HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 35

Tagok összesen: 1895

Írás összesen: 49462

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Fekete Miki
2020-01-03 12:36:33

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Gabriel SawyerFeltöltés dátuma: 2007-02-24

Jonathan Gros (9. fejezet)

9. fejezet
Dimitrij

November 3-án reggel nehezen ébredtem. Talán csak a tudat, hogy nem lesz kivel beszélgetnem az iskolában, nem lesz, akivel majd bajba kerülhetnék, de lehet, hogy csak az iskola közeledtét éreztem ebben a fáradt reggelben. Nehezen keltem ki az ágyból, nyűgösen, mintha egy hat éves kómából keltem volna fel. A lábaim elnehezedtek, akárcsak a szemhéjam. Kókadozva ténferegtem ki a konyhába, ahonnan hangokat hallottam. Az anyám tevékenykedett a konyhába, csinálta a családi reggelit.
- Jó reggelt Jonathan - üdvözölt üdén
- Szia anya, jaj, de nagyon fáradt vagyok - közöltem nyűgösen lesüppedve a kedvenc fotelomba, aminek azóta nevet is adtam, mivel hát a kedvenc fotelom volt, és hogy néz ki az, hogy egy ilyen monumentális szerkezetnek mint ez, ne adjak nevet, és ráadásul még kényelmes is volt, különösen kényelmes.
Úgy bele süppedt az ember, de nem azért mert olyan puha volt, nem, szó sincs róla, olyan volt akár egy közönséges fotel, de még sem, mert kemény volt belül, de a felszíne mégis puha, éppen ezért volt olyan nagyon kényelmes, mert puha is volt, de azért egy kicsit kemény is.
Igen, nevet kellett adnom egy ilyen nagyszerű készítménynek. Brutus!
Igen, ezt a nevet adtam neki. Hogy honnan jött? Nem tudom azt én sem, talán mert olyan monumentális, vagy ezt már talán mondtam volna? Brutus! Csengett a fülemben újra és újra. Mindig elgondolkoztam miért nem vitetem át ezt a fotelt a szobámba. És lerakom az ágyam mellé, amit majd elnevezek... igen! Azt is el kell majd neveznem. Caesar! Tökéletes lenne hozzá a név. Caesar az ágy, és Brutus a fotel! Giccsesnek hangzik? Meg lehet, de szeretném, hogy így legyen, úgy ahogy azt is szeretném, hogy Judy visszajöjjön
- Már most hiányzik Judy, anya - néztem magam elé kényelmesen ücsörögve Brutuson
- Elhiszem kicsim, állandóan róla mesélsz, mondd csak, szép kislány?
- Igen, hosszú barna, kicsit göndör haja van. Fufruját egy hullámcsattal csatolja hátra, hogy ne lógjon a szemébe. Szemei barnák, arca...
- Szóval az az a kislány, aki bejött a kórházba akkor? - vágott közbe anyám, látva, hogy egy kicsit elragadtattam magamat, s próbált nem kinevetve felhívni a figyelmemet rá.
Elpirulva néztem a földet, szégyenemben nem mertem rá nézni.
- Nos igen, lassan mennem is kell az iskolába...
- Jonathan - vágott a szavamba ismét az anyám - még Halloweenkor, a vacsoránál...
- Igen, tudom, egy kicsit furcsa voltam - vágtam most én közbe, még mielőtt elkezdene kielemezni
- Igen, de a vacsoránál te akkor engemet... mamának szólítottál...
- Igen, tudom, bocsi, csak úgy kijött a számon és...
- Nem! Nekem az olyan jól esett - mondta anyám könnyes szemekkel
Rémülten néztem rá tátott szájjal. Új szabályok? Új rendszer? Reformok? Szólítsam ezen túl mamának? Nekem ez furcsa lenne. Mint a régi korokban: "Oh anyám, édesanyám"
Sose tudnám megszokni. Emlékszem Edwardra még a suliban, amikor bejött az anyukája, mert szegény haver, leöntötte forró levessel az igazgatót. Milyen ideges volt akkor az igazgató, egyből behívatta Edward anyját. Sajnos akkor már hiába mentegetőzött, hogy csak véletlen volt, szegény balfácán. De sose felejtem el azt, ahogy Edward meglátta az anyját és megszólította:
"- Mamia!"
Komikus volt, mint inkább aranyos. Kicsit olyan olaszos, habár Edward egyáltalán nem volt olasz, mégis...
Sok furcsa szokás van, de az emberek egyiket se változtatják meg, mert a szokás tartós, örökké bennünk van, és örökké bennünk is marad, mi döntjük el: elnyomjuk, vagy megtartjuk őket!
Sokat gondolkoztam anyám szavain az iskolába menet. Sehogy se tudnám megszokni a mamát. De mikor az iskolához értem már egészen máson járt az eszem. Szokatlanul nagy tömeg állt az osztályunk előtt. Rögtön el is kaptam az egyik osztálytársamat, Bobby Mayer-t! Bobby egy kis vidám gyerek volt. Valami furcsa oknál fogva, megszállottan ragaszkodott egy húszcentis bothoz. Bobby nem volt más, mint egy báránybőrbe bújt farkas. Jaj volt annak, aki elmerte venni az ő áldott botját.
- Mi van itt Bobby? - kérdeztem tőle izgatottan kihúzva az ember tömegből.
- Egy új osztálytársunk jött - mondta vigyorogva, izgatottan, és visszarohant a tömegbe
- És e miatt van ekkora tubultus - néztem a tömegre zavartan
A tömeg lassan kezdett szétoszlani, de a nagyobb része, ami többnyire az osztályt képezte, az osztályterembe próbált behatolni.
Mikor a tömeg nagy nehezen beküzdötte magát a terembe, láthatóvá vált a figyelem központja!
Egy magas, rövid tüskés szőke hajú gyerek tűnt fel. Aki mindenféle akrobatikus mutatványokat csinált, és furcsa kiejtéssel beszélt, néha még furcsa nyelven is beszélt, bár ismerős volt, szóval nagy megerőltetéssel ugyan de ráeszméltem hogy az új osztálytársunk külföldi! Nehéz volt rájönni, valahogy idegesített a jelenléte.
Ekkor megpillantottam Tommyt, aki most ismét pattogott egy kicsit, ahogy még év elején is.
- Na mondd, miről maradtam le? - kérdezte pattogva Tommy
- Tulajdonképpen semmiről - mondtam Tommynak nagy szemekkel nézve a jövevényre, a fejemet ingatva
- Az ott ki? - kérdezte hunyorítva
- Az ott? Na az a semmi!
- Nem, nem tetszik ez nekem
- Hidd el, nekem sem az esetem
- Nem, nem úgy értem, én... ő... vidd innen - hagyta abba a pattogást Tommy, és elkezdett furcsán viselkedni, mintha hányingere lenne - Neeee! - ordította, és kirohant a teremből.
Az ordítására mindenki felfigyelt, még a népszerűségben fuldokló újonc is
Aggódva futottam ki a teremből Tommy után, de egy pillanat alatt eltűnt az üres folyosón. Üres folyosó? Hát persze, pont akkor csöngettek be, amikor Tommy kirohant a teremből, de a meglepődöttségtől fel se tűnt a csöngő. Természetesen az első óránk Matek volt. Nehogy már ne ismerje meg az osztályfőnökünk az új gyereket rögtön az első órában.
Mr. Polasky épp fordult ki a tanáriból, hóna alatt a tankönyvekkel és két vonalzóval. Láttán egyből meghőköltem, és visszarohantam a terembe, hogy a helyemre álljak, de csodák csodájára, valaki már ült a székemben, és milyen meglepő, pont az új gyerek ült benne.
- Ne haragudj, de a székemben ülsz - léptem oda hozzá, aki ügyet sem vetett rám, habár elé nagy volt a hangzavar, mert az osztály még mindig aktív volt.
- Bocsi, de az üleped beteríti a székemet! - kiabáltam a fülébe, mire ő mérges tekintettel nézett fel rám.
- Hogy mondtad? - kérdezte, azzal a furcsa kiejtésével
- Azt mondtam, hogy a hátsód rossz helyen van - ismételtem meg, más szavakkal, mire ő felállt a helyemről és kihúzva magát elém állt mérges tekintettel
- Szeretnék leülni - mondtam hangosan, mérgesen
- Kérlek, foglalj helyet - mondta és abban a pillanatban egy hatalmasat behúzott nekem, úgy hogy én hátra estem.
Az osztálynak se kellett több, máris hatalmas hangzavar alakult ki, és egymás után ordibálták be kettőnk nevét. A fél csoport nekem szurkolt, a másik fele az új gyereknek.
Az ütéstől még idegesebb lettem, és azonnal felpattantam, majd mint a bika, őrjöngve neki rontottam, úgy hogy mind a ketten a földre estünk.
Ekkor aztán hatalmas volt a hangzavar, de a párbaj nem tartott sokáig, Mr. Polasky azonnal szétszedett minket.
- Elég legyen, elég már! Elég, ha mondom! - kiabálta Mr. Polasky eltolva tőlem a másik gyereket.
Mérgesen néztünk egymásra, én véres szájjal, ő pedig vérző homlokkal, és újra egymásnak akartunk esni.
- Elég volt! Abba hagyni! - kiabálta ismét Polasky - Mr. Gros, felháborító!
- Micsoda? De hát ő kezdte tanár úr! - vetettem ellent felháborodva
- Ugyan már, láttam, hogy neki rontottál szegény Dimitrijnek
- Dimitrij? - néztem furcsállódva, hogy még neve is van ennek. Ekkor hirtelen vigyázba húzta magát és katonásan közölte velünk a nevét:
- Dimitrij Iwanowitsch Andrusov!
- Mi a fene vagy te, valami szabadult idegen bevándorló? - kérdeztem dühösen, mire ő ismét megpróbált megütni, de ekkor már a többiek is lefogták
- Elég legyen Mr. Gros, most azonnal velem jön az igazgatói irodába! - ráncigálta a ruhámat Mr. Polasky
Az osztály fele értetlenkedve bámészkodott, másik fele pedig kuncogva vetettek rám gúnyos pillantást.
- Mr. Gros, ez teljességgel elfogadhatatlan! Csak így rátámad az egyik osztálytársára - magyarázott dühösen Mr. Polasky az irodájában
- De tanár úr, ő támadott én rám! - vetettem ellen
- Csend legyen! Mondtam magának Mr. Gros hogy férjen a bőrébe, ezért osztályfőnöki megrovást fog kapni
- De... - próbáltam mentegetőzni kétségbeesetten
- Semmi de Mr. Gros! Alig van pár nap az előadásig, remélem tudja a szövegét. Bizony ám Mr. Gros nagyon fontos lesz az iskolának ez az előadás - magyarázta Mr. Polasky végig simítva a feje búbján enyhén kopaszodó sötét haját, és az asztala mögött lévő nagy ablak felé lépett, és onnan bámulta az utca nyugalmát - ez egy jótékonysági előadás lesz Mr. Gros. Rengeteg ember lesz itt. És még így is borzalmas teher nehezedik rám. A Mercutiot alakító diák, a kis Frusco gyerek... épp ma reggel hívott fel az édesanyja hogy a kis Frusco lebetegedett, és vagy két hétig nem is lesz iskolában - mondta, és ekkor hirtelen hátra fordult és rácsapott a két tenyerével az asztalra - és tudja mit jelent ez Mr. Gros?
- Nem uram - néztem furcsállóan
- Azt jelenti, hogy más kapja Mercutio szerepét - hajolt közelebb hozzám, dühösen, aztán lenyugodott és egy mosollyal folytatta - de azt hittem ez egyértelmű.
- És ki kapja a szerepet tanár úr? - néztem rá kérdőn
- Természetesen végig kérdeztem mindenkit az osztályból, de senki sem tudja kívülről Mercutio szerepét, csak... csak Dimitrij - mosolygott Mr. Polasky
- Na nem, kizárt dolog, ez képtelenség - vetettem ellent dühösen
- Mr. Gros, nyugodjon meg, Dimitrij lesz Mercutio és kész, erről nem nyitok vitát
- Én pedig nem fogok vele játszani, kiszállok! - hadartam dühösen, és megfordultam hogy az ajtó felé induljak, amikor Mr. Polasky ingerülten megfogta a két vállam, megfordított, és elkezdett ráncigálni:
- Idefigyelj fiam! Nem fogod elrontani az előadást értetted! Ha bármit kitalálsz, vagy bármivel elmered rontani, esküszöm, hogy megemlegeted, és most gyerünk vissza, még van egy matek óránk - nevetett gúnyosan.
Matek óra után a 354-es számú szekrényhez siettem. Ez volt az én szekrényem, amiben csak a könyveimet tartottam, meg egy órarendet, amit a szekrényem ajtajára ragasztottam. Amikor a szekrényajtót becsuktam, hirtelen előbukkant mögüle Dimitrij.
- No csak, Mr. Népszerűség? - üdvözöltem
- Ugyan már Groz...
- Gros! - javítottam ki
- Az mindegy, csak bocsánatot akarok kérni amiért leültem a helyedre
- Sajnálom, akkor kellett volna - néztem rá mérgesen és elforgattam a szekrényem lakatján a háromjegyű kombinációt, majd hónom alatt a biológia tankönyvvel elindultam a folyosón
- Ugyan már Groz...
- Gros!
- ...én csak barátkozni szeretnék - folytatta, ügyet sem vetve, hogy kijavítottam - különben is, érzem hogy mi nagyon jó barátok leszünk, benne van a levegőbe
Erre megálltam, megfordultam és felé néztem:
- Akkor szívd mélyre orosz barátom, mert ez itt nem Oroszország, és ne gyere folyton utánam, ja és igen - húztam elő a biológia könyvet, és az orra alá dörgöltem - biológia lesz, és tudod mivel fogunk foglalkozni? Az állatok viselkedésével! Na pá! - mondtam és megfordulva felrohantam a főfolyosó lépcsőjén, ami pont a folyosó közepén állt.
A biológia óránk mindig a másodikon volt, tulajdonképpen minden ilyen óránk a másodikon volt: kémia, biológia, sőt még a fizika is. Mintha a tantárgyakat fontosság szerint állították be a szintekhez. A főfolyosón a matematikát és nyelvtant tanították. A harmadik szinten álltak a szertárak, és a könyvtár. A negyediken pedig a nyelvi órák, ezek szabadon választottak voltak.
Mrs. Collins röpdolgozattal kezdte az első napot, amit nagy felháborodás kísért.
- De tanárnő úgy volt, hogy most az állatok viselkedésével fogunk foglalkozni - háborodott fel egy lány a hátsó padból
- Igen tanárnő, és különben is, most volt Halloween - pattantam fel én is
- Gyerekek, a dolgozatokat nem kötelező bejelenteni... - mentegetőzött Mrs. Collins
- De tanárnő, most volt Halloween - pattant föl Bobby is
- Engem nem érdekel kit mardos a kín! - vetett ellent Mrs. Collins, amiből senki sem értett semmit
- Nem tanárnő, azt mondták, hogy: MOST VOLT HALLOWEEN! - kiabálta egy lány az első padból
- Ez a nő tök süket - suttogta oda Tommy a fülembe
Némán bólogattam, de igazából nem is figyeltem Tommyra. Egészen máson jártak a gondolataim. Nagy gondolkodás közepette észre sem vettem hogy egy papírgalacsin repült el a fejem előtt Tommy orra elé landolva.
- Hé, azt hiszem ezt neked címezték - bökdösött meg Tommy
Elvettem tőle a levelet, és elolvastam a tartalmát, már a megszólításból rögtön tudtam hogy kitől jött:

Hé Groz!

Találkozzunk a szekrényemnél biológia után!
Mondani szeretnék neked valamit

Dimitrij

Vigyorogva gyűrtem össze a papír fecnit ismét egy galacsinba, és a földre dobtam. Felé néztem, és ő is rám nézett. Majd nagy nehezen bólintottam a fejemmel.
Később aztán sikerült kiharcoltunk hogy a dolgozat egy órával később legyen, így hát végül is minden rendben volt.
Biológia után úgy tettem, ahogy Dimitrij mondta, lementem a szekrényéhez. Az én szempontomból a szekrény száma illett rá. 666!
Milyen furcsa nem igaz?
- Látom megtaláltad a szekrényedet! - gúnyolódtam
- Nem is hinnéd mi minden van ebben a szekrényben - mosolygott Dimitrij
- Nos hát, miért állunk itt, a sátán szekrénye előtt? - kopogtattam meg a 666-os számot
- Csak annyit akartam, hogy tudd, én fogom alakítani Mercuciót - büszkélkedett
- Máris boldogabbá tetted a napomat. Sajnos, már valaki kibontotta az ajándékod. Mr. Polasky már értesített
- Jaj de kár, pedig úgy becsomagoltam - mosolygott - egyébként suli végén nem jössz el velem valahová
- Bocsi, de már foglalt vagyok - mondtam és megfordultam, hogy a szekrényemhez menjek
- Pedig érdekesnek találnád az ötödik emeletet!
Ekkor megállt mindenem, a lábam, a kezem, de még a vér is az ereimben:
- Miért akarsz te felmenni az ötödikre, az lezárt terület - fordultam meg
- Épp ez az Groz, egy kis kaland, izgalom. Ugyan már Jonathan, ez egy buli, te nem vettél részt ilyen bulikban? - nézett rám mérges tekintettel, de ugyanakkor mosolygott is.
Furcsa mód hasított belém ez a mondat, oly ismerősen hangzott. Nem is csoda! Chris mondta ezt nekem még mielőtt felmentünk volna az ötödik emeletre, szó szerint ugyanezt mondta.
- Jól van Dimitrij, te nyertél, menjünk föl!

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2007-02-17
Összes értékelés:
11
Időpont: 2007-03-02 23:16:28

:)

minden kiderül! ^^

egyébként, páran említették a szóismétléseket! igyekszem javítgatni majd ahogy tudom, ezért elnézést is kérek, sok helyen még elő fog fordulni
Alkotó
Liz Reed
Regisztrált:
2007-01-07
Összes értékelés:
390
Időpont: 2007-03-02 22:59:18

MICSODA? de Chris még él, nem?

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/12) című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Más-kép(p) című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Más-kép(p) című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Van mit /a dolgozónő dala/ című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) Gyerekgyár című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) Gyerekgyár című alkotáshoz

dpanka bejegyzést írt a(z) két út az elérhetőhöz című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/12) című alkotáshoz

dpanka bejegyzést írt a(z) két út az elérhetőhöz című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/12) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/12) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/12) című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Toth István: Este van már / Es ist schon Abend című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Toth István: Este van már / Es ist schon Abend című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Toth István: Este van már / Es ist schon Abend című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)