HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1886

Írás összesen: 49116

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-11-18 17:49:15

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: black eagleFeltöltés dátuma: 2019-11-07

Te vagy az - a férfi, a nő és a meghallgatás

A férfi kedvetlenül sétált fel-alá a fióképület impozáns halljában. Kezeit hol maga mellett lógatta, hol összecsapta a háta mögött. Markában egy prospektust szorongatott, amit egy reklámállványról vett el, de valahogy mégsem volt semmi kedve belepillantani azóta sem.

Hosszú utat tettek meg. Nem, nem az autóútra gondolt, ami legalább másfél órán át tartott és amely során a GPS segítsége ellenére is kétszer eltévedtek. Ő egy másik utazásra gondolt. Egy olyan útra, amire nem lehet autóval menni. Egy olyan utazásra, amire nem lehet egyedül elindulni. Igen, ezt a hosszú utat ők ketten együtt tették meg. Azelőtt még soha nem járt az életnek ilyen szép, meleg tájain; a társa mintha egyenesen a Paradicsomba vezetné őt, amelyhez közeledve is minden egyre csak szépül, gazdagodik körülöttük. De most tele volt aggodalommal. Úgy érezte, most letérnek az útról. Szerette volna, nagyon szerette volna elkerülni ezt. De nem tudta, sehogyan sem bírta megérezni, mihez van neki joga ebben az új ajándék-életben. Hol van az a pont, amikor meg kell torpannia, és hagynia kell, ha a másik tovább vagy másfelé akar menni. Nem bírta behatárolni, van-e joga megragadni a kezét, és visszatartani vagy épp vezetni őt. Néha megrázta a fejét séta közben; talán rémképeket lát.

Elindult a kávé-automata felé, de ekkor sarkak és platformok jellegzetesen szapora koppanásai hallatszottak mögötte, amire a férfifejek mindig odafordulnak. Két alak közeledett egy napfényes folyosón. A nőt egy magas hölgy kísérte, megtorpantak, váltottak még néhány szót, mosolyogva mindketten, meleg kézfogás, amit apró fejmozdulatok, némi arcjáték és a törzs enyhe előredöntése kísért, majd a magas hölgy megfordult és elkopogott. A haja, mintha be volna idomítva, légies eleganciával lobogott mellette. A nő nem akart szökdécselni, csak lélekben tette, de ahogy közeledett, úgy ragyogott, ahogyan a férfi még sohasem látta. Tehát a meghallgatás a lehető legjobban ment. A francba!

- Nos? - kérdezte a férfi, mintha nem tudná.

- Kellek nekik! - ugrott a nyakába a nő. - Kellek nekik! Kellek nekik! Kellek nekik!

Két szó. Két rövidke szó. De mennyi tartalom. A férfi egyszeriben megértett mindent. Elérkeztek ahhoz a kritikus ponthoz. Ahhoz a megveszekedett, átkozott ponthoz. Ahhoz a ponthoz, ahol a szeretet, a ragaszkodás le kell, hogy vesse magáról az önzést. Ahol el kell engedni a legszeretettebb kezet, ha annak a gazdája menni akar. S már biztos volt abban is, hogy nem rémeket látott. Bár úgy lett volna!

*



Egy elfogadható kis utca egyik vendéglőteraszán ültek, és a nő gyönyörű volt. A Nap sütött, de fodrozott a lehelet a hidegben, a kabátjukat sem vették le. De ott ültek kint, mert a nő így akarta. Tekintete mindent bejárt: az utcát, az épületek homlokzatát, a kék eget, az emberi arcokat. S a férfi tudta jól, miért: mert most minden sokkal szebb, mint előtte volt. Ő épp fordítva látta, de az már nem számított; magában kellett tartania.

A nő a hideg asztallapra tapasztotta két forró tenyerét. - Esküszöm, azt hittem, valaki fiatalabbat választanak majd. Egy ilyen feltörekvő cégnél... Ide energikus, törtető ifjak kellenek. Dinamizmus! Nem egy ilyen vén csoroszlya, ha-ha-ha! Tudom, hogy fiatalságkultusz van, és mégis...

- Kellesz nekik - fejezte be a férfi a mondatot azokkal a bűvös szavakkal, amelyeknek már felfogta és mélyen átérezte az értelmét. Rejtelmes mosollyal szorította két markába a meleg falú cappuccinos bögrét.

A nő boldog volt. Leplezetlenül boldog. - Jaj, ugye velem örülsz? Ugye örülsz te is?

