HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 34

Tagok összesen: 1899

Írás összesen: 49822

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2020-03-28 10:56:43

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: szilkatiFeltöltés dátuma: 2019-11-03

Bakancslista

Nyár volt, Péter-Pál napja, aratás. A nap mintha megszánta volna a határban dolgozó embereket, nem lövöldözött túlságosan tüzes nyilakat rájuk. Inkább egy-egy maga elé húzott felhővel felitatta a verejtékcseppeket a barnára sült homlokokról.
Sándor időnként megállt kaszálás közben, hálásan tekingetett fölfelé. Ez a szusszanásnyi idő elég volt arra, hogy megszáradjon a hátán az izzadtságtól átnedvesedett inge.
Mióta megszűnt a gyár a közeli kis városkában, csak idénymunkákat vállalt. Igaz, az országnak ezen a nyomorúságosabb fertályán mást nem is tudott volna találni. Magas, erős, jó kiállású férfi volt, de vörhenyeges haja, szeplős bőre, no meg visszahúzódó természete miatt nem volt igazán népszerű a nők körében. Mari volt talán az egyetlen, aki igazán szerette, aki elfogadta olyannak, amilyen. A lány várta is jó ideig, hogy Sándor megkéri a kezét, de valahogy mindig húzódott a dolog. Mikor a gyár bezárásával mindketten munkanélküliek lettek, Mari gondolt egyet, összepakolt, és elment Dunántúlra, a nyugati országhatárhoz közeli városba. Írta Sándornak, hogy jó helye van, asszisztens egy gyógyszertárban. Hívta őt is, hogy menjen utána, vegyipari végzettségével ott könnyen el tudna helyezkedni.
Sándor halogatta a döntést, válaszleveleiben mindig talált valami kifogást, most ezért nem, most azért nem... Aztán elmaradoztak Mari levelei. Sándor ezt azzal magyarázta, hogy a lány biztos talált valakit helyette, hisz mutatós, okos teremtés volt. Fájt érte a szíve, és még szótlanabb, még visszavonultabb lett ezután. Míg a gyárban dolgozott, eljárt a helyi kosárlabda-csapat edzéseire. Olvasott is, főleg szakkönyveket. Most az albérleti szobájában bele-bele botlott az itt-ott széthagyott példányokba. Némelyik úgy maradt kinyitva széken, asztalon, földön, ahogy abbahagyta az olvasást. Meg is jegyezte a főbérlőnő:
- Sándor, maga borzasztó rendetlen ember. Nem csoda, hogy a kis barátnője itt hagyta.
De a férfit nem érdekelte az asszony véleménye, vállat vont rá. Nem szeretett már ott lakni, minden Marira emlékeztette, de elmenni sem tudott onnan valamiért.
Kinn a határban érezte jól magát. A szántóföldnek ezen a részén mindig kézzel arattak, a föld nem bírta meg a nehéz gépeket. Sándort a fizikai munka jólesően kifárasztotta, és közben nem kellett gondolnia senkire és semmire.
Ahogy a hosszú nap után hazafelé bandukolt, mellé szegődött Ignác, aki padtársa volt a középiskolában. A vékony, csupa izom fiú egyetemen tanult, de minden évben hazajött aratáskor.
- Többet ér ez minden edzőtábornál, és még pénzt is keresek vele - mondogatta.
- Mi van veled, öregem? - szólította meg Sándort - Lassan már rálépsz arra a szeplős orrodra, úgy lógatod. Bemegyünk egy pofa sörre a Toporgóba?
Ha nem is voltak barátok, Sándor kedvelte ezt az örökké viccelődő, borzas fejű szőke fiút.
- Mehetünk - válaszolta, most az egyszer nem hárítva el az invitálást.
Az ivóban sok volt a légy meg az ember. Többen már ugyancsak hangoskodtak. A melegben hamar megárt a pálinka. Sándorék a korsó sörükkel kiültek egy asztalhoz a kerthelyiségbe.
Az ital friss csapolás volt, kemény habbal, pincehideg. Mindkettőjüknek jólesett a melegben.
A beszélgetést Ignác kezdte:
- Elnézlek néha, hogy mi lett belőled. Hagyd itt a fenébe ezt a nyomorúságot!
Sándor már a korsó felénél járt:
- Készülök... készülök elmenni, de... mentem is volna már Mari után, de...
- Mi ez a sok "de"?
- Várta, hogy elvegyem.
- Nem szereted?
- Dehogynem! Nagyon hiányzik.
- Hát akkor?
- Biztos van már valakije. Nem is ír.
- És te írsz neki?
- Nem... Vagyis kellene írni, de...
- Na, ebből elég! Ha nem Marival, akkor mással, csak ki ebből a kilátástalan tespedésből!
A harmadik korsó sör után voltak, mikor hazaindultak.
Sándor már messziről meglátta, hogy ég a szobájában a kis lámpa.
- Mari lenne? - gyúlt fel benne az öröm és a vágyakozás a lány után.
A szobában a háziasszony pakolgatott.
- Mit keres maga itt? - kérdezte Sándor indulatosan.
- Mit? Rendet csinálok magánál, valakinek azt is kell - mondta az asszony, és odaállt a férfi elé, egész közel hozzá. Elölgombos pongyolaféle volt rajta. Nem volt éppen gusztustalan nő, olyan jó negyvenes, de adott magára. Sándor megérezte, hogy az asszony most felkínálkozott neki. Talán a sör tette, meg hogy Mari is szóba került a kocsmai beszélgetésben, egy mozdulattal az ágyra vitte az asszonyt.
Reggel későn ébredt, rossz szájízzel. Sietnie kellett, hogy kiérjen idejében a határba. Igyekezett kilopakodni, hogy az asszonnyal ne kelljen találkoznia, de az csak felébredt, és utána szólt az ablakból:
- Sanyika!
Sándort valami megmagyarázhatatlan undor fogta el. Mi köze neki ehhez a nőhöz? Őt ne sanyikázza, hagyja békén! El fog költözni tőle, elmegy innen, elmegy Mari után. Megkeresi, ott a másik határban valahol, és megkéri a kezét. Ezt meg kell tennie, ha hozzámegy a lány, ha nem.
Mintha más embernek kezdte volna érezni magát, ahogy a még harmatos füvön sietett az aratók felé. A nap épp hogy fölkelt, kicsit elvigyorodott, amikor meglátta a vörös hajú, szeplős fiút, ahogy szinte magát biztatva szaporázta a lépteit.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1637
Időpont: 2019-12-04 19:47:32

