haját az arcáról, majd felém fordult - lehet, hogy nem fog tetszeni nagyon. Szóval bizonyára észre vetted, hogy eddig csak anyuval találkoztál
- Hát, igazából nem tűnt fel, de igen - mosolyogtam, egy kicsit feléledve a kábulatomból
- Nos, a szüleim elválltak, és apám Párizsba költözött, szóval hat hónapot itt élek, és hat hónapot pedig ott
- Ne, Judy, nem hagyhatsz itt, amikor a legnagyobb szükségem lenne rád, egyedül nem bírom kibogozni a szálakat
- Sajnálom, így is megpróbáltam mindent, de apám ragaszkodik a dologhoz, de legalább egy hónappal sikerült lerövidítenem, mert megkértem apámat, de többet nem enged. Szóval körülbelül márciusban itt leszek. Hidd el, nekem sincs az ínyemre, de remélem boldogulsz majd nélkülem
- Hát, ami azt illeti, sikerült kiderítenem pár dolgot erről az Amy Mortonról
- Húha, váratlan fejlemények az iskolai titokban? - mosolygott Judy
- Nagyon vicces. Szóval, kiderült hogy Amy anyja meghalt még mikor Amy egy éves volt, és az apja pedig beíratta egy bentlakásos lánysuliba...
- Hm, érdekes, szóval, amikor a mosdóban voltunk, akkor azt láttuk ott bent, azt az iskolát
- Igen, a múltbéli iskolát, azt, amikor még Amy odajárt, és van egy olyan érzésem, hogy azt neked mutatta, és nem nekünk!
- Ezt hogy érted? - nézett rám furcsállóan Judy
- Azt mondta, hogy bántották a fiúk, és szerintem fél tőlük, és egyikben sem bízik, ezért támadta meg Christ az ötödiken, szerintem... meg akarta ölni!
- Ezt nem értem, akkor miért nem tette meg?
- Mert én ott voltam, és megakadályoztam, ezért van kómában Chris
- Ne haragudj, de nem bírlak követni - nézett rám zavartan Judy
- Amikor felmentünk az ötödikre, én az egyik teremben néztem a megmaradt képeket, az összes képen teljesen épek voltak a lány arcok. Nem furcsa ez egy kicsit? Elég az egész ötödik emelet, de a lányok képei épen maradtak. Aztán felkaptam a földről egy kép darabot, amin egy fiú feje volt, hirtelen a kezemben hamuvá égett, ekkor találtam rá a másik szobában Chrisre, aki a levegőben lebegett és...
- Hallod Jonathan, biztos, hogy jól vagy? Lehet, hogy csak egy falra felakasztott ember alakú babát láttál, ami a megszólalásig hasonlított Chrisre - kuncogott Judy
- Már megint nem hiszel nekem, pedig így volt, aztán engem is megpróbált megölni! - förmedtem rá Judyra
- Ó, aztán téged is felemelt? És közelebb kerültetek egymáshoz?
- Te meghibbantál - nevettem el magam a képtelen ötletein
- Jaj, ne haragudj Jonathan, de SZÁLLJ LE A FÖLDRE - hangsúlyozta - ez itt a valóság, nem egy varázsló iskola
- Azt hiszed csak... szórakozom... én nem... - kaptam a szívemhez, és egyre gyorsabban kezdtem venni a levegőt - ahh, már megint! - lihegtem egyre szaporábban
- Jonathan jól vagy?
- A szívem... ez... elviselhetetlen, ÁÁÁÁÁ - ordítottam fel, majd a földre vetődtem, jobb kezemmel a szívemet fogtam, bal kezemmel pedig a földbe markoltam
- Jézusom Jonathan, szólalj meg!
A szívem mintha ki akart volna jönni a helyéről, akkorákat dobbant. Néztem Judyt ahogy rémülten próbál lelket önteni belém, ekkor megint megdobbant a szívem, úgy éreztem mintha jobbról is, meg balról is dobban, ki akar törni és közölni velem: "haver, ez itt kényelmetlen"
Ekkor fényt láttam magam előtt, majd elsötétült minden.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

szilkati alkotást töltött fel Téli világ címmel

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Eltöprengek című alkotáshoz

Hayal alkotást töltött fel Újrakezdés címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Találkozunk című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Játs(s)zma című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Játs(s)zma című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Felolvasó esten című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Kellevélbe csavart gombócok. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Igazán - részlet (4.) című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Igazán - részlet (4.) című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Te vagy az - a férfi, a nő és a pillanat 3/3 című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Te vagy az - a férfi, a nő és a pillanat 3/3 című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) szakadárok című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel A vers ABC-je = X és Y címmel

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)