HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 25

Tagok összesen: 1906

Írás összesen: 50270

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

eferesz
2020-05-09 20:21:34

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: oroszlánFeltöltés dátuma: 2019-12-07

Megfogantam én a Cseppecske

Ősz van. Még híre sincs a télnek, még zöldell a tölgyfák levele, de itt, ott színesre festi a lombokat a napsugár. Ökörnyál úszik a levegőben. Csend van, talán titkot őriz ez a sejtelmes estébe hajló délután?
Fiatal pár andalog az úton, vállukra hull egy, egy színes levél, a pajkos szél felkapja, viszi tovább. Meg-megállnak, évődve csókot vált a szerelemtől kipirult férfi és a nő.
Szemerkélni kezd az eső, pedig alig volt még az imént felhő, de addig nyújtózott az a kicsi felleg, hogy eltakarta az eget, a Napot.
A férfi belekarolt a nőbe, nem volt náluk esernyő. Az eső, mint a harmat csillogott az arcukon, mire összegyűltek, már apró cseppekben igyekeztek tovább gurulni.
Hazaértek, ázott ruhájuk száradt a kellemes melegben, ők összebújva egymás karjában szerelmesen.
A szoba hangulatvilágítása úgy ragyogott, mint a nyári hold az éjszakában.
Pihegve hallgatott el a szerelem, szó nem hagyja el ajkukat, a csókok tüze, mint a láva ég a két szerelmes testében.
Megfogantam!
Megfogantam!
Már régóta vártam erre a pillanatra, hogy szerelemből vessenek nekem ágyat, egy szerelmes nő testében, nekem, a kicsi cseppecskének.
Apa és Anya lesznek ők nekem. Azért választottam őket, mert szemeikben, szívükben annyi szerelmes tűz lobog, hogy jó lesz mellettük, majd gyermeknek lenni.
Nekem egy kicsit hangos még a külvilág, talán azért zavar, mert még olyan cseppecske vagyok. Apa még nem tudja, hogy szerelme hasában osztódom, Anya sem tud a létezésemről.
Anya karcsú, ó, jaj, ha megtudja, hogy én nem maradok mindig ilyen cseppecske, lassan, de biztosan gömbölyödni fog, nem is sejtem mit fog szólni hozzá.
Anya mindig ragyog a mosolytól, már érzem, remélem, láthatom is majd kilenc hónap múlva. Hallom, ahogy kacag, olyan jól esik hallani, szinte remeg belé. Remélem, mindent fogok érezni, hallani, talán még beszélni is megtanulok "idebent"
Múlnak a napok, egyre nagyobb vagyok, ne képzelje senki ám, hogy túl nagy, csak nő a cseppecske.
Aki nekem az Anya, őt Eleonórának, Nórának, Nórinak hívják, úgy általában, az Apa mindig becézgeti, szerelmemnek. édesemnek, drágámnak szólítja.
Ha szólnak Nórihoz, válaszol, vagy ő kezdeményez beszélgetést, nagyon kell figyelnem, hogy megértsem miről is van szó. Érdekes, sokszor magában beszél, olyan halkan, mégis ezt érzem a legjobban - talán ezek a gondolatai.
A bőséges reggeli után Anya munkába siet, visz engem is. Villamoson utazunk, onnan tudom, hogy sokszor bosszankodik, hogy már megint csak döcög ez a dög villamos, persze csak magában gondolja. A munkájához még nem sokat értek, hisz még mindig csak cseppecske vagyok, na de nem sokára, majd meglátják!
Egyik nap nagyon furcsa zajra lettem figyelmes. Úgy dobogott itt felettem valami, éreztem, nem akarom, nem akarom, szinte sikoltozott. Félelem töltött el, mi a baj?
Futott valahová (majd csak megtudom mi ez a hely...egyszer) Rángott a gyomra úgy, hogy beleszédültem és a reggeli kiürült. Megijedtem és sajnáltam is egy kicsit...ezt én csináltam? Nem akartam ráijeszteni.
Mintha már nagyobb is lettem volna, mint egy cseppecske.
Doktorhoz ment, mert így szólította: doktor úr, úgy érzem, terhes vagyok, nocsak, én lennék a teher, még ilyet, mondtam már, még mindig nagyon kicsike vagyok!
Sírt, zokogott, nem akarom megtartani, még olyan fiatal vagyok, itt állok egy komoly karrier előtt, hamarosan kineveznek a vállalat élére, ahol dolgozom. Nem ezért végeztem el az egyetemet, hogy mindennek egy csapásra vége legyen...aztán évek múlva kezdhetem elölről.
Elgondolkodtam: mi az a karrier, miatta nem akar engemet?
Mi lesz most ezután énvelem?
A doktor próbálta meggyőzni, hogy ne vegyenek el tőle, első gyermek, lehet, hogy nem is lehet több gyermeke, de hiába.
Uram Isten, hova fogok kerülni? Kidobnak a kukába, ahová a szemetet szokás? Anya szokta mondani Apának vidd le már azt a szemetet a kukába.
Összehúztam magamat, amilyen kicsire csak tudtam, de nem sikerült, mert már nem az a kicsi cseppecske voltam.