A férfi szívesen kimondta volna, hogy számára minden úgy a legkielégítőbb, ahogy most van. Egymásra találtak, érzékeny összhangban vannak, szinte tökéletesen kiegészítik egymást, miért kellene ezt bármiféle változással felborítani. De nem mondhatott ilyet. Ahhoz önzőnek, érzéketlennek és kegyetlennek kellett volna lennie. És ő egyik sem volt. Ezek közül soha nem tudott egyik sem lenni. Talán épp ezért nem vitte sokra az életben, ahogy azt az anyjától oly' gyakran megkapta. - Ha te boldog vagy, akkor én is.

- Igazán? - meredt rá a nő, s mintha csodálkozás bujkált volna a tekintetében.

- Igazán.

- Igazán-igazán?

- Há-hát pe-her-sze-he! - nevetett vele a férfi. Egyszer azt mondta a nőnek, hogy hé'!, az egyik szemed sír, a másik meg nevet. Most ő érezte magát ugyanígy. Őszintén örült a nő boldogságának, annak, hogy végre láthatja őt ennyire ragyogni. De az ő boldogságát képtelen volt a magáévá tenni, benne a nő ragyogása baljóslatú árnyékokat vetett. - És... mikor kezdesz náluk?

A nő eddig is megfejthetetlen tekintete most még furcsábbra váltott. - Kezdeni? Én nem mondtam, hogy be is lépek.

A férfi hirtelen úgy érezte, a bolondját járatják vele. Az ő tekintete bezzeg tisztán megfejthető volt, az arcáról mindent le lehetett olvasni; a nő el is nevette magát. Különös tehetsége volt ahhoz, hogy nevetése soha ne legyen bántó, most sem volt az. A férfi mégis kezdett nagyon kényelmetlenül fészkelődni. A nő sietve fogta meg és ujjaival masszírozta a kezét. - Jaj, te buta fiú! Hát azt hiszed, tennék én bármi olyat, ami téged elszomorít? Azt hiszed, hogy emancipálnám magam és elhanyagolnálak? Nem, édesem. De tudnom kellett. Tudnom kellett, hogy érek-e én is valamit. Tudnom kellett, hogy kellek-e bárhova a világban, érted? Mert engem az élet eldobott. Mint egy elhasznált vacakot, ami már semmire se' jó. Kilökött magából, mint egy idegen testet. Tudnom kellett... hogy még nincs vége. Hogy rajtad kívül is, hogy rajtunk kívül is, érted?, hogy kint a világban, hogy... nincs még vége. Erről szólt az egész. Ez volt az én meghallgatásom... Megfeleltem... Még nincs vége... Most már tudom. Hazamehetünk... Nézd... én valóban nagyon szívesen dolgoznék. Mindig is az volt a létem értelme, hogy megdolgozzak érte, hogy letegyek valamit az asztalra újra meg újra. De... tudnod kell, és most nagyon jól figyelj rám... ha bármikor választanom kell valami más, legyen az bármi, és te közötted... én mindig téged foglak választani. Mert... bármit ajánljon fel az élet, én már megtaláltam azt, amiről biztosan tudom, hogy soha nem akarom elveszíteni... Te vagy az.

A férfi arca kifejezetten komorrá vált, most lett megfejthetetlen. A perc meghittségéhez semmiképp hozzá nem illeszthető mozdulatokkal kotorászott a kabátja belső zsebében. Közben bosszúsan mormogott: - Itt hordom már mióta... és most meg... na, nézz oda... ne szórakozz már!

Végül egy kis dobozkát sikerült előhalásznia. Egy kis piros, bársonyfelületű dobozkát. Megfujkálta, lesöprögette kicsit az ujjával, nem mintha lett volna rajta zsebpiszok vagy bármi más, és mintha csak egy ceruzát vagy egy darab félbeharapott csokit tenne le, lerakta az asztal közepére.

A nő hatalmas szemeket meresztett rá, miközben ő visszarántotta a kabátja cipzárját. - Azt akarom, hogy dolgozz. És azt akarom, hogy légy a feleségem.

***

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1887
Időpont: 2019-11-20 08:25:25

válasz eferesz (2019-11-11 22:58:06) üzenetére
Kedves Szabolcs!

Én köszönöm! ☺

Laca
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1887
Időpont: 2019-11-20 08:20:36

válasz Kankalin (2019-11-17 12:11:20) üzenetére
Kedves Kankalin!

