HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 13

Tagok összesen: 1884

Írás összesen: 49049

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-22 13:12:05

Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: történetmesélőFeltöltés dátuma: 2019-10-19

Üveggolyó

A sima üveggolyó izgatottan állt a csoport közepén. Körülötte a színskála minden színét felsorakoztató, hasonló méretű golyóbisok helyezkedtek el. Egyik szebb volt, mint a másik, az égszínkéktől, a haragos zöldön keresztül a tekintélyt parancsoló püspökliláig. Még sem érezte magát kevesebbnek, mint a többiek, mert tudta, ha átsüt rajta a Nap fénye, akkor szivárványszínekkel teríti be a környezetét és akkor elhalványulnak mellette a puccos díszgolyók. Érthető a felfokozott állapota, hiszen ő állt a győzelmet jelentő középponthoz legközelebb. A nagyfiúk által játszott játéknak ugyanis az volt a lényege, hogy akinek a játékosa legközelebb található a kijelölt célhoz, az elrabolhatja az összes többi résztvevő golyóját. Nagy tét forgott tehát kockán. Már csak egy gurítás maradt. Ahogy a tulajdonosa elindította az utolsó reményét a csapat felé, mindenki lélegzet visszafojtva figyelte útját. A sima is reménykedve lesett ki a többi golyó közól. Szíve nagyot dobbant, mert az érkező végzet nem felé tartott. Már kezdett reménykedni, hogy ő lesz a befutó, amikor váratlan dolog történt. A guruló energiabomba lekoccolt egy másikat, majd elindított egy lavinát. Sorra ütköztek a golyók. Az utolsó felé száguldott. Az össze adódott energia olyan erővel lökte meg őt, hogy kiszáguldott a pályáról egészen egy bokros részig, és ott beleveszett a magas fűbe. A boldog nyertes odarohant az új szerzeményeihez és boldogan szedte őket össze.
A játékot egy kicsit messzebbről figyelte egy fiú. Mindig is szeretett volna játszani, de soha nem tellett neki egyetlen golyóra sem. Szemtanúja volt az eseményeknek, a kis sima ámokfutásának is. A nyertes kitömött zsebekkel távolodott már, amikor a fiú utána szólt:
- Egy még itt maradt, begurult a fűbe. Ahogy kimondta, meg is bánta amit mondott, de már nem lehetett visszaszíni. A megszólított visszafordult és azt kérdezte:
- Milyen színű volt?
- Színtelen...
- Akkor én azért vissza nem megyek. - jött a pökhendi válasz, azzal folytatta az útját.
A fiú boldogan kotorászott a magas fűben. Jó időbe telt, amíg rátalált. Csupa csatakos és földes lett. Megtisztogatta és magához ölelte. Ettől kezdve elválaszthatatlanok lettek. Ott lapult a zsebében, minden hova magával cipelte. Néha elővette a rejtekhelyről, megdörzsölgette a makulátlan tisztasága ellenére. Időnként a fény felé fordította és tátott szájjal nézte a csodát. Még lejárt a parkba figyelni a játékosokat, de esze ágába sem jutott beszállni, nem szerette volna kockára tenni barátját. Mert ez igazi, sírig tartó barátság lett volna, ha közbe nem szól a szegénység, A fiú, egyetlen nadrág boldog tulajdonosaként, nem gondolt arra, hogy az idő alattomosan munkálkodik. A golyó észrevette a közelgő veszélyt, az egyre növekvő tátongó lyukat a zseb belsejében. Éppen a megoldáson gondolkodott, hogyan is értesítse a társát a közelgő veszélyről, amikor a nadrág tulajdonosának hirtelen mozdulata miatt eltűnt a sötét lyukban. A fiú megérezte, ahogy a golyó végiggördül a lábán és szabad utat találva szélsebesen elszáguld. A fiú ijedten utána kapott, de szerencsétlenségére az út vége egy víznyelőbe torkollott. A golyó hatalmasat zuhant és nagyot koppant a csatorna kövezetén. Nehezen szedte csak össze magát, a szokatlan sötét és nedves világban. Hirtelen egy vörös szempár villant meg előtte. Az ijesztő szemek tulajdonosa körbe szaglászta, majd fogta és bepakolta a hátizsákjába. Minden féle rossz szagú kacat között zötykölődött egész nap. Aztán végre kinyílt a zsák szája és érdeklődő, apró gombszemek kukucskáltak be rajta, közben behallatszott:
- Na, milyen szerencsével jártál ma drágám?
