HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 24 Tagok összesen: 1915 Írás összesen: 51224 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Kőműves IdaFeltöltés dátuma: 2020-01-12
Vaksors II fejezet (12/5)Tomi nőtt, növekedett. Két éves volt, amikor Gáspár bácsi felültette a hátára, és biztatta, a gyereket, - mondd kis unokám, gyí te Fakó! - A gyerek mondta és kacagott, amíg a Papa körbe-körbe mászott az asztal körül. Nagyon élvezetes volt számára ez a lovaglás, de sajnos nem sokáig élvezhette, Gáspár bácsit ugyanis egy kora reggelen szívroham érte. Bár gyorsan érkeztek a mentősök, az életét mégsem tudták megmenteni.
Ezt követően, hamarosan Hermina néni is ágynak esett. Regina azt sem tudta, hová-merre fusson előbb. Tomit bölcsődébe adta, mert újra tanítani kezdett, viszont Hermina nénit sem hagyhatta magára. Néhány napot besegített a szomszédból egy nyugdíjas néni, de ő sem vállalhatta hosszú időre. Akkor Hermina néni magához intette Reginát. - Nézd kislányom, ott a szekrény alsó fiókjában találsz két borítékot. Eredj, nyisd ki a fiókot, látod a borítékokat? Az egyiken az áll: Temetésre, azt hagyd ott, majd eltemettetsz belőle. A másikon az áll: Regina. No, azt vedd magadhoz, nyisd fel. Kislányom, nem dolgozhatod betegre magad, van abban elég pénz, hogy fogadj egy asszonyt, amíg még élek, elég lesz. - A másik dolog az, hogy ma délután öt órára ide idéztem az ügyvédet, aki elkészíti a végrendeletemet. Őt is ebből fizesd ki. A többi a rendelkezésedre áll, óvnod kell magad, a fiadnak szüksége van rád. Pontban ötkor bekopogott az ügyvéd. Regina bevezette Hermina nénihez a hálószobába, s előzékenyen magukra hagyta őket, szép csendesen az ajtót is becsukta, majd a gyerekszobába ment és Tomival foglalatoskodott. Amikor az ügyvéd elhagyta Hermina néni szobáját, kószált a házban és Reginát szólongatta. Végül rátalált a gyerekszobában, akkor kérte, hogy kövesse, csak a bejárati ajtó előtt torpant meg. - Elkészült a végrendelet, itt van a lepecsételt borítékban. Ha Hermina néni eltávozik, a temetés után keressen fel, akkor felnyitjuk a borítékot. Megértette? - I-gen. Remélem, még sokára fog mindez bekövetkezni. - Sohasem lehet tudni - mondta az ügyvéd, lélektelenül, mint akinek nem számít, és persze, neki miért is számított volna. Regina még megkérdezte, mennyivel tartozik, hogy kifizesse, de az ügyvéd tiltakozott. - Majd akkor fizet asszonyom, ha a végére pontot teszünk, az pedig akkor lesz, ha felnyitjuk a borítékot. Regina megköszönte, majd elköszönt az ügyvédtől. Alighogy becsukta a kaput maga után, újra nyílt a kapu. Gáspár bácsi csinálta meg valamikor régen, hogy csengő jelezze a kapu nyílását, észrevegyék, ha jön valaki. Nagyon bevált náluk, és most Regina is sietett megnézni ki az érkező. A doktor volt, aki időnként benézett Hermina nénire, de az utóbbi időben szinte mindennapos lett a látogatása. - Jó napot. Nos, hogy vagyunk ma? - kérdezte már félúton a kapu és a bejárat között. - Tessék bejönni doktor úr, magam is kíváncsi vagyok, mi az ön véleménye. - Már megint maga az, doktor? Olyan mint a keselyűk... - évődött Hermina néni - nem dobom ám fel a talpam olyan könnyen, ne aggodalmaskodjon annyira, inkább nősüljön meg má', mire vár, tán tapsra? - s tapsikolni kezdett. - Ez már valami, örülök, hogy ilyen jókedvében találom, Hermina néni. No, csak meghallgatom a motorját, és már megyek is, úgy látom nincs itt rám szükség. Regina kiment, hogy ránézzen kicsi fiára. Elmerülten játszott az építőkockákkal, nagy gonddal rakta egyiket a másikra, egészen belefeledkezve, gondosan minden kockát ügyesen illesztve a másikhoz. Annyira belemerült a játékba, hogy észre sem vette, anyja ott áll és figyeli őt. - Iván... Iván... - motyogott maga elé... Csak nézte csöpp fiát, mintha Iván ült volna ott előtte, és rakta figyelmesen a kockákat egymásra... nézte hosszan szőke, kócos