Érdeklődéssel olvastalak. Igyekszem figyelembe venni a perspektívádat, azután a tényt, hogy a figyelmed mennyire megosztottságra kényszerített, s így mindez fel is értékelődik. De kicsit szomorka vagyok, mert korábban fél szavakból is, most meg körmondatokból se... A férfi önzés elleni küzdése végig ki van emelve, ami a zárómomentumban ki is csúcsosodik. Nem értelek most. Vagy csak nem értelek. Érted... 🤔

Laca ⚘
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6846
Időpont: 2019-11-17 12:11:20

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laca! :)

Nagyon önző ez a férfi, teljesen ki akarja sajátítani a nőt, aki csak dolgozni szeretne.
Először azt gondoltam, hogy a világ másik felén van az állásinterjú, de a jelek szerint nem túl messze. Kíváncsi vagyok a folytatásra, mert bennem összeállt egy reálisnak tűnő előrevetítés. Ha a férfinak ilyen nehézséget okoz elfogadni, hogy a nő nem a tulajdona, hanem a társa, akkor a későbbiekben ez csak rosszabb lehet.
Az természetes, hogy egymáshoz kell csiszolódniuk, de jelenleg ennek túl nagy ára van. Erre mondják, hogy "A szerelem az élet fénye, a házasság a villanyszámla.". :)
Egy nőnek nem feltétlenül előny, ha eltartják, és ez független a szülők megjegyzésétől. Nyilván vannak olyanok, akik arra hajtanak, de általános, hogy ők is szeretik megmutatni magukat valamilyen nem otthoni elfoglaltságban.
A stílusról nem írok hosszasan, mert lenyűgöző, mint mindig.
Várom a folytatást. :)

Szeretettel: Kankalin
Szerkesztő
eferesz
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2750
Időpont: 2019-11-11 22:58:06

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laca!
:)
Köszönöm.
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1887
Időpont: 2019-11-10 16:38:28

válasz Bödön (2019-11-09 08:30:13) üzenetére
Üdvözletem, Bödön!

Ha azt mondod, tetszett, akkor ne is ragozzuk. Nekem ennyi elég.
Köszönöm a megtisztelő figyelmedet.

Laca 😊
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8491
Időpont: 2019-11-09 08:30:13

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Sas! Hej, az a kiismerhetetlen, szivárványos női lélek! De csak a bolondját járatják velünk. Dróton ráncigálnak, mint valami vásári bábut! És mégis! Lehet nélkülük élni? Lehet, de minek? Tetszett! Üdvözlettel: én
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1887
Időpont: 2019-11-08 07:26:06

válasz Krómer Ágnes (2019-11-07 22:20:08) üzenetére
Kedves Ági!

Megleptél a véleményeddel. Én úgy éreztem, hogy (különösen az előző rész után) a rengeteg bizonytalansággal, a vívódásokkal, a pillanat szülte döntésekkel, szóval a sok gyarlósággal épp, hogy realista a történet és valószerű. Egészen mostanáig. 😊

Nagyon köszönöm megtisztelő figyelmedet.

Laca ⚘
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1887
Időpont: 2019-11-08 07:20:52

válasz szilkati (2019-11-07 22:06:47) üzenetére
Kedves Kati!

Ismét egy olyan irányváltás a részéről, amit hosszú belső tiltakozás után egyetlen pillanat fordított meg.

Köszönöm megtisztelő figyelmedet.

Laca ⚘
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1887
Időpont: 2019-11-08 07:18:15

válasz Klára (2019-11-07 20:51:40) üzenetére
Kedves Klári!

Azért nem ilyen lineáris ez, hiszen eddig sem volt. És ez még nem a vége. ☺

Nagyon köszönöm a figyelmedet.

Laca ⚘
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
2710
Időpont: 2019-11-07 22:20:08

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laca!

Te nagyon romantikus vagy. Ez nekem olyan meseszerű, de annak szép.


Barátsággal:Ági
Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1514
Időpont: 2019-11-07 22:06:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laca!

Nagyot csalódtam volna a férfiban, ha azt mondta volna végül, hogy ne dolgozz.

Kati
Szenior tag
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2513
Időpont: 2019-11-07 20:51:40

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laca!

Örülök, hogy így végződött ez a remekül megírt történet.

Nagyon tetszik, hogy mind a nő, mind a férfi kész volt feladni a saját elképzeléseit a másikért. Ez az igazi szövetség (szerelem) férfi és nő között, ez a házasság lényege.

Klári

Legutóbb történt

Bödön bejegyzést írt a(z) Izzásba dönteni című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Érzéki csalódás című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Fritz kalandjai: Tudod mit...? című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel A vers ABC-je = Ó címmel

sailor bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Éhség című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Készülődés a nagy útra címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Zártkörű című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Fritz kalandjai: Tudod mit...? című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Fekete szemek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Fekete szemek című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)