HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1894

Írás összesen: 49458

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Fekete Miki
2020-01-03 12:36:33

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: szilkatiFeltöltés dátuma: 2019-12-06

Szerelem

A színházzal szemben volt a vendéglő, Zsolt ott volt csapos. Volt már más munkája is, mikor miért fizettek többet. A szülői pofonoknak köszönhetően elvégezte a közgazdasági technikumot, de amikor tizenkilenc évesen berakták egy irodába, a végeláthatatlan számoszlopok között el-elaludt. Ráadásul, mint kezdő irodistának, nem is fizettek valami sokat, pedig épp akkor nagyon nagy szüksége lett volna a pénzre.
− Édesanya! Megnősülök - állt egy nap az anyja elé.
− Mit csinálsz te? - és már csattant is a pofon a majd két méter magas fiú arcán.
− Legalább hallgasson meg, mielőtt üt! - tapogatta az arcát Zsolt
− Úgy alakult, hogy Irénnek gyereke lesz. Tőlem.
Az anyja már egy újabb pofonra készült, de amikor meghallotta az utolsó szót, megállt a keze, és leült az asztal mellé egy hokedlire.
− Elment az eszed? Az a lány még kiskorú! Mégis, hogy gondoltátok?
− Hát sokat akkor nem nagyon gondolkoztunk, az igaz - kezdte vigyorogva. Nem vette észre, hogy az apja már egy ideje a konyhaajtóban állt.
− Anyáddal ne jópofáskodj, hallod, mert én tángállak el. Aztán mondd csak, ennyire nem bírsz a véreddel? Ennyire viszket a farkad? Majd lecsippentek belőle egy darabot a harapófogóval. A gyereket meg el kell vetetni!
A fiú lehajtotta a fejét. Bár az apja sohasem bántotta, neki nem mert ellentmondani. Most is csak egész csöndesen jegyezte meg:
− Már késő. Már nem lehet.
− Akkor fiam, fel is út, le is út. Nősülj meg, menjetek albérletbe, aztán éljetek, ahogy tudtok. Ránk ne számíts!
Az asszony sírni kezdett. Kemény, katonás természetű nő volt, könnyen eljárt a keze, de most tehetetlennek érezte magát. A fiúban ez a kép örökre megmaradt az anyjáról. Eddig még soha nem látta sírni.
Aztán jött mindenféle munka, hogy meg tudjanak élni. Vonatpakolás, betonozás, költöztetés, díszletezés a színházban, és most csapos itt a vendéglőben.
A színházat nagyon szerette. Érdekes volt a munka, meg ott volt az a sok csinos táncosnő is. Egyáltalán nem szégyenlősködtek Zsolt előtt, ha egész véletlenül benyitott hozzájuk az öltözőbe. Tetszett nekik az izmos, magas fiú, sűrű, fekete hajával, kék szemével. Ha nevetett, két gödröcske jelent meg az arcán, akár egy lánynak. Ez olyan ártatlan képet kölcsönzött neki, hogy szinte bárkit levett vele a lábáról. Előfordult, hogy két-három nővel is randizgatott a felesége mellett.
Amikor a kisfia megszületett, szinte mindent a szerencsétlen gyerekasszonyra hagyott otthon. Egész nap a színházban volt, éjfél előtt sohasem keveredett haza. A felesége ilyenkor már aludt. Elfáradt a gyerek melletti egész napos szolgálatban. Egyik éjjel azonban pityeregve fogadta Zsoltot.
− Mi van? Beteg a gyerek?
− Nem a gyerek... Nyitva hagytad a postafiókodat... elolvastam. Két nő is írogat neked olyanokat, hogy...
És már sírt is. A férje nyúlt utána, hogy vigasztalja, de a nő az ágy túlsó sarkába húzódott. Összegömbölyödött, mint egy veszélyt érző sündisznó.
− Na, ne bomolj már! Azok a csajok nekem semmit sem jelentenek. Egyik jön, a másik megy. A helyedben büszke lennék, hogy ilyen kapós a férjed.