. A szokásos, meg találtam egy labdát a gyerekeknek. De addigra a patkánycsalád apraja már megtalálta az ajándékot és kíváncsian körbeállták. A golyónak mozgalmas élete lett patkányéknál: a legkorábban kelő fiúk labdáztak vele, aztán a lányok szerezték meg és mindenféle rongyokba öltöztették és babáztak vele, mire végre megérkezett a pihenés ideje a legkisebb takargatta be maga mellett az ágyában. Az önfeledt játszadozásba csak egy fiúcska nem kapcsolódott bele. Amióta ide került, félelemtől beszűkült szemekkel figyelte minden mozdulatát. Egyik szuszogástól hangos pihenőidőben a sunyi odasettenkedett hozzá, a szájába vette és kisomfordált a védett helyről. Óvatosan, nesztelenül lépkedett. Anikor kellő távolságba ért, felvette a nyúlcipőt és meg sem állt a csatorna kiömlő nyílásáig. Ügyesen átbújt a rácsok között és tovább rohant, amíg ki nem fulladt. Keresett egy alkalmas helyet, ásott egy gödröt, belepottyantotta gyűlölt ellenségét, ráhányta a földet, és már ott sem volt. A golyó kényelmetlenül érezte magát, megnövekedett a mérete és addig mozgolódott, amíg a felszínre nem küzdötte magát. Egy erdőkerülő vette észre a szokatlan csillogást. Odament és kikaparta a földből ezt a tüneményt. Csodálkozva fogta két kezébe a tökéletes, átlátszó gömböt. Besüllyesztette az iszákjába a megtaláltat és hazafelé vette az útját. Otthon megtisztogatta és a komódra helyezte az üveggömböt. Gyorsan megszokta, ha elment mellette mindig megcsodálta a tökéletességét. Jó pár éve annak, hogy egyedül maradt, lánya a városba költözött, imádott felesége már csak emlék. Eddig csak a kutyával beszélte meg a dolgait, de most azon kapta magát, hogy a gömböchöz is beszél.
Egyiik éjszaka, amikor a másik oldalára fordult és egy pillanatra kinyitotta a szemét, a nappali felöl villódzó fényt vett észte. Dohogva felvette a papucsát és elindult, közben a bajusza alatt azt morogta - Pedig mintha kikapcsoltam volna a tévét.- Ahogy a tett helyszínére ért meglátta, hogy a fény forrása nem más, mint a gömb. Képeket vetített a falta és valami ismeretlen hang is kísérte mindezt. A jelenség váratlanul megszűnt. Visszafeküdt.
Reggel felébredve nem tudta eldönteni, hogy csak álmodott, vagy valóság volt mindez. Egész nap foglalkoztatta a gondolat. Éjszakánként felriadt, meresztette szemeit a sötétben, fülelt, de nem történt semmi.
Hétvégén esedékes volt, hogy meglátogassa a lányát. Azon törte a fejét, hogy mit vigyen neki ajándékba, üres kézzel még sem állíthat be.
Becsöngetett. Az életvidám lánya nyitotta ki az ajtót és megölelte:
- Szia apa, már nagyon hiányoztál!
- Te is nekem. Nézd hoztam neked valamit. - azzal elővette az üveggömböt. Tudom, hogy szoktál jósolni, talán hasznát veszed.
Hazaérve átrendezte a komódon lévő tárgyakat, hogy ne legyen köztük üresség. Néhány nap múlva megcsörrent a telefon, a lánya volt az.
- Halló apa. Nagyon bejött az ajándékod. Tudom, hogy te nem hiszel a jóslásban, pedig tényleg ki tudom vetni kártyából a jövőt. De ez a jósgömb valami csoda, tökéletesen megmutatja a múltat, a jelent és a jövőt. Bebizonyosodott, hogy tévedhetetlen. Csak még egyszer meg akartam köszönni. Szia!
A lány egyre ismertebb lett a városban, még a polgármester felesége is hozzá járt jósoltatni. Már komolyan azt kezdte fontolgatni, hogy feladja az állását és csak ezzel foglalkozik.
Éppen teát akart főzni, hogy kényelmesen elszürcsölgesse a következő ügyfélig, amikor csengettek. Egy kicsit korai- nézett az órára,- de azért kinyitotta az ajtót. Egy tagbaszakadt férfi állt az ajtóban vérbe forgó szemekkel. Félrelökte és berontott a lakásba. Felé fordult és azt ordította:
- Maga az a boszorkány, aki azzal tömte tele az asszony fejét, hogy új életet fog kezdeni. Ott is hagyott a büdös... Most kit fogok minden este eltángálni. Mivel jósol, csak nem ezzel a vacakkal? - és a gömbre mutatott. Majd teszek róla, hogy másnak ne tegye tönkre az életét! - azzal, hatalmas markával, játszi könnyedséggel felkapta jósólót és elviharzott.
Amikor hazaért még mindig remegett a dühtől. Azonnal az udvarba vette az útját. A gömböt a fahasigató rönkre lökte és beszaladt a sufniba, a legnagyobb fejszével tért vissza. Már lendítette is, hogy megtegye a hatalmas pörölycsapást. A fejsze foka vészesen közelített, hogy beteljesítse végzetét. Ekkor a semmiből lecsapott egy villám és a gömb eltűnt.
- Vezetőm! A Szemet visszarendeltem a megfigyelt bolygóról. A megtapasztaltak elegendőek ahhoz, hogy a Nagytanács eldöntse ennek a sárbolygónak a sorsát...
- Rendben, továbbítsa az adatokat.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
történetmesélő
Regisztrált:
2019-08-25
Összes értékelés:
14
Időpont: 2019-10-22 07:21:52

