HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 6

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1887

Írás összesen: 49232

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-11 14:20:44

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / elbeszélés
Szerző: túlpartiFeltöltés dátuma: 2019-11-11

Két temető II. befejező rész

Beköszöntött az ősz. Hátán, és barátai hátán behegedtek már a - késői hazatérés okán, a nadrágszíjak okozta, szerinte igazságtalanul kiosztott sebek. Kezdődött az új tanév, és már korán, gyorsan sötétedett. Akkor. Iskola után, már csak ritkán juthattak ki kedvenc játszóhelyünkre. Öreg, senkit se érdeklő, vén temetőre.

Reggelente jéghártyásodtak már a didergő pocsolyák, a kocsiút felől, éjszakánként alattomos, hideg ködök kúsztak be a faluba, gondosan végigtapogatva a völgyben megbúvó apró didergő, rettegő házakat. Álmatlan öregek néha tettek akkor a már alig parázsló, aludni vágyó tűzre. Tűz felháborodtam lobbant fel, aludna vágyott, vágytak aludni álmos, aludni készülő lángjai, szándékozott szenderedni összes parazsa.

Azon a késő-őszi reggelen nem kellett iskolába menniük, nem volt tanítás. Tudták miért. Nagyon várták már azokat a napokat. Eljött a szokásos, többnapos őszi körvadászat ideje. Vettek azon részt összes fontos "sok mindenkiek". Az uraság, a haszonbérlő, bankárok, jelzálog-kezelők, lecsúszott, reményvesztett - már csak fáradhatatlan potyalesésből élő - rokonság, ni, meg a köröttük sertepertéző, szenzációra vágyó, általa becsült újságírók. No meg, jut csak eszébe: a megyés püspök, aki megáldotta fegyvereik reggeli mise során, a kis kápolnában. Mindegy, azon az őszi napon, felbolydult öreg, álmos kastély. Falubéli asszonyokat, lányokat rendelték be szolgálatra. Asszonyokat főzésre, mosogatásra, lányokat meg felszolgálásra, és egyéb szolgáltatások okából.

Nem gondolná, hogy ostobaság lenne sírokra tenni virágot. Halottak-napi "Ünnep"idején. Mert fontos az emlékezés. Tartoznak ezzel nékik, magának. Vannak azér', másféle emlékezések: régi poharazhatások viaszfoltos asztalokon, kártyázások, közös káromkodások. Jó emlékezniük arra, amikor, végre asztalra került a pikk dáma bridzs közben! Meg családi összejövetelek: névnapok, születésnapok, Karácsonyra-, Húsvétra gazdagon terített asztal körül, mikor a megmaradt család, (a megmaradt "klán") az ünnepnek örül, meg emlékezik. Szellemeiknek jólesik ez, örülnek ennek.

A vadászaton csak azok az eminens tanulók, akiket tanító úr jelölt ki hajtóként vehettek részt. Az eminensek. Nékik, néki volt ez mindig igazi ünnep, ugyanis őket, őt sohase hívták, soha sem kellettek senkinek, voltak semmire se jók, semmire se voltak használhatók; voltak rossz tanulók. Akkor, szünetelt a tanítás. Úgyhogy senki se törődött vele, velük mehettek végre kedvenc játszóhelyükre, öreg temetőre.

Kedvesanyja az ajtóból még valamit kiáltott utána. Akkor még csak annyit értett: NE! (Tudja, tudja, mindig rá bízták, vigyázzatok rá, aztán semmi rosszaság!) Mondta Kedvesanyja. Pedig akkor nem ezt mondta...

De csak szaladtak, inaltak akkor. Meg persze jött utána kedves, szöszke kishúga.
A köd még megülte a falut, a temetőbe vezető kocsiutat. Futottak, szaladtak, akár: kiszabadult, ficánkoló fiatal, csikók!

Azon a ködös reggelen, a bújócskánál szokás szerint kishúga kezdte a számolást. Homlokát erősen nekiszorítva a temető szélén álló öreg tölgyfának (nehogy véletlenül valamelyiküket korábban meglásson!), majd átkarolta azt. És számolni kezdett.

