HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 23 Tagok összesen: 1915 Írás összesen: 51234 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: NetelkaFeltöltés dátuma: 2007-02-25
ÉvszakokTavasz volt. A néni kicsinyke nappalija nyitott ablakánál ült, és nézte a csöndes kis utca eseményeit. A szemközti ház aljában, a kis bolt előtt két asszony beszélgetett. Jobbról egy férfi közeledett aprócska, fekete, ugribugri kutyájával. A fák alatt egy kislány szaladgált. A néni behúnyta szemét, s úgy 'figyelte' a kockaköveken ugrándozó, rózsaszín szoknyás leányzót, ki egykori önmagára emlékeztette. A lágy, márciusi szellő dalolva futott az utcán át, közben megsimogatta az ablakban a ráncos, egykor szép arcot. * A néni beljebb húzódott a szoba hűvösébe. A nyár forró légballonként robbant be a szobába. A kis lakás üde növényei hálásan fogadták az aprócska kezek gondoskodását, lágyan simultak a locsolókannát reszketegen tartó idős kézhez. A hatalmas pálma még gyerek volt, mikor idekerült, s az még ma sem 'őszül'. Pedig hány nyár eltelt azóta. Jómaga pálmát nem látott, mindig csak cserépben. Arra gondolt, őt is elültették egyszer, s lám, milyen szívós fajta, még mindig él. * A néni az ablaktábla zörrenésére riadt szunyókálásából. A hűvös októberi szél veszettül cibálta a régi, de még mindig hófehér függönyt. Akár azon a jó 10 évvel ezelőtti őszön, mikor az öreg örökre itt hagyta. Soha nem panaszkodott, hogy fáj valamije - csak elment, egyetlen szó nélkül. Akkor is így sírtak a fák, hogy elnyomják a belőle feltörő bánatot. A néni két, vékonyka csuklójával feltornászta magát a mély fotelből, s lassú mozdulatokkal kizárta a szobából a bezúduló emlékeket. * Vasárnap volt, egy téli reggel. A néni első útja az ablakhoz vezetett - gyönyörködve nézte a hatalmas pelyhekben szállingózó havat. Tekintete beleveszett a hófehérbe. Szinte gyermeki örömmel nyitotta ki az ablakot, s halvány kékeres kezét kinyújtotta, hogy elkapjon néhány hópelyhet. Szeme előtt táncba kezdett a világ, örömében ő is szaladni tudott volna, lefutni a fák közé hóangyalt rajzolni, mint egykor az az ifjú lány. Ehelyett lassan becsukta az ablakot. Indulnia kellett a reggeli misére, ott vártak már rá az angyalok. Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
sailor bejegyzést írt a(z) Tavaszi titok című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A tolvaj Szarka című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Tavaszi viharok című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (7/8) című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) A tolvaj Szarka című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A lajtorja 67. című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Három tünet - Január 1/2 című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Hazaút című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Naponta ijesztget című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Ábránd című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Az ágy című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Ha majd a május... című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Buksi kutya és a szúnyog című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Buksi kutya és a szúnyog című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Pille és Katóka című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |