HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 23

Tagok összesen: 1898

Írás összesen: 49581

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2020-02-11 09:39:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: Kőműves IdaFeltöltés dátuma: 2020-01-16

Vaksors II fejezet (12/7)

Regina életében új korszak kezdődött. Nyugodtabb, békésebb időszaka volt ez az életének. Dolgozott, Tomikát bölcsődébe vitte, Öcsi is velük lakott, ő is besegített az otthoni teendőkbe, osztoztak jóban és rosszban, kölcsönösen segítették egymást. Több ideje volt, amit együtt tölthetett Tomikával és Öcsivel, akik a családot jelentették számára. Pihenésre, kikapcsolódásra is több ideje jutott, ami legfeljebb annyit jelentett, hogy együtt néztek rajzfilmeket, miután Tomikát lefektette, olyankor megnéztek egy filmet, ha öccsének sok volt a tanulnivalója, akkor viszont olvasott.
A több idő azt is jelentette számára, hogy egyre többet gondolt újra és újra Ivánra, a vele együtt töltött időszakra, és egyre jobban hiányzott az életéből. Előfordult, amikor éppen a kezében volt a telefon, keresgélni kezdte Iván telefonszámát. Persze, hamar eszébe jutott, hogy azt bizony törölte, még a kezdet kezdetén, amikor Iván hívta őt néhányszor. Emlékezett az e-mailre is, amit kapott tőle, és olvasatlanul törölte, a címét is törölte a gépéből és az emlékezetéből is.
Egy alkalommal, szülői értekezletről tartott hazafelé. Azon a napon Öcsi vitte haza Tomikát a bölcsődéből, így ő dolga végeztével egyedül baktatott hazafelé. Már esteledett, észlelte, hogy valaki követi, egyre jobban szaporázza a lépteit, hogy beérje őt.
- Jó estét, Regina kedves! Olyan régen láttam, hogy vannak?
- Ó, köszönöm doktor úr, jól vagyunk. És ön?
- Regina kedves, ne doktor urazzon engem, szólítson csak a nevemen.
- De hiszen a nevét nem is tudom...
- Igazán? Lehel vagyok, és nyugodtan szólítson csak a nevemen.
- Rendben. Lehel, talán éppen erre van betege?
- Nem, már hazafelé tartok, itt lakom a következő keresztutcában.
- Tényleg? Nem is tudtam.
- Ha van kedve, elmehetnénk néha együtt valahová, ha már az öcsikéje vigyáz a kisfiára... szüksége van magának is egy kis kikapcsolódásra.
- Ami a kikapcsolódást illeti, az is velük együtt történik, tévét nézünk, vagy játszunk, miután Tomika alszik, akkor meg Öcsi tanul, a tanév végén érettségizik, én meg olvasok, meg általában már fáradt is vagyok és alszom.
- Hétvégén sem enged meg magának egy kis szabadidőt? Magácska is magányos, én is... töltsünk együtt egy kis időt néhanapján. Mit gondol, lenne hozzá kedve?
- Ugye nem haragszik meg, de nem lenne kedvem hozzá. Én ugyanis, szeretek valakit, és sohasem fogok mást szeretni.
- Biztos abban, hogy az a valaki megérdemli a szerelmét, hiszen olyan fiatal még és szép, ne pazarolja az életét olyan emberre, aki meg sem érdemli önt.
- Bizonyára igaza van, Lehel, de ilyen vagyok, ezen nem tudok és nem is akarok változtatni. Bocsásson meg, én hazaértem. Jó éjszakát kívánok.

Tomika anyja nyakába ugrott és rögtön tálalta is az aznapi eseményeket. Miután megbeszéltek mindent részletesen, játszani ment, Regina viszont valami vacsorát szeretett volna összeütni. Odakiabált a fiúknak:
- Mit szeretnétek jobban, tojást, vagy virslit? - Virslit! - Tojást! - Ez utóbbi Öcsi kívánsága volt, de azonnal lereagálta - jó lesz nekem is a virsli, majd holnap készítünk tojást. Figyelj Regina, neked randid volt az előbb?
- Honnan veszed, leskelődtél utánam?
- Láttam, hogy együtt jöttél a doktorral, csak gondoltam...
- Te ne gondoljál semmit, öcsikém. Csak beért hazafelé jövet, azt mondja ő is erre lakik. Egyébként, hívott randira...
- Tényleg? És?
- Mi az, hogy és? Semmi és... Nem fogok randizgatni vele, amikor mást szeretek...
- Te jó ég, még mindig?
- Még mindig, Öcsi. Egyszer szeret az ember életében... ha megtalálja a másik felét, nem keresgél tovább... nincs értelme...
- Bocsáss meg, hogy szóltam... Tudod, hogy csodállak? Már tíz évesen is olyan felnőttesen okos voltál. Tudod, hogy sokáig azt hittem, te vagy az anyám? Hiszen te neveltél, te etettél, öltöztettél, később te kísértél iskolába, te viselted gondomat, már elég nagy voltam, amikor megértettem, hogy a nővérem vagy, nem az anyám.