- Egy, kettő, három... Számolta szorgalmasan a számára kiszabott penziót... Édes, gyönyörű, szöszke kicsi.

Ők meg - mintegy vezényszóra - azonnal szanaszét szóródtak; bújtak meg öreg sírkövek mögött. Bújtak meg öreg fák mögött, bújtak harmatos-vizes fűben, nyirkos horpadásokban....

Lassan felszállóban volt a köd, úgy látszott, ha rövidke időre is, de ma még győzelmet vesz rajta az erőtlen napsugár. Lassan, halványan tűntek elő az öreg sírkövek sziluettjei; először csak a közeliek, aztán ahogy a köd visszavonulót fújt, egyre messzebb lehetett már ellátni.

- Huszonhárom, huszonnégy... Észre ne végy!

Óvatosan, nehogy kishúga véletlenül észrevegye, kikukucskált rejtekhelye mögül. A táj hirtelen megelevenedett, és akkor megpillantotta a fagyott szántáson, a ködből előtűnő, lassan közeledő alakokat, előttük ugató, fácán-, szántásban meglapuló, nyúlriasztó kutyáik.

Utólag tudja már, mit kiálthatott akkor búcsúzóul Kedves anyja. Valahogy így mondhatta, de szavait ott, akkor nem értette meg közülük senki sem.

- "Ne menjetek ma a temetőhöz játszani! A vadászat idén a temetőút menti szántásnál kezdődik!"

Kezdődött el csak puskaropogás. Akkor kiabált kishúgának, hasaljon le, bújjon el, és nehogy megmozduljon! A számolás azonnal abba maradt...

Reszkető térdekkel, először hüppögve, aztán fokozódó rémülettel állták körül. Valószínűleg hozzá akart szaladni, gyámolítást, védelmet remélve. Mert az öreg tölgyfától mintegy húszlépésnyire találtak rá. A hasán feküdt, mintha csak aludna. De nem aludt. Nem is álmodott már. Szöszke feje oldalt-fordítva a karján pihent, szeme nyitva volt, csodálkozón, mintha csak a vizes fűszálon felfelé igyekvő, majd lepottyanó, apró bogarat figyelné. Időbe telt, míg halántékán meglátta az eltévedt sörét okozta apró lőtt sebet.

Akkor közülük otthon senkit nem vertek meg. De csak legalább megverték volna! Több mint fél évszázad telt el, de máig sem tudja feledni apja tekintetét, Kedvesanyja el-elcsukló sírását.

Intéző még aznap délután érkezett, küldték őt, maguk helyett. A szánalmasok. A kocsiról pakoltak le nékik oly drága kincseket: krumplit zsákszámra, babot, borsót, zsákolva. Intéző mentegetőzött, mondta, csak egy sörét pattant meg véletlenül. Senki se tehetett róla. Meg - szemlesütve - hadart még valamit a temetés költségeiről, meg valamiféle celebrálásról, amit a püspök úr végez majd el a templomba, meg a sírnál. Kishúga az Új-temetőben pihen.. Ha odaát jár, kimegy hozzájuk, útja azért először mindig az Öreg-temetőhöz vezet.

Emlékei közt kutatva, gondol arra, talán történhetett volna másképp is: mi lett volna, ha aznap a vadászat nem az Öreg-temetőnél kezdődik, vagy, ha megérti azt, mit kiált akkor utánunk Kedves anyja? Vagy, ha kishúga, aki mindig szót fogadott neki, akkor tán hallgat rá, elbújik, nem mozdul, és nem próbál meg hozzá szaladni?

Meg, sohase volt még olyan gazdag karácsonyuk; kaptak minden-összes jót. Hús sült a kemencébe', jutott mazsola, dió, mák a kalácsba. Meg, kapott játékokat is. Csak hát, lettek nagyon szegények, szegényebbek. Múlt el összes gazdagságuk, maradt csak szegénység.



Néha jut még eszébe, lehet, álmodta csak, ez az egész nem is történt meg. És mindjárt felébred, és mehetnek, futhatnak játszani, bújócskázni az Öreg-temetőre! Nagyon vigyáz majd Rá, ígéri!