válasz Selanne (2019-10-20 11:42:41) üzenetére
Kedves Selanne!

Örülök, hogy elnyerte tetszésedet az írásom. Szeretem, ha a végén van csavar egy történetben. Sokszor a csattanó ugrik be a fejembe először és utánna építem fel az egész művet...
Üdv:
történetmesélő
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8297
Időpont: 2019-10-20 11:42:41

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Igazán tetszett a novella. Az üveggolyó, bár a fiúk játéka volt, én magam is nagyon kedveltem. Volt 2 db, amit őriztem. Aztán egy versem is szól az üveggolyóról.

Történet vége meglepett, bár sejtettem valami csavar lesz benne. Miután elolvastam , kicsit töprengtem.

Gratulálok!

Szeretettel:Selanne
Alkotó
történetmesélő
Regisztrált:
2019-08-25
Összes értékelés:
14
Időpont: 2019-10-20 05:59:53

válasz sailor (2019-10-19 18:52:46) üzenetére
Kedves sailor!

Köszönöm a hozzá fűzött gondolataidat.

Üdv: történetmesélő
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
4301
Időpont: 2019-10-19 18:52:46

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves történetmesélö!

Reggel olvastam és élveztem a szépen leírt,érdekes
történetet.
Gondoltam azza fejezed,hogy az golyó azé a fiúé lesz,
aki a füben megtalálta.

...de nem!
Az utolsó három sorral minden más lett!
Ufók,más bolgókról jöttek kezébe került,amit csak kisérletként
küldtek a földre...
és hogy reagáltak...
"A megtapasztaltak elegendőek ahhoz, hogy a Nagytanács eldöntse ennek a sárbolygónak a sorsát"

Üd:sailor

Legutóbb történt

hundido bejegyzést írt a(z) Altató című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Az idő múlik címmel a várólistára

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Szikrák, színek, tejjelek című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Szikrák, színek, tejjelek című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) A vers ABC-je = Gy című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Altató című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Beszél az idő című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Te vagy az - a férfi, a nő és a meghallgatás című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) szégyen című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Esti csendek című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) halálsor című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) fényfürösztött álmok című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Magamba zár című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Ősz és tél című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Tudod-e ? című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)