Az asszony nem mozdult, úgy összekuporodva aludt el. Zsolt betakargatta, aztán lefeküdt az ágy másik felére, és már hortyogott is, mint a tiszta lelkiismeretű emberek, akiknek semmi sem zavarja az álmukat.
A színházban az egyik próbán valami kelléket cipelt a színfalak mögött, amikor az ismert koreográfus, akiről mindenki tudta, hogy a fiúkat szereti, megfogta a fenekét. A meglepődött fiatalember hátrafordult, és orrba vágta az idősödő embert. Napokig sebtapasszal és feldagadt orral volt kénytelen jönni-menni a mester. Zsoltot természetesen egyből kirúgták a színházból, így lett csapos.
Csillát, a pincérnőt az első naptól kezdve figyelte. Valamiért megtetszett neki a lány. Nem volt különösebben csinos, egész kicsi mellei voltak, vastag combja, erős csípője. De volt valami a járásában, ami nagyon megbizsergette Zsolt érzékeit. Aztán a hangját szerette meg, amiben nem volt semmi bántó élesség, lágy volt, elomló, akár egy habos sütemény az ember szájában. Egészen más, mint a felesége cérnavékony hangja otthon. Alig merte a már rutinszövegét elmondani neki, amivel eddig mindig sikert aratott.
− Jó vagy nálam. Beülünk valahová műszak után?
A nő ránézett. Kicsit bandzsított az egyik szemével, de ettől még érdekesebb volt az arca.
− Nem. Dolgom van.
− És máskor?
− Máskor sem.
− De miért?
A nő nézte egy darabig, a bandzsító szeme mintha mélyebben belelátott volna a fiúba, mint a másik.
− Nem vagy az esetem. Most pedig rohannom kell.
Csilla sietett haza. Az anyja rákbeteg volt, várta otthon. A kemoterápia után mindig iszonyú rosszullétek gyötörték. A lánya azért hagyta ott a főiskolát is. Túl volt már a másodéves szigorlatokon, mikor az anyjánál a rákot diagnosztizálták. Az apja régen otthagyta őket, így Csilla lett a családfenntartó. Angolul, németül remekül beszélt, így nem okozott gondot neki állást találni. Keresett is szépen, futotta bőven az anyjának a gyógyszerekre.
Zsolt az elutasítás után a jeleneten vigyorgó pincérfiút kérdezte:
− Szerinted, mi baja van velem?
− Csilla rendes lány. Okos is. Tolsztojt meg ilyeneket olvas. Verset is ír.
− Van pasija?
− Nem tudok róla. De nem kötötte az orromra.
Zsolt otthon játszott egy kicsit a fiával, meghallgatta a felesége sirámait, aztán lefeküdt. Valahogy furcsán érezte magát. Csillára gondolt, meg arra, hogy a lány egy pillantással felmérte, hogy ő kevés hozzá. Mit csináljon? Olvasson regényeket? Írjon verset? Azt sem tudja, hogy kell. Legjobb lenne felszedni valami szőke bombázót, és elfelejteni az egészet. Éjszaka többször is felébredt. Betakargatta a mellette alvó Irént. Milyen kicsi, milyen törékeny! Mintha a kishúga lenne, olyan érzések ébredtek benne a nő iránt.
Másnap Csilla úgy viselkedett, mintha semmi sem történt volna. Barátságos volt, de egyben távolságtartó is. Zsolt figyelte, mintha mindennek a közepe ez a pincérnő lenne. Akármi is jutott az eszébe, mindig a lánynál kötöttek ki a gondolatai.
Eleinte igyekezett felhívni magára a figyelmet. Divatosra vágatta a haját, úgy nézett ki, mint egy tüskés borz. Szuper drága nadrágot, dzsekit vett. A műszak után mindenkinek fizetett egy kört. Ketten nem ittak csak. Csilla ott sem maradt, mint mindig, most is rohant haza. Zsolt meg nem ivott alkoholt. Aztán jött a másik véglet. Kezdte elhanyagolni magát. A sűrű, fekete borosta beborította az arcát, a pólója szaglott az izzadtságtól. A főnöke szólt rá, hogy kirúgja, ha legközelebb is így jelenik meg a vendégek előtt.
