Nagyra nyújtóznak most a fák,
magukra vették már a szép zöld ruhát,
lomb között bújik sok madár,
mókus ugrál odafenn, reccsen az ág.

Hogy zsong, zenél az új élet!
virágokon döngicsélnek a méhek,
Virágpor nekik az étek,
nekünk, embereknek adják a mézet.

Szerelemittas, boldog, tarka lepkék
csókolják a rózsák kelyhét,
pompás színekben lebegnek ég felé,
és nézik, a föld milyen szép.

Fecskék és más apró madárfiókák
csivitelnek, mind, mind pletykás!
Mint gyermek, ki járni tanul, botorkál,
ők szárnyukat próbálgatják.

Ó újjászületés, ó megújulás!
Szemem beissza e látványt.
Megkínzott szívem írt kap, kevésbé fáj,
áldott légy érte napsugár!

Életet adó csoda vagy Kikelet!
Drágám, nem látod már mindezt.