HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1846

Írás összesen: 47107

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Finta Kata
2018-10-10 18:41:43

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Gabriel SawyerFeltöltés dátuma: 2007-02-22

Jonathan Gros (7. fejezet)

7. fejezet
"Térj vissza Jonathan!"

Egy nagy vakítóan fényes helyen találtam magamat. Úgy tűnt egy szobában vagyok. Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy sárgák a falak, vagy fehérek, annyira erősen világítottak.
- Halló, van itt valaki? - kérdeztem körbenézve a szobában, amikor, mintha csak szavamra aktiválódott volna, elkezdett erősen, vakítóan világítani a fény egy megjelenő ajtó rései mögül.
Szerintem a fény világította ki nekem az ajtót, de ekkor ezzel nem törődtem, hanem kíváncsian benyitottam az ajtón. A kör alakú kilincs meglepően hideg volt, szinte már fagyos. Az ajtó túloldalán ugyanolyan üres fehérfalú szoba állt, azzal a kivétellel, hogy egy üres, kórházi ágy állt a terem közepén.
Amikor közelebb léptem az ágyhoz, láttam, hogy valaki fekszik rajta egy ugyanolyan vakítóan fehér ruhában.
Abban a pillanatban felismertem a békésen fekvő embert:
- Chris! - kiáltottam fel - haver, te mit keresel itt? - kérdeztem tőle aggódva, de válasz nem érkezett a kérdésemre, csak tovább aludt békésen.
Akaratlanul is hozzá akartam érni. Bár ne tettem volna. Hirtelen kinyitotta a szemeit és rémülten nézett rám, majd elkezdett fuldokolni. Bal kezével elkezdett felém nyúlni. Rebegő keze egyszer csak elkezdett bomlani. Szemei kiakadtak, és a teste teljesen elsoványodott, bőre megráncosodott, mintha elkezdett volna megöregedni, és mégsem!
Szemei vérben forogtak. Fogait olyan erősen szorította, hogy közben észre sem vette, vagy csak nem is akarta észrevenni, hogy elharapta a nyelvét.
Chris iszonyatos szenvedéseit nem bírtam tovább nézni, így becsuktam a szememet, mikor újra kinyitottam, az ágyon már nem feküdt senki. Nem értettem mi folyik itt, és rémülten kezdtem el tapogatni a falakat, hogy hátha megtalálom a kijáratot:
- Eressz el innen! - kiáltottam, mire az egyik fal ismét elkezdett vakítóan világítani, és egy újabb ajtó rajzolódott ki a falon. Nem tudom hogy örömömbe, vagy rémületembe, de akkor gondolkozás nélkül törtem be az ajtót, hogy kijussak ebből a rémséges helyiségből.
Ismerős volt a szoba, a falak ismét fehérek voltak, de itt legalább bútorok álltak. Az egész szoba úgy nézett ki, mint a mi házunk!
- Mi a fene? - néztem furcsállóan
Láttam a szobában a kedvenc fotelomat, amibe gyakran le szoktam süppedni, ha nagyon kimerült vagyok. Lassan közelítettem felé hogy megérintsem, amikor hirtelen valaki kinyitotta az ajtót, nyugodtan belépett és csodálkozva nézett rám, én ugyanilyen csodálkozva néztem ő rá:
- Apa! Mit keresel itt?
- Fiam? Neked nem szabadna itt lenned! Mit csinálsz itt?
- Nem értek semmit, mi ez a hely, mi folyik itt apa? - szaporáztam meg a beszédemet türelmetlenül
- Sajnálom fiam, de erre nem válaszolhatok - mondta apám szomorúan
- Borzalmas dolgokat láttam a másik szobában, gyere, megmutatom! - mondtam és közelebb léptem apámhoz, hogy megfogjam a kezét, mire ő rémülten hátralépett:
- Ne érj hozzám! - ordított rám
- Beszélj apa! Mi a fene történik velem, hol vagyok? Mi történt a barátommal a másik szobában? Él még? Miért vagyunk most itthon? - annyi kérdés kavargott még a fejemben, hogy már azokat is elfelejtettem, amiket még fel se tettem.
- Magadnak kell rájönni. Nem normális dolgok folynak itt annyit mondhatok.
- Erről már magamtól is rájöttem, de miért nem mondasz nekem semmit, te tudod, hogy mi történik itt - türelmetlenkedtem
- Fiam! Nem jó tudni előre a jövőt! Ne hagyd, hogy a jövő felemésszen, élj a mának! Élj és harcolj, hogy megváltoztasd a jövőt! Mert ha egyszer megismered, soha nem változtathatsz rajta! Olyan helyen jártál, ahol még nem szabadna. Sajnálom fiam, tényleg sajnálom, hogy nem lehettem jobb apa
- Miket beszélsz! Mindig is jó apa voltál, csak egy kicsit szigorú - mondtam szomorúan egy erőltetett mosolyt az arcomra bírva
- Sok mindent kell még jóvátennem, de legelőször is térj vissza Jonathan! - mondta egészen különösen, a hangja egy kicsit elvékonyodott a mondat végére
- Apa? - néztem rá furcsán!
- Jonathan! Kérlek, ébredj fel, ne tedd ezt velem! - sírta egy magas lány hang, apám ekkor szomorú tekintettel lépett be a nagy fénybe, egy nyitott ajtón.
- Ne apa! Várj! Mit kell tennem? Várj még! - próbáltam visszatartani, de ő csak távolodott és szomorú tekintettel intett nekem, mire hirtelen bezárult az ajtó előtte!
- Jonathan! Jonathan! Jonathan! - ismételte az ismerős lány hang a nevemet, mire én szomorúan becsuktam a szememet!
Mikor ismét kinyitottam, erős vakító fény sütött a szemembe, de ez már sokkal természetesebb lámpafény volt. Egy kedves ismerős arc mosolygott rám könnyes szemekkel
- Jaj istenem Jonathan, de megijesztettél! - ölelt meg szorosan
- Ehm, Judy! Judy, megfojtasz! - nyögtem elhaló hangon
- Jaj ne haragudj, de annyira megijesztettél - törölte le a könnyeket a szeme sarkából
Felkönyököltem az ágyamból, és érdeklődve néztem rá:
- Te sírtál értem?
- Én? Nem! Csak belement valami a szemembe - fordult el elvörösödve

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Szerencsés című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/10 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/10 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Derűs reggel című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Talán most címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Kukoricafosztás című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Bár lehettem volna! című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Nem mondtad című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Egy esős őszi nap címmel a várólistára

efmatild bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/10 című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Empátia című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Halottaim című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Somlyó Zoltán: Titok / Geheimnis címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Halottaim című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)