Egyik este, mikor hazaért, üres volt a lakás. Se a felesége, se a gyerek. A ruhájuk nagy része is hiányzott. Egy levelet talált az asztalon a hamutartó alatt.
" Anyád itt volt. Kérdezte, hogy élünk. Elmondtam neki. Összepakoltatta a legfontosabbakat, és elvitt minket magukhoz. Azt mondta, a kicsiben, mintha téged látna. Én sírtam, de meggyőzött, hogy jobb lesz így."
Zsolt meglepődött, de meg is könnyebbült, nincs már lelkiismeret-furdalása Irén miatt. Jobb nekik az anyjáéknál. Örült ennek az ölébe pottyant nagy szabadságnak. Elkezdett mindenfélét olvasni, válogatás nélkül. Esténként verseket fabrikált. A vendéglőt is otthagyta, volt, hogy napokig ki sem mozdult otthonról. Csak alkalmi munkákat vállalt, hogy tudja fizetni az albérletet.
Figyelni kezdte Csillát, mikor végez, és egyik este néhány papírlapot nyomott a hazafelé siető lány kezébe. Versek voltak rajta. Másnap úgy várta a véleményt, mintha az élete függött volna tőle.
− Borzalmasak. Tele vannak közhelyekkel. Nyugodtan kidobhatod mindet.
Kesergett a kritika miatt, de még makacsabbul folytatta a versírást. Közben lesoványodott, alig evett, alig aludt.
Hetek múlva újabb versekkel jelentkezett a lánynál.
Csilla megállt egy pillanatra, kettőt-hármat elolvasott.
− Ezekben, látod, már van valami. Kerüld a ragrímeket, elrontják a verset.
Többet nem találkoztak. Zsolt hiába várta a szokott helyen, Csilla nem mutatkozott. A fiú nem bírta sokáig, bement a vendéglőbe. A volt főnökét látta a söntéspult mögött.
− Üdvözletem, Feri bá'.
− Mi van pajtás? Csak nem dolgozni jöttél vissza? Úgy látom, nagyon szét vagy esve.
− Csilla már nem dolgozik itt?
− Nem. Meghalt az anyja. A temetés után visszament a főiskolára.
Zsolt csak állt, nem tudott megszólalni.
− Na, ülj le öcskös! Igyál valamit!
A fiú gépesen megitta az elébe tett korsó sört. Feri bá' kibélelhette valamivel, vagy, mert nem volt hozzászokva az italhoz, Zsoltnak a fejébe szállt az alkohol. Kissé szédelegve kóválygott ki az ajtón. Szemben a színházból épp akkor jött ki az öreg mester, akinek annak idején beverte az orrát.
− Tiszteletem, koreográfus úr! - hajolt meg Zsolt, kissé teátrálisan. Az öreg megismerte, nevetett, és ő is megemelte a fiú előtt a nem létező kalapját.
Otthon, mikor becsukta maga után az ajtót, rázuhant a teljes kilátástalanság.
Van egy felesége, aki már nem az. Van egy kisfia, akit mások nevelnek fel. Nincs állása, a főbérlő a jövő hónapban kirakja, ha nem fizet. Lehetett volna egy szerelme, akinek nem kellett, akinek a kedvéért pedig megváltozott volna, egy teljesen új Zsolt lett volna belőle.
Maradtak a versek, ezek a kétes értékű írások. Ugyan mi értelme van még az életének?
A fürdőszobában a kis szekrényben voltak a felesége gyógyszerei. Utóbb szegény már nyugtatókat is szedett, miatta. Fogta a kis üvegcsét, féltenyérnyit a markába öntött, és egy pohár vízzel lenyelte. A szobában lefeküdt az ágyra, kezében a gyógyszeres üveg. Ha esetleg nem hatna, amennyit bevett.
Az apja hangjára ébredt. Teljes erőből rázta a fiút, és közben kétségbeesetten kiabált:
− Okádj már, a jó istenedet! Hallod?
Ott állt előtte az öreg egy lavórral a kezében. És Zsolt ledugta az ujját a torkán, és engedelmesen hányni kezdett.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1543
Időpont: 2019-12-10 23:27:38

