Sehogy sem akarta bevenni a gyógyszert
a szőke fürtös apró lány,
könyörögtem, fenyegettem, ült az ágyon
pici száján csöpp lakat,
este a fürdés után eltökélten
ráhúzkodtam a ruhát gyorsban,
vakrandira citáltam az ügyeletre,
megszeppenve szállt be a liftbe,
selyemlepke ujjacskái szorították kezem,
a szerkezet sólyomként landolt a földszinten,
a hároméves araszolt,
a tízemeletes szomszédságában levő
kulturális intézmény melletti úton,
billegett egy szegletkő,
apróságom kedvenc helye,
ingyen utazott rajta órákat,
most sem hagyta ki,
nyílt a szájzár vékony hangon
-na, itt adhatod az orvosságot, anya!-
kereszthuzatot kapott az agyam
respektáltam az óvodást,
degradáltam magamat.,
mivel minden áldott alkalommal
azon a kövön billegve
fogyasztotta el a kanalast,
az én "kisbabám", még két évig.