Téli emlék

Emlékszem jól, még gyermek voltam,
S telente bőven hullt a hó;
Apámmal havat lapátoltam,
Így jutott zsebpénzre való.

Éjszaka mentünk, sokan voltak,
A műszak duplán fizetett,
S a lapátokért tolakodtak
Borostás, éhes emberek.

Cipész apám szöges bakancsa,
A dupla talpú bőr-csoda
Krémmel volt persze átitatva,
Nem ment belé a víz soha.

Egy utcaseprő jött, a főnök,
Ő mondta meg, milyen legyen
A hódepó, és meglepődött,
Hogy nincs nagy munkafegyelem.

Brigádunk több tagja dohányzott,
S lapátja gyakrabban pihent;
Akadt, ki csöndben pálinkázott,
És óránként vécére ment!

A műszak vége: reggel hatkor.
Irány a pénzes iroda!
Ha leadtad lapátod, akkor,
Csak akkor adtak bért oda.

Mentünk haza... két fáradt ember,
Apám és én - Szöllősiek;
És egész télen így, nemegyszer,
Mindegy, kinn hány fok a hideg.

Ilyenkor másnap iskolába
Nem kellett mennem, hála ég,
S lett zsebpénzem: a mozi ára,
Így volt... igaz volt... bárha rég!

* * * * *