válasz sailor (2019-12-10 18:03:39) üzenetére
Igen. Szerintem is.

Szeretettel: Kati
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
4671
Időpont: 2019-12-10 18:03:39

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz szilkati (2019-12-08 13:15:55) üzenetére
...nehéz lenne azt megtalálni

Szeretettel:sailor
Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1543
Időpont: 2019-12-08 13:18:36

válasz Ötvös Németh Edit (2019-12-07 11:18:47) üzenetére
Kedves Edit!

Nem tudom, hogy megtaláljuk-e a végleges választ arra, hogy mit is akarunk egyáltalán. Pedig jó lenne.

Szeretettel: Kati
Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1543
Időpont: 2019-12-08 13:15:55

Kedves sailor!

Örülök, hogy tetszett a novella. Még nem találtam ki, hogy legyen-e egyáltalán valami Zsolttal.

Szeretettel: Kati
Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1543
Időpont: 2019-12-08 13:14:28

válasz oroszlán (2019-12-07 12:14:25) üzenetére
Szia Ica!

Nem tervezem a folytatását, bár soha nem lehet tudni. Köszönöm, hogy elolvastad.

Szeretettel: Kati
Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1543
Időpont: 2019-12-08 13:12:06

válasz Bödön (2019-12-07 09:14:53) üzenetére
Szia Bödön!

Ahhoz, hogy késsel, pisztollyal vagy folyóba ugrással vessen valaki véget az életének, bátor embernek kell lennie. Az én hősöm nem bátor. Köszönöm, hogy elolvastad.

Üdv: Kati
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
8023
Időpont: 2019-12-07 12:14:25

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kati!


Hihetetlenül jól kezeled a drámát, ami felfokozott izgalmat vált ki az olvasóból!
Remek írásodhoz szeretettel gratulálok! (lesz fokytatása, mert soha nem írod oda, bocs.)
Ica
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
4671
Időpont: 2019-12-07 12:01:43

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kati!

Nagyon élethü írás!
Annyira,de annyira belelátsz a mai,
sok mai eseményekbe!
Mi lesz ezek után Zsoltal?
Ez érdekelne!

Szereetettel:sailor
Alkotó
Ötvös Németh Edit
Regisztrált:
2016-05-13
Összes értékelés:
1699
Időpont: 2019-12-07 11:18:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kati!

Elkezdtem olvasni, aztán egyre kíváncsibb lettem. Érintős történet, elgondolkodtatott.
Nagyon tetszett. Mit is akarunk egyáltalán!?

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8610
Időpont: 2019-12-07 09:14:53

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Kati! Hűha! Bem semmi a történet! Te aztán érted a módját, hogy csigázd fel az embert. De azt hiszem, h a gyógyszerrel elkövetett öngyilkosság azért nem annyira jellemző a férfiakra. Inkább kés, pisztoly, folyóba ugrás. No, de itt így jó, mert így jöhet a megváltó hányás. A hányás!!! Klassz! Üdv: én

Legutóbb történt

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 28. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Szép jó estét című alkotáshoz

Alkonyi felhő alkotást töltött fel Mással táncolsz címmel a várólistára

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Ábrándjaim között című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Szép jó estét című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Hiányzol című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Jövő-kép című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Emlékezve Finta Katára című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Szép jó estét című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Veres Mariska című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Hiányzol című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/11) című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Van mit /a dolgozónő dala/ című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Mit csinálsz Most? című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)