Egyre jobban úrrá lett rajtam a félelem a rettegés.
A doktor egy ideig zörgött egy gépen, melyből egy papírlap bújt elő, hallottam mindent, azt mondta neki, ezzel egy hét múlva jelentkezzen a kórházban.
Ez már sok volt nekem! Kórház! Ott akartam megszületni!
El sem tudtam képzelni mi lesz velem, a kukában fogom bevégezni el sem kezdett életemet, mint a szemét?
Hazajött a munkából Apa is, puszi, ölelés. Anya sírt! Mi a baj kedvesem, hallottam Apa kedvesen dörmögő hangját.
Anya zokogásban tört ki, elmesélte a reggel történteket, hogy azonnal elment a doktorhoz, mert ő nem akar engemet. Apa vigasztalta, miért olyan nagy baj ez, lesz egy aranyos kisbabánk, nem is örülsz neki, én nagyon!
Mi lesz a karrieremmel, különben is nem teneked kell a világra hozni, már hisztériázva kiabált. Így ment ez, nap, mint nap. Ingáztunk az otthonunk és a munkahely között, engem meg majdnem megfojtott a rémület.
Megint az a karrier, már úgy útálom, nem is tudom mennyire, de nagyon!
Este lett, vacsora után lefeküdtek (szerencsére a vacsora benne maradt) Reggel, mint a villamos, menetrendszerűen következett a hányás, már ezt is tudom, mert így mondta Anya.
Én éberen vigyáztam egyenletes lélegzetét, féltettem, de minden hiába. Rettegtem, hogy engem nem féltenek.
Napokig rettegésben éltem. Apa és Anya sokat beszélgettek, de alig értettem, nem fogtam fel miért nem kellek Anyának, ó az a karrier, csak az ne lenne, ő az oka mindennek, csak egyszer érezné azt, amit én most, ha nem lenne, mennyivel könnyebb lenne az életem nélküle!
Tűnjön már el az a karrier, ne tartson állandó rettegésben!
Régen nem voltam már cseppecske! Anya gondolata lecsendesedett, szíve egyenletesen dobogott, jó volt hallani.
Teltek a napok, majdnem két hónap! Eltűnt az életünkből a karrier! Anya nem ment el a kórházba, lehet, hogy mégis csak ott fogok megszületni?
Nagyon ragaszkodom Anyához, ez a köldökzsinór vagy mi is az, ami összeköt minket? Mindegy is, csak az a lényeg, hogy itt vagyok, élek, most már vigyáznak rám, talán, mert semmi sem biztos. Minden a karrieren múlik, úgy tudom. Anya beszélget velem, este még mesét is mond, de nem tudom, hogy ki is a farkas és ki az a nagymama?
Talán lesznek nekem is ilyenek? Horrorisztikus történet különben, lehet, hogy itt is a karrier a főszereplő...a farkas, vagy a törpék meséje között is akad egy karrier, az a gonosz királynő!
Ni, csak, már van kezem és lábam is kezd formálódni. Agyam is van, igaz még nem olyan fejlett, mint majd egyszer lesz, de kell most is az, hogy tudjam, mi történik körülöttem. Nehogy már azt higgye valaki is, hogy én nem érzek, nem hallok semmit sem a külvilágból!
Igenis, érzem e két ember gondolatát, néha beszűrődnek hozzám furcsa zajok is. Nem tudom még, mi az a TV. Sokszor mondja apa, kapcsold be már. Na, hát, hogy én miket hallok onnan,
nem tudom miért, de nagyon szomorú leszek tőle. Hallgassunk egy kis zenét, szokta mondani anya, ez, ami elringat, és betölt valami kellemes érzéssel, ez nagyon jó.
Az arcom és mindenem elég idétlen, nem lenne jó, ha ilyen állapotban előbújnék, mennyire megijednének tőlem?
Igencsak nagy a fejem, de kell is az orromnak, számnak, szemeimnek, gondolom én. Remélem, szép leszek. Vajon kire fogok hasonlítani, Anyára, Apára?
Nem számít, hallom,mondogatják idegenek is, fő az egészség, csak egészséges legyen.
Nocsak, már csontosodom, kell is, hogy majd fel tudjak állni és járni is tudjak, ha egyszer már kijutok innen. Nem mintha rosszul érezném magam idebent a jó melegben, meg van mindenem, Anya jókat eszik, sokszor mondja is, hogy ezt vagy azt, jaj de megkívántam, csak el ne hízzam, de én érzem ez nem nagyon fog sikerül neki.
Én már tudom, hogy kislány leszek.
Anya ezt érzi is, hogy kislánya lesz, vajon honnan, anyai megérzés, tudom én. Sokszor vitáznak, évődnek, hogy mi is legyen a nevem.
Apa azt mondta, ha fia lesz, legyen az ő neve, őt Attilának hívják, jókat kuncogok rajta, mert lesz neki jó nagy meglepi.
Anya nem akarja, hogy az ő nevét viseljem, sajnos én még nem tudok beleszólni.
A vége az lett, hogy megegyeztek, ha kislányuk lesz, legyen a neve Viktória, ha fiú, akkor Attila.
Mi is az a technika, ez igen magas nekem, de képzeljétek csak, képet csináltak rólam, mutogatták ám mindenkinek, fűnek, fának, én nem láttam, remélem, elteszik nekem, majd én is megláthatom, jó pár hónap múlva, vagy később, ki tudja még mi lesz!
Most aztán kiderült a nagy titok, hogy kislány vagyok, mondogatták is, kész csoda ez a baba.
Ó, baba vagyok már? Éreztem Anya is úgy örül, ahogyan Apa.
Állandóan babáznak, hol van már az a kicsike cseppecske, hol van már a félelem, hogy nem kellek, azért ezt nem felejtem el Anyának, meg annak a gonosz karriernek!
Összekapcsolódtam Anyával, hogy boldog szimbiózisban éljek vele, amíg meg nem születek.
Elmondom most nektek is, hogy honnan ismerem ezeket a fura szavakat, hát csak úgy hallottam, hol innen, hol onnan, akármilyen furcsa nektek, megjegyzek ám mindent.
Különleges érzés Anyának és nekem is, hogy mozoghatok, mondta is apának, hogy olyan, mintha pillangó repdesne a hasában, vagy mintha kis halacskák úszkálnának nagy egyetértésben. Na, majd később megmutatom, hogy bulit én is tudok rendezni, jó nagyokat rúgkapálok majd. A szomszédék nagylánya, Judit szokta mondani Anyának, hogy milyen jó buliban volt, ott valaki egyszer megfogta a fenekét és ő belerúgott a lábába. Nahát, ilyet sem hallottam még.
Legfontosabb még is a nyugalom, ilyenkor Apa ráteszi Anya hasára azt a nagy tenyerét és simogat vele, ami jó nekem. Lehet, hogy neki is van valamicske köze hozzám, bizony, emlékszem még cseppecske koromból.
Jó lenne már, ha megszületnék, nagyon kíváncsi vagyok a szüleimre, mindenre a világon, ez azért még távoli, de azt mondta Apa, hogy én leszek a legszebb kislány az egész világon, na, ez a világ!
Sokat sétálunk, Apa átöleli Anya derekát, ez túlzás, mert hol van az a karcsú derék, amit majdnem átért a két kezével, de sebaj, majd leadja a "terhét" vagyis engem és azt a jó pár kilót, amit felszedett magára.
Érzem, ha nem is mondja, hogy nehéz vagyok már, majd kiderül, hogy hány kilót cipel?
Néha még eszembe jutnak a félelmeim a rettegések, de már nem lehet semmi baj, minden rendben van, legalább is reménykedem.
Tökéletes anya nincs, hallottam valahol, csak valódi, emberi. Anya tökéletes, de érzem fél a fájdalomtól, én is, hogy fogok kijutni innen. Igyekszem már kevesebbet mozogni, mert ebbe a fránya köldökzsinórba sokszor beleakadok, csak nehogy a nyakamra tekeredjen, nem lenne jó!
Anya nagyon megijedt, elkezdődtek a szülés fájdalmai. Vasárnap van. Apa is itthon van. Hívta gyorsan a mentőt.
Nem tudom pontosan, de Anya már beszélt egy orvossal, aki úgy mondta, levezeti a szülést.
Nem szeretném részletezni a fájdalommal teli órákat, én sem voltam magamnál. Gyakran hallgatóztak a szívem felett, megnyugtatta Anyát az orvos, hogy minden rendben van.
Egyszer csak nyílt egy út és lett világosság, ami igencsak megzavart. Nem törődtem már akkor semmivel, már nem is éreztem, hogy fájt nekem is, ahogy tolakodtam kifele. Hallottam, még ahogy Anyát is biztatták, nyomjon, lélegezzen nagyokat. Ezek után én már ordítottam, ahogy a számon kifért. Apa vágta el azt a fránya köldökzsinórt, amelyik majdnem megfojtott. Milyen ügyes Apa és mennyire szeret engemet.
Kerestem Anyát, hol van, mert fáztam, csupa vér, meg minden. Remélem, megismerem és ő is engem! Megmérték a súlyom, három kiló tíz deka és ötvenhat centi voltam.
Hamarosan egy mosolygó, szép, boldog nő mellére tettek, éreztem, ahogyan dobogott a szíve, ami oly ismerős volt, hiszen alatta laktam kilenc hónapig a pocakjában. Ő volt, megismertem, ő az anya, ujjongtam, Ő, aki nem hagyott el és ezen túl is vigyázni fog reám. Ő volt, aki mesélt nekem, beszélgetett velem, akkor nem láthatta mennyit mosolyogtam, na, majd ez után!
Elfelejtettem már mennyit rettegtem a karrier miatt. Remélem, egyszer majd összetalálkoznak a munkahelyükön Anya és a karrier és minden rendben lesz, de én hallani sem akarok felőle!
Nagyon furcsa szagok vannak itt a kórházban, olyan nem szeretem, és azt sem szeretem, hogy anyától mindig elvisznek. Vannak itt még babák, olyanok, mint én, de nem egészen, nem lehet összetéveszteni engem senkivel.
Nagy a boldogság, Apa, Anya örül és én tudom, hogy ezekért a pillanatokért jöttem a világra.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
8404
Időpont: 2019-12-19 11:26:14

