HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1899

Írás összesen: 49791

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2020-03-28 10:56:43

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: túlpartiFeltöltés dátuma: 2019-12-21

Mese az öregasszonyról, meg az ördögfiókáról

Na! Szóval hol vót, hol nem vót, tán igaz se vót. Habár a mesék általába' igaz történetekről szólnak. Leginkább, némileg. Mindegy, élt egy faluba' egy öregasszony. Hanem annak az öregasszonynak annyi foga se vót, mint jégcsap forró nyárban, az eresz alatt. Mikor fecskefiókák próbálják már szárnyaik, készülnek, a nagy kalandra, az utazásra. No, szóval, mi tagadást, fogatlan vót. Mármint az öregasszony. Nincs mit tagadni ezen.
Mondhatnánk, élt az öregasszony az Óperenciás tengeren is túl - ahogy szokás mondani számos mesékbe'. Igazság szerint annál is messzebb lakott; amolyan zsákfaluba' ahol csak reggelente, meg estelente fordult elő egy busz; szállítva munkavállalókat a városba. Aztán a busz is megelégelte a dolgot, robbant csak le, indignálódott, a városba meg megszűnt a munka, netán a város is. Ki tudhassa? Mindenesetre lett amolyan racionalizálás-féleség közlekedés-ügyileg. (Is.)
Öregasszonyt nem zavarta már igazán a változás. Átélt annyi mindent az Időben; ahogy megöregedett, nem érdekelte már az, cseppet sem. Málét készített éppen, a kis szobát megszeretgette a sülő lepény illata. A málét még fogatlan ínyével is el tudta morzsolni. Na jó, na jó, pár éve még a papával vakargatták a kis süldő hátát, az ólban. Aztán, papa is elment, utazott el, messzire. Vesztette értelmét az Idő. Elrágniuk úgyse lehetett már a füstöltárut, meg a gyerekek látogatása is "megritkult". Mondhatni, maradt abba. Mi végre is jönnének? Úgyse érnek rá.
Mindegy. Fiatal ördögfit küldték pokolról, mondhatni, tapasztalat-szerzés végett. Annak okából. Hogy lásson már végre, sok gonoszságot. Végre, már. Volt ez amolyan továbbképzés-féle. Meg, tapasztalatszerzés. Mert a pokolba is" szok" lenni. Ötletroham, magyarán: brainstorming. Mert el kopott már odalenn a fantáziájuk. Volt nagy tanácstalanságuk, volt szükségük, tapasztalat-szerzésre! Odalenn. Gonoszságot illetően, a földön, világunkban.
Hát, fiatal ördögfi, elámult csak, azoktól csak, amiket, idefenn látott! El nem tudott volna képzelni itt, a földön annyi gonoszságot: hazudozást, gyűlölet-keltést, gondolat-hamisítást, zsebtömködést, kivagyiságot, álszent ájtatosságot.
Jegyzetelte is mindazokat gondosan, lángoló ördög-noteszébe. Hogy, vehesse majd hasznát, odalenn. Mert volt szorgalmas. Meg, erre szólt megbízatása. És ő amúgy, eminens volt az ördögfi - iskolában, továbbképzés-ügyileg. Mikor notesze betelt, rákényszerült laptopja használatára is. Jöttek- mentek a mailek, pokol öregjei, nem értették azokat igazán. Mert az informatika-szerű izét, nem ők találták ki. Anno, odalenn, egyiptomi pergamen-tekercsekre vésték lángbetűkkel az ördögi tízparancsolatot... Ami elégett aztán, az Időbe'.
Gondolta ördögfi magába', ha jól teljesít a földön, kaphat odalenn, végre már egy igazi saját üstöt. Ott aztán, majd főzhet kényére-kedvére... Végre!
Ördögfi sok mindent megtapasztalt már a "fenti" világban. De most már nagyon fázott. Tél volt éppenséggel, meg volt amolyan elolvadni való, ismeretlen, puha fehérség. Mer' hideg vót, de piszkosul ám! A földön. Ördögfi nem ismerte a "hót", és kezdett fázni, nagyon. Mert, amúgy a pokolba', odalenn', nem volt szükség meleg cipőre, bocskorra, harisnyát is csak, ünnepek idején húztak fel. De csakis a beavatottak. Ők kaptak rá engedélyt, volt ez amolyan különleges rítus. Hordták is nagy büszkén, habár izzadt a lábuk, a piszok nagy melegben. (Okosabbak közülük, használtak hintőport, vagy mostak lábat előtte, ecetes forró vízben, megelőzve el a lábgombásodást.)
Mindegy. Ördögfi meg vándorolt, vándorolt csak, aluljáróról-aluljáróra. Kersett helyet, vágyott megpihenni. Csak hát, kergették ki csak onnan, ismeretlen helyi erők; nézték hajléktalannak. És, volt parancsuk, nyomorultak kikergetésére. Hiába is sajnálták nyomoroncokat, mert "a parancs az parancs!"
Így ördögfit is kiebrudalták, többi, összes, "felesleges" szerencsétlennel együtt. Gondolta csak, áll majd bosszút; fúj lángot összes földalatti masinára, meg a lépcsőre, ami magától mozog. Megtehette volna. De zavarta ez az egész, nem értette. Amilyet nem látott még soha. Odalenn, nem volt mozgólépcső. Emberek egyszerűn pottyantak be oda, kapálózva, szándékuk ellenére. Zutty-putty. Ahol már várták őket a felfűtött üstök körül sürgölődő, buzgó segéderők.
De végül is a lépcső, amin nem kellett lépkednie, vitte fel, és csodálkozott rá a csillagokra. Odalenn, nem voltak ilyenek, ugyanis. Mármint csillagok. Piszok darab se. Mármint, a pokolba. Bámulta őket útközbe' érezte, mintha vezetnék, valahová, indult tovább. Gondolta, fázhatnak ők is, abban a hideg messzeségben. De látott csillagokat.
Volt Odalenn szóbeszéd arról, hogy régebben száműzte az Úr az égről, legkedvesebb, fénylő csillagát. Azóta, nem láthatók a csillagok. De lehet ez, csak amolyan mende-monda-féleség vót. Öregek szoktak mesélni erről, de csak suttogva, műszak vége után. Amikor az üstök alatt már alig parázslott a tűz, didergett, elfáradt az olaj is, és bezárták a lenti kapukat, a kirendelt felelősök. Hiába is próbáltak lepottyanni oda, bekérezkedők, a kapu zárva vót. Elvégre a túlórát, Odalenn se fizetik. Közmunkásaik meg nem vótak. Még, abba' az Időbe.
Mindegy. Ördögfi bekopogott öregasszonyhoz. Mert akkor, piszkosul fázott, didergett nagyon ám! És alig látott az éhségtől. És, nem szokott ám, az ilyesféle hideghez. Gondolta magába csak: "itt sohase fűtenek?" De, odaért!
"Bújj be, kedves vendég, örülök neked! Végre van, valaki, aki rám nyitja az ajtót, ebben a cudar Időben"- mondta öregasszony, és nevetett. "Jaj, szegénykém, még bocskorra se tellett neked? Azoknak, akik eleresztettek?"
Persze ördögfi, miután leült az asztalhoz - szíves kínálás okán - próbálta elrejteni patáit, a pad alatt. Öregasszony meg mosolygott, kedves magában; gondolta: "Se bocskorod, se ostorod, se palástod! Hogy ereszthettek el így, ebbe a világba?"
Falatoztak, falatoztak, ördögfi tömte a málét két pofára. Mer' ilyen jót még sohase evett életébe'. Odalenn, sokszor sütöttek lángost, legalábbis próbálkoztak azzal. Csak hát, mindig elégették, mert Odalenn, nagyon meleg volt. Még a tejföl is átforrósodott, hiába szaladtak ővele ördög-tanoncok. Foghagyma is megpunnyadott, abba a melegbe...
- "Köszönöm a szíves jóltartást! Legszívesebben magammal vinnélek, kedves anyó! Kaptam tőled szeretetet, sokat! Nem is értem! Csak tudod, asszem, a te helyed nem nálunk van, odalenn.
- Örülök, hogy vendégem voltál. Amúgy, elvihetnél nyugodtan, legalább nem fáznék. Amúgy is fogytán a tüzelőm, és hosszú még a tél.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
1367
Időpont: 2020-01-03 21:27:21

