Ahogy baktattam a város fényei között,
kalapáló szívembe aggodalom költözött.
Lótott- futott a változatos ember tömeg:
borús, derűs, rajtuk szerény, vagy cifra köpönyeg.

Vajon tudnak a megváltó végrendeletről?
Hallják- e melódiát? Hogy vélekednek erről?
Fontosat mond -tiszteletet és szeretetet,
tiszta, igaz szókat, egészséget, becsületet.

Vegyes érzések kavarogtak a lelkemben,
míg néztem őket gondolataim ízlelgettem.
Most tisztán érezlek téged holnap reménye,
erő, bizalom és te békesség szüleménye!

Olykor járunk sors hegyeiben, völgyeiben,
napfényben, vagy árnyban. Ez a világ már csak ilyen!
De látjátok? Aztán gyorsan minden elmúlik!
Lehetőségekkel lényetek jól randevúzik?

Nézzetek tükörbe, lépjetek a jövőbe,
kapaszkodjatok vígan, mosollyal a gyeplőbe.
Kívánok néktek irgalmat, jóságot, áldást,
s a Föld csodáiba, szépségeibe belátást.