Nyújtózik az október, ősz derekát masszírozza,
fák ágain szellőtáncot jár, de a nyarat, nem hozhatja vissza.
....és az az októberi szél, három sorba fútt,
csak verseket kerestem, de baráthoz vitt az út.

Nem csillag, angyal sem talán,
életkagylóból kikelt gyöngy, az élet színpadán,
benne szív dobog, mindenkit befogad,
kit lelkére ölel, örökre ott marad.

Találtam egy barátot, örülnöm kellene,
de nem tudok, ki eddig barát volt, már mind elhagyott,
ki így-ki úgy, ki nyitva hagyta az ablakot,
hol a lágy szellő vihart zokog, s a vén Hold csak mosolyog.

Nekem barátom lettél, bár az is lehet,
még könnyem törlöd, lelked rajtam nevet,
de örülök, legalább lelked vidám,
és ott csillogsz nekem, mint gyöngy az élet színpadán.