HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1894

Írás összesen: 49458

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Fekete Miki
2020-01-03 12:36:33

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: szilkatiFeltöltés dátuma: 2019-12-25

A fiú, az anya és az apa

A fiú, az anya és az apa


A fiú

− Tanárnő! Tanárnő, kérdezni szeretnék valamit - szólt utánam az egyik tanítványom az iskola folyosóján.
− Mennyit kapok, ha megölöm az apámat?
Csak néztem rá értetlenül.
− Mit mennyit?
− Hát hány év börtönt?
Betuszkoltam az egyik üres tanterembe.
− Mondd el, fiam, értelmesen, hogy mi a baj!
− Az apám a baj. Nem bírom elviselni tovább, ahogy bánik velünk.
A fiú tizenhat éves múlt, jó eszű volt, de makacs, önfejű gyerek. Az órákon sok baj volt vele, bekiabált, tüntetőleg nem figyelt. Barátai nem voltak. Könnyen méregbe gurult, olyankor nem ismert sem istent, sem embert, a nála jóval erősebbnek is nekiment. Sejtettem, hogy otthon volt valami problémája, de hiába kérdeztem, nem mondott semmit. Most kéretlenül is sorolni kezdte, mi bántja:
− Belement apám abba a bazi nagy ház építésébe a város legdrágább részén. Mindenkinek külön szoba, hatalmas kert. Amíg kamionozott, tudtuk fizetni a kölcsön részleteit, de megunta, most itthon dolgozik, fele fizetésért. Hónap végére alig van mit enni. Otthon semmit nem csinál, csak gyereket. Már hárman vagyunk fiúk, a legkisebb öcsém még nincs kétéves. De úgy látom, jön a negyedik is. Anyám bele fog rokkanni az egészbe. Mert legyen mindig minden rendben. A nagy kerttel én bajlódok egyedül. Engem egyébként sem szeret az apám. Mindig mondja, hogy korán jöttem, miattam nem tudta úgy megszedni magát, hogy kölcsön nélkül is fel tudta volna építtetni az ő kacsalábon forgó palotáját. Ha én nem jövök, akkor anyám is húzhatott volna, mint a ló. Meg aztán én már nagy vagyok, látok mindent, néha közéjük is állok, ha a pénz miatt éppen meg akarja ütni anyámat. Inkább én kapjam a pofont.
A mondandója elején még villámlott a szeme, a végére elsírta magát, mint egy kisgyerek.
− Ide figyelj! Ha haza mégy, kerüld apáddal a konfliktust. Küldd be édesanyádat, szeretnék beszélni vele!


Az anya


Apró kis asszony jött be másnap délután, babakocsit tolt. Szép, nagy szemű kisfiú ült benne, riadtan nézegette az ismeretlen környezetet.
Az anya igyekezett tartani magát, de érezni lehetett a hangján, hogy közel van a síráshoz.
− Félek, hogy valami tragédia fog egyszer történni. Hiába csitítom őket, mintha ott se lennék, nem hallgatnak rám. Olyan egyformák. Mind a kettő hirtelenharagú, féktelen.
− Nem gondolt a válásra?
− Hová mennék három gyerekkel? És jön a negyedik is - tette hozzá kicsit szégyenkezve.
− A ház eladhatatlan, annyi még rajta az adósság. Ha elválnánk is, egy fedél alatt kellene
lakni, nem változna semmi. Vagy még rosszabb lenne. A nagyfiam sokat segít, szeretném, ha továbbtanulna, mert okos, de örülök, ha a technikusit elvégzi. Ha ő is dolgozni fog, nekünk is könnyebb lesz.
Néztem ezt a szerencsétlen asszonyt. Olyan volt, mint egy csapdába esett madár. Vergődött.
− Ha nem haragszik, megkérdezem, szereti még a férjét?
Egy ideig nem válaszolt. Aztán ennyit mondott:
− Nem is tudom...