válasz túlparti (2019-12-17 18:01:21) üzenetére

Kedves Túlparti!

Őszintén örülök a kedves, megtisztelő soraidnak!
Áldott ünnepeket kívánok szeretettel
Ica
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
1412
Időpont: 2019-12-17 18:01:21

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Írásodról Oriana Fallaci könyve jutott eszembe. Aki könyveiért élek-halok.
Meg sok minden más.
Asszem, fantasztikusat írtál.
szeretettel: túlparti
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
8404
Időpont: 2019-12-10 20:32:33

válasz szilkati (2019-12-10 19:23:59) üzenetére
Örülök, hogy tetsuzet kedves Kati!
Köszönöm, hogy jelezted.
Szeretettel
Ica
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
8404
Időpont: 2019-12-10 20:31:01

válasz Kőműves Ida (2019-12-10 16:49:11) üzenetére
Hálásan köszönöm drága Ida, hogy olvastad a novellámat.
Kevés prózát írok úgy általában, nem igen találok témát, pedig van, szokták mondani a "földön hever"
Ezt a témát talán érdemes volt felemelnem. (lehet, hogy lesz folytatása is.
Örülök, hogy tetszett.

Ölellek szeretettel
Ica
Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1747
Időpont: 2019-12-10 19:23:59

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ica!

Aranyos történetet írtál, jó volt olvasni.

Szeretettel: Kati
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6470
Időpont: 2019-12-10 16:49:11

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ica!

Elbűvölő ez az írásod. Engem is a "Ni csak, ki beszél" című filmre emlékeztet, mint ahogyan azt már itt alantabb megjegyezték. Remek történet kerekedett belőle, a fogantatástól a születésig, hosszú az út, hát még a jövő ki tudja mi mindent tartogat.
Élmény volt olvasni.

Szeretettel,
Ida
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
8404
Időpont: 2019-12-10 14:15:23

válasz sailor (2019-12-10 07:09:22) üzenetére
Kedves Sailor!