Tomika harmadik születésnapja közeledett. Eddig még egyszer sem volt alkalmuk megünnepelni. Az elsőn még amúgy is nagyon kicsi volt, a második körüli időszak tele volt káosszal. Kinek jutott volna eszébe szülinapot ünnepelni, amikor a halál ólálkodott körülöttük. Hát, most itt az alkalom. Március volt, de még mindig kemény hideg volt az idő. A téli időszakban Öcsi egyre ritkábban járt haza, inkább itt maradt hétvégén is, eljárt barátokkal szórakozni.
Megkérdezte, hát az öccsét, hogy most ezen a hétvégén haza kíván-e menni?
- Igazán régen voltam már otthon, alighanem hazamegyek most mégis. Később Regina egy levelet nyújtott át neki - ezt add oda anyának meg apának. Meghívtam őket Tomika szülinapjára a következő vasárnapra. Már három éves, és nem is ismeri a nagyszüleit. Illetve, úgy tudja, hogy halottak, pedig élnek, és nem is látták még az unokájukat.
- Persze, átadom, de ne táplálj hiú reményeket.
- Ha nem jönnek, akkor hármasban ünnepelünk. Mindenesetre jó nagy tortát sütök, tudom, hogy apa mennyire szereti.
- No, meg én is nővérkém, arról se feledkezz ám meg. Biztos, hogy elég lesz egy torta?...
- Te milyen élhetetlen vagy, hát, jó példát mutatsz Tominak, nem mondom... - évődött Regina.

Vasárnap már az asztalt terítette, öt főre, amikor Öcsi megszólalt a háta mögött.
- Ha eddig nem jöttek, már biztosan nem jönnek, mindjárt dél lesz...
- Ha nem jönnek, hát majd visszarakom a terítéket... - abban a pillanatban nyílt a kapu, mert megszólalt a csengő, - megjöttek! - sikoltott fel Regina, és futott eléjük.
- Apa! - kiáltott fel elcsukló hangon, majd apja nyakába ugrott. - Anya?
- Ismered anyádat, makacsabb egy öszvérnél. No, hol van az én kis unokám? Hadd lássam!
- Itt van, ő Tomika! - mutatott rá Regina az előszobában ácsorgó kisfiára - Tomika, ez itt nagyapa!
- Te is nagypapa vagy? Volt már egy nagypapám, de most már kinn alszik a temetőben, nagymamával együtt. Mindig ott alszanak, sosem jönnek haza. Ugye, te még nem mész a temetőbe aludni?
- Dehogy megyek, most, hogy van egy ilyen okos kisunokám, dehogy megyek!... - kacagott apa szívből, még a könnye is kicsordult. Bár az is lehet, hogy a kemény, vén medve kacagása éppen a könnyeit volt hivatott leplezni?

folytatása következik...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6270
Időpont: 2020-01-23 12:08:21

válasz túlparti (2020-01-22 20:11:40) üzenetére

Köszönöm, túlparti.

Ida
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
1326
Időpont: 2020-01-22 20:11:40

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Különlegesen írsz!
túlparti
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6270
Időpont: 2020-01-17 21:21:16

válasz T. Pandur Judit (2020-01-17 11:48:14) üzenetére
Kedves Judit!