Az apa



Az apát telefonon hívtam be. Nem örült, de a megbeszélt időpontban eljött.
Mintha a fiát láttam volna, húsz évvel idősebb kiadásban. Jóképű, jókiállású férfi volt, de ugyanaz a nyugtalanság vibrált benne, mint a gyerekében.
− Miért nem egyeznek a fiával?
− Mindig az anyja pártjára áll, pedig én tartom el, én iskoláztatom, én adtam fedelet a feje fölé. Nem is akármilyet.
− Nem gondolja, hogy ez minden szülőnek kötelessége a kiskorú gyerekével szemben?
Az ujjaival idegesen dobolt az asztalon, ahogy mondta:
− Én az apámnak nem mertem volna ellentmondani. Félholtra vert volna, az biztos.
− És akkor úgy magának jó volt? Azt szeretné, ha a fiai meg a felesége is ilyen félelemben
élnének?
− A feleségem? A feleségem kezébe nem szabad pénzt adni. Képtelen beosztani.
− Maga tudja, hogy mennyi most egy kiló kenyér?
− Én? Nem járok én bevásárolni. Az az asszony dolga.
− Szereti maga a családját?
− Persze. Miért ne szeretném?
− És ők vajon szeretik magát?
− Kell, hogy szeressenek, én tartom el őket.
Rájöttem, hogy ez a férfi már megváltozhatatlan. Talán a fiút még el lehet téríteni attól, hogy az apja nyomdokaiba lépjen.


Ismét a fiú


− A múltkor kérdeztél tőlem valamit. Hát válaszolok. Életfogytiglant jelentene az apagyilkosság. Lehet, hogy a börtönévek nem tartanának addig, de neked életed végéig abban a tudatban kellene lenned, hogy gyilkos vagy. És aki a lelkiismeretének a foglya, az onnan sohasem szabadul ki. Ezt akarod?
Nem válaszolt, de látszott rajta, hogy megértett valamit a tanárkodó prédikációmból.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1543
Időpont: 2020-01-07 21:16:27

válasz túlparti (2020-01-07 21:11:30) üzenetére
Szia!


Csak ami volt, az nem lehet már.

Kati
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
1286
Időpont: 2020-01-07 21:11:30

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia "Szil"! Van az úgy, hogy van, van az úgy hogy lesz.
túlparti
Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1543
Időpont: 2019-12-30 19:05:19

válasz Klára (2019-12-30 10:43:01) üzenetére
Valóban megérintett az eset, mert egy tanítványomról volt szó benne. Próbáltam dokumentumszerűen, hitelesen visszaadni a történetet.

Szeretettel: Kati
Szenior tag
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2560
Időpont: 2019-12-30 10:43:01

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Sajnos voltak, vannak és lesznek is ilyen esetek.

Tetszett, ahogy az egész írást tagoltad és tetszett, hogy szinte érzelemmentesen írtad meg, pedig bizonyára téged is megérintett ez az egész.

Szeretettel: Klári
Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1543
Időpont: 2019-12-30 00:05:06

válasz Kőműves Ida (2019-12-29 21:45:16) üzenetére
Kedves Ida!

Levizsgázott és elköltözött otthonról. Köszönöm, hogy elolvastad.

Szeretettel: Kati
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6230
Időpont: 2019-12-29 21:45:16

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kati!

Bölcs tanácsot adtál a fiúnak, remélem megfogadta.
Igazán szomorú történet, ilyen körülmények között felnőni, élni...

Szeretettel,
Ida
Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1543
Időpont: 2019-12-28 18:41:33

válasz oroszlán (2019-12-28 12:22:20) üzenetére
Kedves Ica!

Valóban egyre több ilyen eset van. Biztos megvan az oka is, hogy miért szaporodnak az ilyen esetek.

Szeretettel: Kati
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
8023
Időpont: 2019-12-28 12:22:20

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Elképesztő, borzalom!
Egyre több. Miért?
Ica
Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1543
Időpont: 2019-12-26 16:51:04

válasz black eagle (2019-12-26 10:04:51) üzenetére
Szia Laca!

Sajnos így van. Ráadásul ez igaz történet.

Üdv: Kati
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1904
Időpont: 2019-12-26 10:04:51

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
És ez csak egy történet a megszámlálhatatlanul sok közül...

Laca ⚘

Legutóbb történt

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Szép jó estét című alkotáshoz

Alkonyi felhő alkotást töltött fel Mással táncolsz címmel a várólistára

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Ábrándjaim között című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Szép jó estét című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Hiányzol című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Jövő-kép című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Emlékezve Finta Katára című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Szép jó estét című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Veres Mariska című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Hiányzol című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/11) című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Van mit /a dolgozónő dala/ című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Mit csinálsz Most? című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Hiányzol című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Mikor... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)