HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 23

Tagok összesen: 1889

Írás összesen: 49247

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Alkonyi felhő
2019-12-09 01:29:40

Szülinaposok
Reklám

Versek / műfordítás
Szerző: mandolinosFeltöltés dátuma: 2019-11-01

Marie von Najmájer: Búcsúvers

Nachruf

Gramvoll, tief verdüsterten Herzens wandl' ich
Trauernd hin; es blüht mir umsonst die Erde,
Die sich jüngst als Grab über Theures, ach! für
Immer geschlossen.

Ein Empfinden bleib mir zurück, nur eines:
Daß du spurlos gingst, daß die Flamme jählings
Dich dem Sein entriß, daß ich nie mehr, nie mehr
Nie mehr dich sehe!

Ach! nicht Worte spiegeln von dir, nicht Thaten
Wieder, was dein Eigenstes war! kein Sommer,
Reich an Frucht, ein ewiger Frühling warst du,
Ewig verloren!

Leise wiegt belebender Hauch des Morgens
Rings um mich die blühenden Fliedersträucher;
Und mir ist, als schwebtest du aus den Büschen
Hold mir entgegen.

Lächelnd nahst du, Blumen in deinen Händen,
Wie ich einst auf Bergen dich sah; dann fassest
Du mein Haupt und richtest es auf und blickst mir
Ernst in die Augen.

"Also denkst du," sprichst du mit sanftem Vorwurf,
"Meiner Wünsche, wie ich für dich sie hegte?
Freude, sagst du, gab ich dir einst! ich will sie
Immer dir geben.

Nicht in dumpfer Trauer gedenke meiner!
Wie! daß, ungebeugt von der Last des Alters
Noch das Haupt, ich schwand aus des Lebens Mitte,
Willst du beklagen?!

Nachempfunden, was ich gelitten willst du?
Klagt' ich denn? und hab' ich nicht überwunden?
Nicht so klein gedenke des Sinns, der endlich
Frieden gefunden!

Was da blüht, es künde dir meine Liebe
Immer neu, so lange du lebst! denn siehe,
Liebesgrüße sendend an dich, im Frühling
Bin ich geschieden!"

Mich ermahnend, blick' ich empor; der Flieder
Rauscht nur leise rings um mich her und schmerzlich
Fühl' ich mich allein - ach! dem Geist nur warst du
Mahnend erschienen.

Doch ein Lichtstrahl bleibt mir zurück: erstarken
Soll durch dich die leidende Seele! anders
Soll mein Herz dein theures Gedächtniß künftig,
Würdiger feiern!

Wenn der Freude wieder mein Sinn sich aufschließt,
Mögen deine Züge aus ihr mir lächeln!
Deine Stimme klinge aus jedem holden
Ton mir entgegen!

Was da schön ist, rufe mir vor das Auge
Deines Wesens königlich freie Anmuth,
Daß durchs Leben wandelnd ich immer, immer,
Immer dich schaue!
______________________________________________


Búcsúvers

Búval sújtott, gyász-teli szívvel járok,
Sírni készen, még ha virít is földem,
Ó, mely épp most zárta a Drágát sírba,
Sírba örökre.

Bennem érzés egy maradt, egy, mi súlyos:
Úgy mentél el nyomtalan, tűzben égve,
És nem látlak már soha többé téged,
Jaj, soha többé!

Ó, nincs szó, sem tett, ami tükröd lenne,
S láttatná, mily kincs volt egyéniséged!
Nincs gyümölcsös nyár, hiszen az, mi voltál,
Nincs kikelet sem!

Édes illat, orgonabokrok nyílnak,
Lágy fuvallat ringatja őket reggel,
És közülük mintha te libbennél ki
Kedvesen, Drága...

Jössz mosollyal mind közelébb, így egykor
Fenn, hegyek közt láttalak, csokros kézzel;
Főmhöz érsz most, s azt fölemelve nézel
Rám komoly arccal.

"Tán azt véled," szólsz kicsit szemre hányva,
"Én irántad vágyaim rejtegettem?
Néked egykor örömből adtam, mondod!
Kész vagyok mindig...

Rám szorongva, gyászosan mégse gondolj!
Mit! hogy még a kor terhe főm se szegte,
S már eltűntem életutam felénél,
Ilyennel vádolsz?!

Úgy, mint én, te szenvedni kész vagy szintén?
Sírtam akkor? Nem voltam képes bírni?
Végre lelkem megnyugszik, nem csekélység
Érzelmi téren!

Lásd, virágok nyílása jelzi néked,
Míg csak élsz, a szerelmem mindig újul!
Távozóban szerelmes búcsúszóm is
Tavasszal küldtem!"

Így ocsúdva nézek fel, s míg köröttem
Orgonáknak lágy susogását hallom,
Fáj magányom... Ó! Csak egy szellem voltál,
Látszat, egy intő...

Fénysugár, mely itt marad nékem mégis,
Kell, hogy véled gyógyítsa fájó lelkem,
S szívem mától méltóbban ünnepelje
Drága emléked!

Majd ha elmém örömnek nyílik újra,
Tán vonásid rám mosolyognak akkor,
S minden hangból, mely nekem csendül lágyan,
Kihallak téged!

Itt, mi szép, az lényednek tiszta bája,
Mint királyit, szememnek úgy idézzen,
S míg csak élek, bármerre járva mindig
Lássalak téged!

* * * * *

Marie von Najmájer (1844-1904)

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2012-02-28
Összes értékelés:
1473
Időpont: 2019-11-02 23:06:20

válasz Klára (2019-11-02 22:11:53) üzenetére
Kedves Klári!
Köszönöm segítséged, elismerő méltatásod,
az ötös osztályzatot! Azért jobban szeretek
rímelő verseket fordítgatni, mert muzsikus
lényem arra van beállva...
Örülök, hogy tetszett!
Szeretettel: Dávid
Szenior tag
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2529
Időpont: 2019-11-02 22:11:53

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Dávid!

Szép lett, benne van a lényeg, benne a fájdalom és a remény is. Tetszik.

Szeretettel: Klári

Legutóbb történt

Bödön bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Egy(s)ég című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel A vers ABC-je Dzs címmel

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Félelem a barlangban címmel a várólistára

túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese, V. rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Az asszony és a papagáj című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Kihűlt Vállvonás című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szerelem című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Ravatal című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese III. rész című alkotáshoz

Szem Eszkör bejegyzést írt a(z) Akarom (5/4) című alkotáshoz

Szem Eszkör bejegyzést írt a(z) Akarom (5/4) című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)