fejecskéjét, a picit előre ugró állacskáját, szinte látta a sötét fekete szempárt maga előtt, s máris ott állt előtte Iván, s nézett rá szerelmesen, ragyogó szemekkel... érezte, hogy kibuggyantak szeméből a könnyek, de nem törődött most azzal, hagyta, hogy végig folyjanak az arcán... - Regina! - szólalt meg a doktor a háta mögött. Egyszerre felsikoltott ijedtében. Kisfia hozzá futott, átölelte. - Mi az mama, miért sírsz? - Nem sírok kicsim, csak gyönyörködöm, hogy milyen szép várat építettél, picikém, nagyon ügyes vagy! - Tényleg ezért sírsz, ezek is olyan... hogy is szoktad mondani? - Örömkönnyek! - Igen, ezek is örömkönnyek?... Majd letörlöm őket, ahogy te szoktad nekem, amikor sírok - majd kis kezecskéjével szétmaszatolta anyja arcán a könnyeket. - Megható jelenet, - szólalt meg a doktor a háta mögött - csak egy szóra, Regina kedves... - Hogy van Hermina néni? Minden rendben? - Azt azért nem mondanám... tudja kedves, mindig gyanús, az ilyen idős betegeknél, ha jobban érzik magukat az eddig átlagosnál. És Hermina néni, most úgy tűnik, sokkal jobban érzi magát. - Mit akar ezzel mondani?... - Csupán azt, hogy... mindenesetre szóljon, bármi történik is... éjjel is bármikor csörögjön rám, én tüstént jövök... ne maradjon egyedül egy haldoklóval... Ne ijedjen meg, de hát itt a kisfia is... szóljon, jövök bármikor... Ezek után Regina még inkább kétségbeesett. Futott is nyomban Hermina nénihez. - No, elment már az a vészmadár doktor?... Aranyos fiatalember... meg magányos szegény. Te tudtad, hogy elhagyta a felesége? Se szó, se beszéd, amikor éjjel beteghez hívták, mire hazament már nem találta ott az asszonyát. Úgy elment, huss! Szegényem, már két éve egyedül van, pedig nagyon lelkiismeretes ám, meg jó ember... - Ezt most miért mondja nekem, Hermina néni? - Csak úgy mondom... hogy mondjak valamit... Ha én is elmegyek, aranyom, akkor nagyon egyedül leszel... - Nem leszek egyedül, Hermina néni, itt a kisfiam. Különben... nem megy maga sehová, legfeljebb alszik most egy jót éjjel... A gyógyszereket bevettük, esetleg kér valamit elalvás előtt, egy pohár tejet, vagy hámozzak meg egy almát?... - Nem kell nekem már semmi, majd mielőtt lefekteted Tomikát, hozd be, hadd... kívánjak neki jó éjszakát. - Rendben... még megigazítom a párnáját... nos, így jó lesz? - Jó lesz, aranyom, köszönöm... Miután megfürdette Tomikát, ráadta a pizsamát, majd a karjára vette a gyereket, - no, most még jó éjszakát kívánunk Hermina néninek, azután megyünk az ágyikóba, jó lesz, kicsim? A gyerek bólogatott, miközben egyre laposabbakat pislantott. Regina mosolyogva nyitott be az ajtón, de azonnal látta, hogy Hermina néni már alszik - Pszt... már elaludt, legyünk csendesek, jó kicsim? - Igen... jó éjszakát nagymama! - suttogta a kisfiú, miközben csendben elhagyták a szobát. Magához ölelte kisfiát, jó éjt-puszit nyomott a homlokára, betakargatta, majd visszaosont Hermina néni szobájába. Az idős asszony már élettelen volt. folytatása következik... Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Cica- mica címmel a várólistára Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A gyermekirodalomban mindent szabad? című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Nem történt semmi ...? - életkép című alkotáshoz túlparti bejegyzést írt a(z) Buksi kutya és a szúnyog című alkotáshoz túlparti bejegyzést írt a(z) Macska-mese című alkotáshoz túlparti bejegyzést írt a(z) Gyerekvers című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Buksi kutya és a szúnyog című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Buksi kutya és a szúnyog című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A lángok őrzői című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A lángok őrzői című alkotáshoz túlparti bejegyzést írt a(z) A lángok őrzői című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |