HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1884

Írás összesen: 49049

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-22 13:12:05

Reklám

Versek / műfordítás
Szerző: TóniFeltöltés dátuma: 2019-10-20

Szabó Endre: Szülőföldemen / In meiner Heimat


Szülőföldemen
1
És elhagy ám a nyájas kis falucska
Nádasfedelű, fehér házait;
Sugár jegenyék zúgása kisért ki,
Midőn vágyam a nagy világba vitt.
Édes jó anyám ott állt ajtajában
A szerény laknak s búsan könyezett:
"Óh siess vissza! óh ne késs' sokáig! . . ."
"Sietek vissza s gyámolod leszek."
2
Tavasz virult a bársonyos mezőkön,
Madár dalolt a liget rejtekén,
S boldog, fényes jövőrül álmadozva
Forró szivemmel vigan mentem én.
Tettvágy zsibongott lüktető eremben,
A hir varázsa nyugtot nem hagyott —
S kietlen ősz borong most a vidéken,
Hogy újra szülőföldemen vagyok.
3
Kietlen ősznek lomha, bús ködében
A jegenye-sor titkosan suhog,
Balsejtelembe' vergődik a lelkem
A mig a kis fahídon átjutok;
A patak-malom aggasztón zokogva
Fogadja csüggedt érkezésemet;
Megnéznek, mint a kit soha se láttak
Midőn az utczákon végig megyek.
4
S előttem áll megint a kis, szerény ház,
És már remegve bekopogtatok,
De ah! a mint a kis szobába lépek:
Reám idegen arczok várnak ott.
Idegen nép uralja már a telket
Megkérdezik: mi jóba' járok itt?
"Óh beszéljetek nékem jó anyámról!"
S a házigazda felfohászkodik:
5
,.Későn jöttél szegény fiú te ! vissza,
Nem volt ereje többé várni rád,
S a szenvedések terheit letéve,
Pihenni tere édes jó anyád .. .."
S én mint sötét árny, lassan ingadozva
A temetőbe vonszolom magam,
És felkeresem azt a sirt zokogva,
A melynek a legfrisebb hantja van.
6
A fejfát némán átölelve tartom —:
E sir hát most e földön mindenem!
Es nem tudom: mért? ám e gondolatban
Megnyugovás dereng át szivemen;
Oly jól esik, hogy egyedül maradtam,
Hogy nincs kinek okoznom bánatot:
Óh mert visszatérésem jó anyámnak
Szivét, tudom, eltépte volna most.
7
Magasröptű lelkemnek metszve szárnya,
S a mit kerestem: üdvöt nem lelek .. .
Ah ! a világ úgy összetörte szivem,
Hogy tehetlenebb vagyok mint elébb. —
Én nem segithettem volna te rajtad,
Te nem az én szivem milljó baján.
Jó, hogy nem láthatod fiadat újra,
Jó, hogy meghaltál édes jó anyám!
***
Szabó Endre 1849 - 1924
***
***
In meiner Heimat
1
‘d nun verlasse ich den sanftmütigen Dorf
mit schilfdachbedeckten weißen Häusern;
die rauschenden Pappeln begleiteten mich
als mein Wunsch brach mich in Land das Träumen.
Meine geliebte Mutter stand in Türöffnung
das bescheidene Haus ‘d traurig weinte:
"Oh, beeil dich zurück! Oh, bleib nicht lang weg!"
"Ich beeile mich, du bliebst nicht lang alleine."
2
Der Frühling blühte an samtigen Feldern,
ein Vogel sang im Schlupfwinkel der Hain,
von einer Glücklichen, strahlenden Zukunft träumend
ich ging mit einem frohen Herzen rein.
Tatendrang hat gesurrt in meinen Adern,
die Magie der Nachricht gab mir keine Ruhe -
und der kahle Herbst wütet jetzt auf dem Land,
das ich daheim ausruhen kann an der Holztruhe.
3
Im traurigen Nebel den kalten strengen Herbst
rauschend, geheimnisvoll Flüstern die Pappeln,
meine Seele zittert in schlimmsten Vorahnung
bei laufen auf die Brücke die Bretter zappeln.
Die Bachmühle schluchzte beunruhigend
begrüssend meine verzweifelte Ankunft;
alle schauen, als hätten mich noch nie gesehen
als wäre ich Eine von der ferne Zukunft.
4
Und wieder vor mir ein kleines, bescheidenes Haus,
und du hast schon geklopft,
Aber ah! Als ich das kleine Zimmer betrete:
Fremde Gesichter erwarten mich.
Außerirdische Menschen beherrschen bereits die Handlung
Sie fragen: Was nütze ich hier?
"Oh, rede mit mir über meine gute Mutter!"
Und der Gastgeber ruft aus.
5
"Armer Junge, leider kommst du, zu spät zurück,
sie hatte keine Kraft mehr, auf dich zu warten,
sie hat der Last des Leidens abgegeben,
deine Mutter ruht jetzt oben, in Gottes Garten."
Und ich, wie, ein dunkler Schatten, schwankte langsam
und schleppte mich, verzweifelt auf den Friedhof,
schluchzend suchte auf, das einfachste, schlichte Grab,
mit frischem Erde und mit dem schönsten Blumentrog.
6
Das Holzkreuz habe ich in der Stille umarmt -:
nun, das ist alles, was ich hab, auf dieser Erde!
Ich weiß nicht: warum? Aber jetzt im Gedanken
merkte, dass ich innerlich ruhiger werde.
Es tut so gut, dass ich allein geblieben bin,
dass es niemanden gibt, der für mich Sorgen macht:
Weil mein Heimkehren hätte das Mutterherz
sowieso schonungslos endgültig zermalmt.
7
Der Flügel, meiner hochfliegenden Seele sind gestutzt,
und wonach ich gesucht habe: Fand ich kein Tor. ...
Ach! Die Welt hat mein Herz grausam zerbrochen,
dass ich vielmehr hilfloser bin, als je zuvor. -
Ich hätte dir auch nicht und niemals helfen können,
‘d du auch nicht, an meinen schnell schwimmenden Kutter.
Es ist gut, dass du dein Sohn jetzt nicht sehen kannst,
es ist gut, dass du tot bist, meine liebe Mutter!
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni

Hausen, 2019 Október 20

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

sailor bejegyzést írt a(z) fényfürösztött álmok című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Altató című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Az idő múlik címmel a várólistára

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Szikrák, színek, tejjelek című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Szikrák, színek, tejjelek című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) A vers ABC-je = Gy című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Altató című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Beszél az idő című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Te vagy az - a férfi, a nő és a meghallgatás című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) szégyen című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Esti csendek című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) halálsor című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) fényfürösztött álmok című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Magamba zár című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Ősz és tél című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)