válasz Kőműves Ida (2019-12-29 21:40:56) üzenetére
Kedves Ida!
Lehet, van igazad. Asszem, gyerekeknek fogok legközelebb mesét írni, lehet nem itt már.
szeretettel: túlparti
De olvasom majd itt általam kedvelt összes szeretteim...
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
1367
Időpont: 2020-01-03 21:24:32

válasz oroszlán (2019-12-25 19:55:42) üzenetére
Szia Ica!
Köszönöm kedves jókívánságaid! Ígérem, átadom mindenkinek, akit illetnek!
túlparti
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6326
Időpont: 2019-12-29 21:40:56

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves túlparti!

Ez igazán ördöngös mese volt. :) Talán nem is annyira mese, mert a mesében nincs ennyi gonoszság, hazudozás, gyűlölet-keltés, gondolat-hamisítás, zsebtömködés, kivagyiság, álszent ájtatosság. Ezt bizony még ördögfi is sokallta... akarom mondani, még őt is sokkolta.
Jó túlpartis mese, csak felnőtteknek. Gratulálok!

Szeretettel,
Ida
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
8190
Időpont: 2019-12-25 19:55:42

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Jó kis "mese" a valóvolágról kedves Túlparti!
Áldott, békés ünnepeket kívánok szeretettel (anyónak is)
Ica
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
1367
Időpont: 2019-12-23 17:39:10

válasz szilkati (2019-12-22 17:53:58) üzenetére
Szia, kedves "Szil"!
Hálás vagyok, hogy olvastál!
túlparti
Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1629
Időpont: 2019-12-22 17:53:58

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia túlparti!

Egy igazán "túlpartis" mese az igazságról. Tetszett.

Kati
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
1367
Időpont: 2019-12-22 15:57:41

Szia Ági!
Nem terelted rossz irányba a mesét. Szerintem. Amire gondoltál, ez is a történet egyik vetülete. Így is akartam megírni, + köszönöm, hogy olvastad.
szeretettel: Frigyes
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
2950
Időpont: 2019-12-22 15:09:15

Amúgy mesének jó.Ne haragudj, hogy ennyire más irányba tereltem a mesét, de vannak benne dolgok ami annyira
élethűen ábrázolják a Mai társadalmat vagy inkább én realizáltam azt amit nem kell, hogy felhúztam magam rajta.
Sajnálom.Vannak dolgok amire nem immunis az ember.Ne haragudj.

Szeretettel:Ági
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
2950
Időpont: 2019-12-22 14:36:22

Kedves Frigyes!

Mintha a munka világáról írtál volna.Egy főnökről meg az alkalmazottakról.
"Hát, fiatal ördögfi, elámult csak, azoktól csak, amiket, idefenn látott! El nem tudott volna képzelni itt, a földön annyi gonoszságot: hazudozást, gyűlölet-keltést, gondolat-hamisítást, zsebtömködést, kivagyiságot, álszent ájtatosságot."
Ezt tőled idéztem.Ne legyünk már naivak ilyen az élet.Meg lehet lepődni és fel lehet háborodni, de az a dolgokon nem változtat.Tudom, hogy ennek semmi köze nincs a munka világához meg a társadalomhoz, de nekem ez jutott eszembe.

Ági

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) Van segítség, utsó rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Első vers (a Falusi randevúk sorozathoz) című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) zöldségek nyersen ropogósan című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) zöldségek nyersen ropogósan című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi üzenet című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) morbid című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Feleségét sirató tanárunk című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Kertben című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Félelem című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Üdv Mindenkinek! című alkotáshoz

karola bejegyzést írt a(z) Tabutémák című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Könnybe fúló mosolyod című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A fákról című alkotáshoz

karola bejegyzést írt a(z) Könnybe fúló mosolyod című alkotáshoz

karola alkotást töltött fel Feleségét sirató tanárunk címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)