Aztán, rápillantva a kegyetlen szemű, vén madárra, (ő láthatta húga utolsó lépéseit) valóban felébred. És tudja, mindez visszavonhatatlanul megtörtént, így kellett lennie.


Na ja. Kell gondolni rájuk, elutazottakra, várják őt. Na ja: voltak rosszul kimondott szók, mondatok, veszekedések, bántások. Meg voltak elhallgatott szók mondatok. Mindegy, nem lehet visszacsinálni az Időt.

/vége

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
1234
Időpont: 2019-11-26 16:56:56

Kedves Ági!
Csak tök semmi gáz!
utólag, én is bánom, hogy "megöltem"...
szeretettel: Túlparti
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
1234
Időpont: 2019-11-26 16:41:52

válasz szilkati (2019-11-23 17:31:53) üzenetére
Szia Kati!
Szerinted, miért kéne haragudnom?
Elárulok egy titkot neked. Sose volt kishúgom, bár szerettem volna nagyon.
De volt két öcsém. Meg a két temető is létezik, jártam arra idén, novemberben.
szeretettel: Túlparti
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
1234
Időpont: 2019-11-26 16:33:15

válasz oroszlán (2019-11-20 14:36:13) üzenetére
Kedves Ica!
Ez is csak egy novella.
És, köszönöm, hogy olvastad.

szeretettel: Túlparti
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
2797
Időpont: 2019-11-24 01:06:16

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Túlparti!

Amúgy sajnálom a kislányt.Így meghalni.Szívfacsaró.Amúgy gondoltam ez nem lesz Happy end.Béke poraira!

Szeretettel:Ági
Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1458
Időpont: 2019-11-23 17:31:53

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia túlparti!

Remélem, nem haragszol, nem tudok mit mondani. Nem lehet.

Szeretettel: Kati
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7924
Időpont: 2019-11-20 14:36:13

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Túlparti!
Ez betalált...Pár sor után remegve olvastam tovább...
Gyerek a gyerekre...egy életre...nincs rá szó!
Mint írás, ez is remekmű!

Szeretettel
Ica
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
1234
Időpont: 2019-11-14 22:29:15

válasz sailor (2019-11-14 17:48:13) üzenetére
szia!
néha jobb lenne abbahagyni olvasásom de azért köszönöm!
(túlparti)
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
4493
Időpont: 2019-11-14 17:48:13

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ui.
Nagyon jól írsz...nem lehet abbahagyni az olvasást nálad!

Üd:sailor
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
1234
Időpont: 2019-11-14 16:55:12

válasz T. Pandur Judit (2019-11-13 16:31:47) üzenetére
Kedves Judit!
Megértetted a lényeget.
túlparti
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
4493
Időpont: 2019-11-14 11:42:48

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves túlparti!

Megrenditö!

Az elsö résznél még reméltem minden jó fog lenni!

Nagyon fájó írás!

Üd:sailor
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5180
Időpont: 2019-11-13 16:31:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Túlparti!

Hát ez nagyon szomorú volt. Szép, jól megírt, de szívettépő.
Nekem is öt évvel fiatalabb a húgom, ismerem az érzést, hogy a kicsi mindig az ember nyakán lóg. Valamiért régen azt gondolták, hogy a nagyobb gyerek dolga a kicsire vigyázni, szórakoztatni, gondját viselni. Pedig az aki még maga is gyerek, nem tudja felmérni jól mi a helyes, miből lehet baj.

Judit

Legutóbb történt

Tóni bejegyzést írt a(z) Friedrich Logau:Eitelkeit című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Spruchgedicht von Friedrich Logau címmel

sailor bejegyzést írt a(z) A hóember álma című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

történetmesélő bejegyzést írt a(z) A hóember álma című alkotáshoz

Krómer Ágnes alkotást töltött fel Kitti címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Emlékek a padláson című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Advent ajándéka című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) Suhanó árnyak című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese, V. rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese, V. rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese, V. rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese IV. rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Advent ajándéka című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)