HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 28

Tagok összesen: 1894

Írás összesen: 49458

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Fekete Miki
2020-01-03 12:36:33

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / abszurd
Szerző: HorvajaFeltöltés dátuma: 2019-12-07

Suhanó árnyak

Néha látom a lelkeket a szemem sarkából, elsuhanni mellettem. Eleinte arra gyanakodtam, hogy képzelődöm. Talán, a vérnyomásom játszik velem, káprázik a szemem. A mérések azt mutatták, hogy a gyógyszerekkel karbantartott vérnyomás rendben van. Ha erősen koncentráltam az írásra, és elmerengtem a billentyűzet felett, elsuhanó árnyakat figyeltem meg, amelyek körvonala nem látszott, de határozott jelenlétük érezhető volt. Nem hiszek a túlvilágban, úgy gondolom, hogy az ember a semmiből jött, és a semmibe vész, ha itt az idő. Mi lehet a jelenség mögött? Felteszem a kérdést, de nem találok választ, ezért elfogadom a jelenség valóságát, nem kételkedem. Megtanultam az életem során, hogy nincs mindenre magyarázat, és a dolgok olyan bonyolultak, hogy sokszor csak elfogadni érdemes őket. Beletörődtem abba, hogy ezután már együtt kell élnem koboldjaimmal. Egyre jobban megbarátkoztam velük. Félelemnek, rossz érzésnek nyoma sem volt bennem. Sőt, olykor biztonságérzetet adtak a suhanó árnyak. Nem mindig voltak láthatók, még rövid időre sem, ilyenkor a hátam mögött éreztem őket. Mintha átnéznének felettem, és azt lesik, mit írok a képernyőre. Ha hátra fordultam, már el is tűntek. Egyetlen egyszer tapasztaltam jelenlétüket, de akkor sem láthattam őket. Egyikük, mintha túlságosan közel került volna hozzám, éreztem a jeges leheletét a tarkómon. Akkor megborzongtam kicsit, arra gondoltam, ők sem tartanak be minden szabályt, huncutkodnak velem.

Nem tudom, minek köszönhetem a megjelenésüket, mivel érdemeltem ki a kegyet, hogy érezhetem őket, élvezhetem a társaságukat? Megszoktam őket, és hiányoznának, ha időnkét nem adnák jelét jelenlétüknek. Bevallom, néha beszélek hozzájuk. Nem tudom, értenek-e, egyáltalán? De úgy érzem akkor is beszélnem kell, ha van mondanivalóm. És van, mert már engem is egyre gyakrabban foglalkoztat az elmúlás gondolata. Nem is konkrétan a fizikai lét hiánya, nem a halál utáni létezés, hanem mindaz, amit magunk után hagyunk a többiek számára. És még csak az sem fontos, hogy emlékeznek-e majd rám, hanem az, hogy mi az, amit én adtam nekik, ami csak az én hagyatékom. Egy mozdulat, egy szokás, vagy földi kultúrám egy kis darabja, amit örökül hagytam.

Egyik reggel arra ébredtem, hogy az ágyam körül egy kisebb tömeg gyűlt össze, már nem csak amorf suhanás formájában, de látható módon. Lenyűgöztek a színes ruhák, a vidám arcok. De igazából rám se hederítettek. Tették a dolgukat, vagy amit dolguknak gondoltak, és hagyták, hogy én is tegyem az enyémet. Megmosakodtam, felfrissítettem magam, de ők nem tűntek el. Úgy vettem észre, hogy nem akarnak az utamba kerülni, nem keresték velem a kapcsolatot. De aznap reggel, nem is éreztem valami jól magam. Fáradt voltam, nem volt kedvem semmihez. Leültem a gép elé, és elkezdtem írni, de a címnél nem jutottam tovább. Nem jutott eszembe semmi, az elmém kiüresedett. Hatalmas dobbanásokkal vert a szívem, majd kiszakadt a helyéről. Éles fájdalmat éreztem a mellkasomban.

Sípszót hallok, aztán ütemes dobbanásokat.
- Pulzus rendben, a vérnyomás normális, emelkedik. Hallja, uram? Visszahoztuk.
- Mi történt? - kérdezem a körülöttem állókat.
- Újra kellett éleszteni. De már minden rendben van - mondta egy kedves női hang. - Most pihennie kell. Itt marad az intenzíven, egy darabig. Majd később visszajövök, és beszélünk.

Csodálatos lebegés következik. Talán, az injekció hatása, talán az eufória, visszatérésem öröme. Hirtelen árnyak suhantak el a jobb szemem sarkában. Megnyugodtam. Élek.

Budapest, 2019. december

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Horvaja
Regisztrált:
2019-02-17
Összes értékelés:
321
Időpont: 2019-12-15 17:29:42

válasz szilkati (2019-12-12 14:48:53) üzenetére
Kedves Kati!

Köszönöm. Én nem értelmeztem a jelenséget, egyszerűen elfogadtam. A szemem sarkában észlelt mozgások sosem voltak riasztóak, amikor láttam, hogy elsuhan valami, odafordultam, és nem láttam semmit. Lehet a cukorbetegségem miatt romló látásom következménye, vagy a vérnyomásom esésének következménye. Tizenegy féle gyógyszert szedek, volt infarktusom is, túl sok újat nem tud nekem mutatni ez a világ már, sajnos.

Szeretettel,
Janó
Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1543
Időpont: 2019-12-12 14:48:53

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Janó!

Azt mondják, a halálközeli állapot, tele van hallucinációkkal. Nem véletlen az a mondás, hogy meglegyint valakit a halál. Én így értelmezem az általad leírt furcsa jelenségeket.

Szeretettel: Kati
Alkotó
Horvaja
Regisztrált:
2019-02-17
Összes értékelés:
321
Időpont: 2019-12-11 19:20:49

válasz Krómer Ágnes (2019-12-09 13:31:22) üzenetére
Kedves Ágnes!

Én nem hiszek a túlvilágban, de vannak dolgok, amelyeket nem feltétlenül kell megérteni, elég elfogadni.

Szeretettel,
Janó
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
2870
Időpont: 2019-12-09 13:31:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Janó!

Engem érdekel az ilyesmi érdekes. Egy családtagom akivel hasonló történt azt mondta nem látott a világon semmit.
Ez csak eszembe jutott.


Szeretettel:Ági
Alkotó
Horvaja
Regisztrált:
2019-02-17
Összes értékelés:
321
Időpont: 2019-12-09 08:56:18

válasz oroszlán (2019-12-08 18:23:28) üzenetére
Kedves Ica!

Már túl vagyok rajta, de a heg figyelmeztetésül megmaradt. Köszönöm, hogy olvastad.

Szeretettel,
Janó
Alkotó
Horvaja
Regisztrált:
2019-02-17
Összes értékelés:
321
Időpont: 2019-12-09 08:53:45

válasz sailor (2019-12-08 18:08:58) üzenetére
Kedves sailor!

Köszönöm szépen!

üdvözlettel,
Janó
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
8023
Időpont: 2019-12-08 18:23:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Janó.
Akár veled megtörtént (sajnalom, jubbulást kívánok) akár fikció, remek írás!
Szeretettel gratulálok
Ica
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
4671
Időpont: 2019-12-08 18:08:58

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Horvaja!

Olvaslak mindig!
Most is egy csoda jót Töled!

Gratulálok:sailor
Alkotó
Horvaja
Regisztrált:
2019-02-17
Összes értékelés:
321
Időpont: 2019-12-08 17:55:15

válasz black eagle (2019-12-08 10:34:39) üzenetére
Kedves Laca!

Zavarba hozol, kedves barátom. Köszönöm szavaidat!

Janó
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1904
Időpont: 2019-12-08 10:34:39

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Janó, szervusz! 😊

Fantasztikusan jó írás, amiről először azt gondoltam, "mi ezen az abszurd?". Én balga! Mintha egy percre elfelejtettem volna, hogy ki is a szerző. Hát persze, hogy a végén ott a "Janó-plusz". Remek írás.

Laca ☺

Legutóbb történt

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 28. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Szép jó estét című alkotáshoz

Alkonyi felhő alkotást töltött fel Mással táncolsz címmel a várólistára

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Ábrándjaim között című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Szép jó estét című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Hiányzol című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Jövő-kép című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Emlékezve Finta Katára című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Szép jó estét című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Veres Mariska című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Hiányzol című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/11) című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Van mit /a dolgozónő dala/ című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Mit csinálsz Most? című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)