Persze, nem a gyerek kötelessége, hogy vigyázza a kisebb testvéreit, de besegíthet néha, abban nincs semmi kivetnivaló. Te még túl kicsi voltál ahhoz, öt év, az nem olyan nagy különbség. Regina és az öccse között 10 év a korkülönbség, egy tizenéves kislány már szívesebben babázik igazi babával is. :)
Gondolod, hogy kisebb csoda? Szerintem meg, jóval előbb meg kellett volna tennie, hogy észhez térítse a feleségét, hiszen a legjobban magával szúr ki, ha nem változtat az álláspontján.
Nos, elárulom: holnap jön a nagy találkozás.
Ida
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5240
Időpont: 2020-01-17 11:48:14

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Engem ebben a részben ez a kis vallomás érintett meg a legjobban: "már elég nagy voltam, amikor megértettem, hogy a nővérem vagy, nem az anyám".
Az öt évvel fiatalabb húgom jutott róla eszembe, mert nálunk is a nagyobb gyerek dolga volt a kicsi.
Ahogy régen a "Dordinka meséinek" az "Elrontott nyaralás" részében leírtam, amikor igazmondósat játszottunk, én azt mondtam a húgomnak: "alapjában nagyon szeretem őt, de néha szeretnék egyedül lenni, nem mindig vele összezárva. Többet lenni a barátnőimmel, anélkül, hogy őt is magammal kellene vinnem, ha elmegyek velük valahová. Néha meg nem szeretem, hogy anyánk mindig dolgozik, és nekem kell rá vigyáznom, akkor is, amikor semmi kedvem hozzá.
- Néha úgy érzem, mintha én lennék az anyukád, és én még nem vagyok felnőtt, nem tudok jó anyuka lenni. "

Tovább "tündéresedik" a történet, a felesége rosszallását felvállaló nagyapával. Ez sem egy gyakori dolog, egy kisebb csoda. :)

Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6270
Időpont: 2020-01-16 21:06:34

válasz oroszlán (2020-01-16 18:59:31) üzenetére
Drága Ica!

Örülök, hogy tetszik a történet alakulása.
Megérdemelné már Regina is, Iván is, hát lássuk meghozza-e a boldogságot a nagy találkozás?

Köszönlek,
Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6270
Időpont: 2020-01-16 21:00:24

válasz hundido (2020-01-16 18:13:59) üzenetére
Kedves hundido!

Én is remélem... :) Ugye, megérdemelnék?
Talán holnap lesz a nagy találkozás, talán...

Szeretettel,
Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6270
Időpont: 2020-01-16 20:51:47

válasz efmatild (2020-01-16 15:24:11) üzenetére
Kedves Matild!

Örülök, hogy elnyerte tetszésedet.
Regina anyja, talán bele sem gondol, hogy haragjával saját magának árt a legtöbbet. Teljesen elidegeníti magától a családtagjait.
Köszönöm, hogy jöttél.

Szeretettel,
Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6270
Időpont: 2020-01-16 20:48:03

válasz sailor (2020-01-16 12:31:38) üzenetére
Kedves sailor!

Örülök, hogy tetszett.
Köszönetem rendszeres látogatásodért.

Szeretettel,
Ida
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
8097
Időpont: 2020-01-16 18:59:31

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ida!
Örülök, hogy így alakult a töténet!
Végre alakul Regina boldogsága.

Szeretettel gratulálok
Ica
Szerkesztő
hundido
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1588
Időpont: 2020-01-16 18:13:59

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!
Milyen jó, hogy megenyhült az atyai szív. Talán a mama is megbocsát-előbb-utóbb. A szerelem erős Reginában is és Ivánban is. Egyszer, remélem, beteljesedik a szerelmük. Kíváncsi várakozással: üdv hundido
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
504
Időpont: 2020-01-16 15:24:11

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ida!

Nagyon elnyerte tetszésemet az a rész is! Regina valóban nagyon szereti Ivánt, és bízom benne, nem méltatlanul. Az anyát nem tudom megérteni, hiszen a legtöbb nagyanya szeretné látni unokáját, ha már a lányára meg is haragudott. Hihetetlen, hogy ilyen kőszívű nők is vannak! Várom a folytatást!
Sok szeretettel olvastalak: Matild
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
4815
Időpont: 2020-01-16 12:31:38

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Ez csodaszép:
" Én ugyanis, szeretek valakit, és sohasem fogok mást szeretni."

és a találkozás a szülökkel!

Szeretettel gratulálok:sailor

Legutóbb történt

Bödön bejegyzést írt a(z) Régi utcám című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A halottak könnyei című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 32. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 32. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A nyolc boldogság 4. című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Öreg-vers című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A halottak könnyei című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) A halottak könnyei című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Táncos Balaton című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Szabad-e hallgatni? című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) hangulati törmelék című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) hangulati törmelék című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Ősszel című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Jövő-kép című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nincs annyi festék se szín című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)