Enyém volt a remény,
Mikor a félelem volt a legfőbb erény.
Mikor hallottam, ahogy a démon becéz
Csak azt suttogtam: nem Én !

Enyém volt a bánat,
Mikor nem maradt már több mentsváram.
Mikor démonokat láttam minden egyes árnyban ,
Nem volt ki felmentsen a magányban.

Enyém volt a düh,
Mikor a remény már elhagyott legbelül.
Mikor ott álltam a bitó előtt lelketlenül,
Esküszöm hallottam,ahogy a világ elcsendesül .

Enyém volt a beletörődés,
Mikor tudtam, nincs többé menekvés.
Mikor úgy éreztem, az ítélet is megkönnyebbülés,
Jól esett tőled az az utolsó ölelés.

Enyém volt a felszabadulás,
Mikor éreztem a nyakamnál a rándulást.
Mikor tudtam, ez a végső szívdobbanás,
Szép lassan értem jött a halál.

Enyém volt ez az élet,
Mit most már csak távolról szemlélek.
Enyém volt, de Tiéd lesz,
Ha megmaradok egy emléknek !