Nagy dilemma manapság, hogy előbb a karrier vagy a gyerek...vagy gyerek sem és ez szomorú.
Köszönöm, hogy elolvastad a történetemet egy Cseppecske szemszögéből.

Szeretettel üdvözöllek
Ica
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
5371
Időpont: 2019-12-10 07:09:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
és ez
"nem lehet összetéveszteni engem senkivel.
Nagy a boldogság, Apa, Anya örül és én tudom, hogy ezekért a pillanatokért jöttem a világra.§
CSODÁS!!!!
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
5371
Időpont: 2019-12-10 06:56:23

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves oroszlan!

Nagyon jó!
Sok sok kérdés...

Szeretettel:salor
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
8404
Időpont: 2019-12-09 22:13:02

válasz Bödön (2019-12-09 16:32:40) üzenetére
Köszönöm kedves Laci, hogy elolvastad. Elég hosszú lett a történet, de nem akartam megszakítani, nem tudtam hol kellene. Így egyben talán jobb olvasni is.
Örülök, hogy tetszett. Szeretném folytatni a "Baba megszületett" címmel.
Az ötödik könyvembe fog megjelenni.

Szeretettel üdvözöllek
Ica
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
9031
Időpont: 2019-12-09 16:32:40

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ica! A megszületendő gyerek szemszögéből megírt történeted egészen különleges élmény! Nagy szeretettel olvadtam, Ezért érdemes tényleg a világra jönni! Szeretettel üdvözöllek: én
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
8404
Időpont: 2019-12-08 12:35:05

válasz T. Pandur Judit (2019-12-08 00:18:50) üzenetére
Kedves Judit!

Köszönöm a kedves soraidat. Sajnos a gyermekvállalásnak ez is buktatója és a pénz.
Valóban a mi időnkben nem így, ilyen korán kezdtük építeni a karriert. Ha jött a baba, nem mérlegeltünk.

A címe helyesen: "Megfogantam, én a Cseppecske" Majd javítom.
Szeretettel
Ica
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5235
Időpont: 2019-12-08 00:18:50

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ica!

Szépen megírt történet, amit kíváncsian olvastam. Sajnos mára nagy dilemma lett ez a család, vagy karrier téma.
Nekem még nem kellett ezzel megküzdenem, mert fiatalon házasodtunk még régen, hamar jöttek a gyerekek, és utána még ráértünk karriert építeni. Ma más a sorrend, és ez így nehéz.
Nekünk még nem kellett feladni semmit a családért, mert még a lépcső alján álltunk a munkában, amikor otthon maradtunk. Amikortól a gyerekek már intézményekbe jártak, akkortól még rengeteg időnk volt feljebb lépkedni a ranglétrán, és rá is voltunk kényszerülve, mert a gyereknevelés nem csak szeretet, hanem rengeteg pénz is kell hozzá.

Judit
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
8404
Időpont: 2019-12-07 19:40:05

válasz Könyves (2019-12-07 17:19:01) üzenetére
Kedves Könyves (olvasó

Örülök, hogy elolvastad az írásomat és tetszett is. Régebb óta foglalkoztatott ez a téma. Azt mondhatom, hogy amikor leültem a gép elé, hogy megírjam, szinte fel sem álltam amíg nem készültem el vele, később azért javítgattam és akkor nekem is eszembe jutott a "Ni csak ki beszél" film.
Ezt az írást viszont nem lehetne filmre vinni.

Szeretettel
Ica
Olvasó
Regisztrált:
2009-05-06
Összes értékelés:
109
Időpont: 2019-12-07 17:19:01

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Aranyos történet! Olyan "Nicsak ki beszél?" hangulata van. Az 1990-es éveben az volt a legnézettebb film Magyarországon, remélem ez az írás meg a legolvasottabb lesz.

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) Öreg prímás című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mese a szegény juhászbojtárról - változat című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mese a szegény juhászbojtárról - változat című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mese a szegény juhászbojtárról - változat című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mese a szegény juhászbojtárról - változat című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Zákeus című alkotáshoz

Ngaboru bejegyzést írt a(z) Libsi című alkotáshoz

Ngaboru bejegyzést írt a(z) Libsi című alkotáshoz

Habib bejegyzést írt a(z) Libsi című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Libsi című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Újat álmodok című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Újat álmodok című alkotáshoz

bobojszaki alkotást töltött fel nem vagy egyedül címmel a várólistára

Pecás alkotást töltött fel Nyári fohász címmel a várólistára

Habib alkotást töltött fel Libsi címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)