HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 6

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1887

Írás összesen: 49232

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-11 14:20:44

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: szilkatiFeltöltés dátuma: 2019-11-19

Fekete szemek

Teri szeretett itt a Tisza-parti sétányon időzni. Főleg az esti órák voltak kedvére valók, amikor ritkult a jövés-menés, és a folyó is szóhoz jutott végre. Ez volt az egyetlen, ami a szülőfalujához kötötte, a kis, nyomorúságos, jászsági településhez.
Szerette a Tiszát. A nagyapja gyakran horgászott, és mivel nem volt fiú a családban, csak négy lány, ezért őt, a legkisebbet, a "későn jöttet"vitte magával.
− Addig sincs baj vele - mondta az anyja, aki reggelente biciklire ült, és ment leveleket kézbesíteni. Postás volt. Az apja sofőrként dolgozott a közeli állami gazdaságban. Elég jól keresett, és mivel már nem volt több gyerek a háznál, Terit mindenképp szerette volna kitaníttatni. Annál is inkább, mert az iskolában a tanárok is ezt szorgalmazták.
− Okos kislány, mindenből jó, de rajzból igazi tehetség. Főiskolán a helye.
Teri mindezt természetesnek tartotta, főleg a jeles érettségi után. A szülők azonban vegyes érzelmekkel fontolgatták a tanárok ajánlását. A lányuk lenne az első a famíliában, aki diplomát szerez, ez így egy szép álom. De vajon hogy alakul majd a sorsa egy félcigány, főiskolát végzett nőnek? Aki törvényszerűen ki fog kerülni a biztonságot jelentő közösségből, már csak a maga megnövekedett vágyai, megváltozott életmódja miatt is. Féltették. Azért is, mert csodaszép teremtés volt: szőke haj, hibátlan, tiszta, fehér bőre, mint a porcelán, ráadásnak az apja hatalmas, sötét szemei. És ezekbe a szemekbe olyan sok minden belefért már kicsi korától kezdve.
Ha ünnep volt, nem táncolt, nem énekelt együtt az összegyűlt rokonokkal, nem is volt igazán jó zenei hallása, meg kedve sem volt a muzsikáláshoz. De ott volt köztük, és figyelt. A barna arcok a jellegzetes vonásokkal, az élénk színek a ruhákon, az örömnek, a bánatnak sajátos megnyilvánulásai elraktározódtak benne. Aztán, ha maga volt, már csak papír kellett meg ceruza, hogy mindezeket újra elővarázsolja. Később festékre, temperára, farostlemezre, vászonra lett szüksége a képeihez. Jóformán az összes zsebpénzét efféle dolgokra költötte.
A faluban szinte csak romák laktak. Az anyja meg ő kiríttak a környezetükből, de mivel az apját mindenki becsülte, őket is befogadták. Sőt, ha az óvodában kisebb lánykáktól megkérdezték, hogy mik szeretnének lenni, sokan ezt válaszolták:
− Hát, Lakatos Teri.
Amikor Terit felvették a szegedi főiskola rajz-néprajz szakára, a boldogságába egy kis szorongás is vegyült. Eddig Szolnoknál nagyobb városban még nem fordult meg. Itt zajosabb volt a forgalom, villamos is járt, tiszták, gondozottak voltak a terek, a parkok. Eddig nem lakott emeletes házban, most meg a Püspök utcai, negyedik emeleti albérlet várta iskola után. Az anyja költöztette be, mert ha az apjával jött volna, a mogorva öreg hölgy biztos nem adta volna ki a szobát neki. Szinte hallotta:
− Még mit nem? Egy romának?
A főiskolán sok volt a lány és kevés a fiú. A feltűnően szép Terit a fiúk egyből kiszemelték, bulikba, kiruccanásokra hívogatták, "ahol minden megtörténhet", de a lánynak igazából egyikhez sem volt kedve. Tartózkodó volt, nem nagyon barátkozott senkivel, mintha valami titkot őrzött volna, amit nem oszthatott meg másokkal. Szabadidejében legtöbbször kiment a Tisza-partra. Figyelte a vizet, és hazagondolt. Akaratlanul is összehasonlította az itteni, virágokkal teleültetett, tisztára söpört sétányt, ahol a fák is parancsra nőttek szép sorjában egymás mellé, az otthoni fűfoltos, szeméttel teledobált vízparttal. A nagyapja hányszor összeszedegette a horgász-helye mellől az eldobált rongyokat, műanyag zacskókat, piszkos nadrágpelenkákat, hogy nehogy baja essen az ő tearózsa-bőrű virágszálának. Furcsa, kettős érzés alakult ki benne. Ha itt volt Szegeden, hazakívánkozott az övéi közé, ha meg otthon volt, jött volna vissza a városba. Hiányzott a könyvtár, a múzeum, a kiállítások. Még az öreg főbérlőnő is, aki sok érdekes történetet mesélt neki a lánykoráról, a régi, úri világról.
Utolsó éves volt a főiskolán, mikor néhány, rövid ideig tartó kapcsolat után összekerültek Ferivel. Nem ő volt a legjobb pasi azok között, akik körülötte legyeskedtek, de talán a legtehetségesebb, legelszántabb néprajzos. Kutató akart lenni, akár az apja. Az anyja a divatszakmában dolgozott, Teri elámult a nő kifinomult ízlésén, egyedi darabokból álló ruhatárán.
− Nehogy kezitcsókolomozz engem, drágám, Éva vagyok, nevezz nyugodtan Vicának. És természetesen, tegeződjünk!
Teri furcsának tartotta ezt a fogadtatást, de örült is neki.
− Ugye fested a hajad? - kérdezte még az asszony, ahogy a fia barátnőjét jobban szemügyre vette.
− Nem. Mindig ilyen voltam. Szőke.
− Nézd, papus, milyen aranyhajú lányt talált a fiad!
− Aha - nézett fel a könyvből a férje, aztán olvasott tovább.
Feriék nem messze laktak a Tiszától, gyakran sétálgattak kettesben a parton.
− Te Teri! Már majdnem négy hónapja, hogy együtt járunk, és még szinte semmit sem tudok rólad. Pedig én már olyan vagyok neked, mint egy kiolvasott könyv.
A lány ettől a kérdéstől tartott az ismeretségük kezdete óta. Megpróbált kitérni a válasz elől.
− Mit akarsz még tudni? Már azt is láttad, hogy nem teljesen hibátlan az én híres, fehér bőröm. Az az anyajegy a jobb mellem alatt. Anyajegy, pedig azt apámtól örököltem.
− És az apád mivel foglalkozik?
− Mióta megszűnt az állami gazdaság, semmivel. Munkanélküli. Jó, hogy már pár hónap múlva végzek, nem tudnák tovább fizetni otthonról az albérletemet.
− Hogyhogy munkanélküli? Nem is keres munkát?
− Keres, de nem talál.
− De miért?
− Mert cigány.
Nem volt könnyű kimondani, de most volt benne annyi dac az eddigi titkolózás után, hogy ezt oda kellett vágnia valakinek. Jobb híján Ferinek.
− Akkor te... te roma vagy? - lepődött meg a fiú.
− Félig. Ha csak a szememet nézed, nem a szőke hajamat meg a fehér bőrömet, akkor láthatod.
A sötét szemekben szinte könnyben úszott valami ősi bánat, amit valamikori elődei hozhattak magukkal a messzi Indiából.
− Na, ezt akartad annyira tudni?
− Nem... Vagyis igen. Tudod, én nem... de az anyám ebben olyan konzervatív...
Teri a Tisza-part betonkorlátján ült. Mikor idejöttek, Feri a dzsekijét terítette alá, hogy fel ne fázzon. Hűvös volt még a tavaszi éjszaka, a folyó is valami fekete hideget sugárzott.
− Hát persze! Vica. Vicus meg papus - mondta a lány. Leszállt a korlátról, és kezébe adta a fiúnak a dzsekit.
− Most menjél innen! Menjél haza hozzájuk.
Csak azt nem tudta, hogy majd ő hová is fog hazamenni.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1458
Időpont: 2019-11-21 23:03:08

