Gyönyörű hely Aggtelek. Növényvilága igen változatos, karsztfennsíkok, lejtők, varázslatos barlangok, mély szurdokvölgyek, védett erdők ölelik körbe. Itt élt Rézi, a rézsikló és Zizi, a zöld gyík. Jó barátok voltak. Vagy mégsem? Tél volt, a földet hófehér, csillámló, pihe- puha takaró fedte. Mindketten nagy lázban voltak, egész délelőtt suvickolták csizmájukat, jó fényesre, hisz - ma éjszaka jön a Mikulás! - kiáltotta izgatottan Zizi. Miután kitették az ablakba a csillogó- villogó csizmájukat még elmentek játszani egy jót, hógolyóztak, szánkóztak önfeledten, majd egy kiadós vacsora után, amit anyukájuk készített ágyba bújtak és hamarosan el is aludtak. Az ám! De valójában csak Zizi aludt el, mert Rézi- mikor barátja már jó mélyen aludt- felkelt és kicsempészte az ablakból Zizi csizmáját. Eldugta az ágy alá, majd lefeküdt és kaján mosollyal elaludt. Másnap reggel mikor a halovány Nap előbújt a felhők mögül, mindketten gyorsan kiugrottak az ágyból és az ablakhoz szaladtak. De mit láttak? Semmit! Rézi elképedten bámulta az üres párkányt. Ott állt a csizmája üresen, Zizié meg eltűnt. Mindketten keserves sírásra fakadtak. Aztán véletlenül Zizi meglátta a csizmáját az ágy alatt. - Hát ez, hogy került ide? - töprengett. Közben előhúzta és meglepetten látta benne az ajándékcsomagot. Tele volt csupa- csupa finomsággal. Volt benne sok- sok ízeltlábú és rovar, hű, de örült neki! Csak Rézi maradt szomorú, hisz nem kapott semmit.



A legtöbb rosszindulat tudatlanságból, irigységből fakad.