Egy magas fa tetején lévő varjúfészekben lakott a kaba sólyom. Lusta volt magának építeni. Épp teletömött beggyel, jóllakottan pihent benne. Unokatestvére az erdei sólyom épp arra járt. - De szép, takaros kis fészket építettél! - dicsérte meg. - Ugye? - válaszol rá. - Olyan éhes vagyok, úgy korog a begyem- mondta. De jó lenne egy finom kis molnár fecske vagy füsti fecske! - De hiszen az előbb láttam, hogy egy kis verebet téptél szét! - nézett rá csodálkozva! A kaba sólyom elvörösödött szégyenében. - Ha már elkezdtél gurulni a hazugság lejtőjén, akkor már nehéz lesz megállnod és visszafordulnod! A hazugságot nem lehet többé meg nem történté tenni! - mondta az erdei sólyom, majd elrepült.