válasz túlparti (2019-12-03 23:11:00) üzenetére
Szia túlparti!

Az emberek legtöbbször maguk rontják el az életüket.

Kati
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
1373
Időpont: 2019-12-03 23:11:00

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Szil!
Szomorút írtál, de jót!
túlparti
Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1637
Időpont: 2019-11-18 17:34:36

válasz ElizabethSuzanne (2019-11-18 05:28:22) üzenetére
Köszönöm, hogy elolvastad a novellát, örülök, hogy tetszett.

Szeretettel: Kati
Alkotó
ElizabethSuzanne
Regisztrált:
2017-01-20
Összes értékelés:
821
Időpont: 2019-11-18 05:28:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szinte magam előtt láttam a történetet. Nagyon tetszett, szívvel, szeretettel olvastam! Kellemes napot kívánok: Zsuzsa
Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1637
Időpont: 2019-11-03 22:45:10

Kedves Ida!

Köszönöm, hogy elolvastad. Ha el is késett a fiú, legalább kimozdult a tespedtségből, a kilátástalanságból.

Szeretettel: Kati
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6331
Időpont: 2019-11-03 20:23:49

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kati!

Fura jellemmel ruháztad fel ezt a fiút, de mesterien alkottad meg, szinte magam előtt láttam.
Csak észhez tért a végére, már csak az a kérdés, nem késett-e el?
Tetszett ez a novellád (is).

Szeretettel,
Ida

Legutóbb történt

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Falusi randevúk - A tanyán című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Azt nem tudom, című alkotáshoz

Klára alkotást töltött fel Benedek zsákja címmel

aphrodite alkotást töltött fel Karantén Home Office Vers címmel a várólistára

gleam bejegyzést írt a(z) Minden ajándék... című alkotáshoz

Istefan alkotást töltött fel Vírusözön és vízözön címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) április 1. most nem vicces című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Azt nem tudom, című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Szabad vagy? című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...VII/7. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Azt nem tudom, című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) április 1. most nem vicces című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Uram, te tetted? című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Minden ajándék... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)