válasz oroszlán (2019-11-21 22:50:53) üzenetére
Kedves Ica!

Örülök, hogy tetszett a novella. Talán az eljövendő nemzedék már másképp fog gondolkodni.

Szeretettel: Kati
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7924
Időpont: 2019-11-21 22:50:53

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kati!

Nagyon tetszett az írásod, remek tartakommal, ami bármikor megtörténhet, sokszor elég csak a vagyoni különbség és már kész a szakítás. Ebben a helyzetben meg...
Szeretettel gratulálok
Ica
Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1458
Időpont: 2019-11-20 17:17:00

válasz Bödön (2019-11-20 08:21:22) üzenetére
Szia Bödön!

Sajnos, megtörténhetne. Örülök, hogy tetszett.

Üdv: Kati
Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1458
Időpont: 2019-11-20 17:15:42

válasz Krómer Ágnes (2019-11-19 22:49:28) üzenetére
Szia Ági!

Most sem kellene, hogy törődjenek vele, de itt nálunk egyre inkább "ember embernek farkasa"
Köszönöm, hogy elolvastad.

Szeretettel: Kati
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8543
Időpont: 2019-11-20 08:21:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Kati! Nagyon jó történet! Olyan, mintha igaz történet lenne. Az emberben fel se vetődik, h nem az!!! :) Tetszett!!! Üdv: én
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
2797
Időpont: 2019-11-19 22:49:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Kati!

Erről eszembe jutott egy történet.Nekem volt egy festett szőke cigány lány barátnőm tinikoromban.
Látszott rajta. Akkoriban a világon senkit nem érdekelt az ilyesmi.Amúgy érdekes történet volt.
Régi emlékek jutottak eszembe.Jó volt kicsit nosztalgiázni.

Szeretettel:Ági
Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1458
Időpont: 2019-11-19 22:03:08

Szia Vox!

Köszönöm, hogy elolvastad. Sajnos, nem változik a világ.

Szeretettel: Kati
Alkotó
Vox humana
Regisztrált:
2018-12-24
Összes értékelés:
90
Időpont: 2019-11-19 20:11:46

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Kati!
A fekete szemek árulkodóak...
Sajnos sok ilyen konzervatív Vicus él közöttünk, akik kizárólag azt nézik, hogy Teri honnan jött, és nem azt, hogy hová tart.
Tetszett a prózád.
Szeretettel: Vox

Legutóbb történt

Tóni bejegyzést írt a(z) Friedrich Logau:Eitelkeit című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Spruchgedicht von Friedrich Logau címmel

sailor bejegyzést írt a(z) A hóember álma című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

történetmesélő bejegyzést írt a(z) A hóember álma című alkotáshoz

Krómer Ágnes alkotást töltött fel Kitti címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Emlékek a padláson című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Advent ajándéka című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) Suhanó árnyak című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese, V. rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese, V. rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese, V. rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese IV. rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Advent ajándéka című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)