HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1898

Írás összesen: 49581

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2020-02-11 09:39:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: Kőműves IdaFeltöltés dátuma: 2020-01-20

Vaksors II fejezet (12/9)

Amikor Regina észrevette a feléje közeledő férfit, az ajka elé kapta a kezét, hogy elfojtsa a sikolyt, ami kikívánkozott belőle. Iván! Hogy kerül ide? Villództak benne a kérdőjelek. Miért éppen most? Miért nem előbb? Mit akar? Hogyan talált rá? Most mit tegyen? Mit mondjon neki? Istenem, adj erőt nekem! Sóhajtott fel végül, megadva magát ennek a véletlen találkozásnak.
- Gina... - szólt a férfi, de elcsuklott a hangja. Nézte, csak nézte a lányt és megszűnt a világ létezni körülötte.
- Iván? Szervusz! - szólt Regina, és sikerült uralkodnia magán - Mi szél hozott?
A kérdés kijózanította Ivánt. Mi szél?... Forgószél... Tornádó... Hurrikán!... Megpróbált uralkodni magán, s már higgadtan szólt.
- Téged kereslek... - abban a pillanatban Tomika kiabálni kezdett:
- Mami, nézd milyen szép lepkét fogtam! - s futott az anyjához. Iván összerezzent, s ahogy közeledett a gyerek, egyre csodálkozóbbá vált a tekintete. Azt érezte, hogy egy gyerekkori fotója fut felé... amikor egészen közel volt már, csak akkor látta, hogy a kisfiú ugyanolyan, mint ő volt egy gyerekkori fotón... nem hitt a szemének... a saját vonásait látta a kis arcban, ugyanolyan sötétszőke haj volt a fején, a kissé előreugró áll is az övé... lehet, hogy ez az ő gyereke? Ez tényleg az ő gyereke lenne? Megpróbált higgadt maradni. Ne vegyen észre rajta semmit Gina, azt szerette volna ha tőle tudja meg.
Gina megcsodálta a lepkét, azután együtt elengedték, a kisfiú futott utána egy ideig, míg szem elől nem tévesztette. Kettejük között kínos csönd állt be, míg Iván összeszedte a bátorságát és megkérdezte:
- A te fiad?
- Igen - bólogatott Regina. - Férjhez mentél? - kérdezte Iván, s rettegve várta a választ. Közben Tomika visszasomfordált s megkérdezte anyját ki ez a bácsi?
- Mutatkozz be neki szépen, majd ő megmondja...
- Én Tomi vagyok! - nyújtotta koszos kis kezét a kisfiú.
- Iván vagyok - megszorította a kicsiny kezet, és el sem eresztette - Hány éves vagy Tomi?
- Kettő és fél - sietett Regina kisfia segítségére.
- Nem is igaz, mami, már elmúltam három... márciusban... tudod?...
- Hihetetlen, hogy rohan az idő... - mentegetőzött Regina.
- Ügyes, okos kisfiú vagy - szólt Iván, és mintha könnyek csillantak volna meg a szemében.

Tomika nyafogni kezdett, hogy éhes, meg szomjas, hirtelen sok baja lett, Regina karjára fektette a méretes csokrot, a másik kezével kézen fogta kisfiát, s azt javasolta, menjenek haza. Elindultak, Iván is velük tartott, ott ment a gyermek mellett. Beszélgettek, a természet szépségeiről, az időjárásról, s egyéb jelentéktelen dolgokról, miközben a két lélek sikoltott, hogy nem beszélhetnek arról, amiről igazán szeretnének, arról nem beszélhetnek, mert az két emberre tartozik, és itt a harmadik is.
A gyerek újra nyafogni kezdett, ezúttal kifáradt, már alig vonszolta magát. Ekkor Iván leguggolt:
- Tudod mit, ülj fel a nyakamba, lovagolhatsz kicsit... gyere! - Ez nagyon csábítóan hangzott. A gyerek máris futott, s miután már ott ült újdonsült ismerőse nyakában, eszébe jutott, hogyan lovagolt nagypapa hátán, akkor azt kellett mondania: gyí, te Fakó! - Gyí, te Fakó! - kiáltotta el magát most is.
- Kapaszkodjál jól! - figyelmeztette Iván, majd megfogta a lábacskáit, és lassan, óvatosan felemelkedett - jól ülsz? Hát akkor, gyí te Fakó! - Ginának viszont odaszólt, hogy mutassa az utat.
Amikor elérték a patakot, akkor leszállt a lovas a lováról, ittak a patak hűs vizéből, megmosták felhevült arcukat, aztán folytatták az utat. Ettől kezdve a lovas igencsak ragaszkodott a lovához.

A házikó előtt, Regina közölte, hogy hazaértek. Tomika lepattant a lova nyakából és húzta be az udvarba:
- Iván bácsi, gyere nézd meg, mit csinált nekem Robi, hintát, meg homokozót... nem csak itt, de otthon is... no, gyere... - nógatta Ivánt, aki kétségbeesve nézett Reginára, mert szeretett volna időpontot kérni, hogy beszélgethessenek, no meg az a bizonyos Robi is zavarta nagyon, mert fogalma sem volt róla, hogy ki az... talán Regina mégis férjhez ment, s most más az apja ennek a fantasztikus kis kölyöknek?...
Még egyszer ránézett Reginára, talán szól valamit, de az ment be egyenesen a házba, s ő csak nézett utána rémülten, s hagyta magát vonszolni be az udvarba.
- Látod, ott a hintám, a fára kötötte fel Robi, itt meg a homokozó, van kamionom, amivel hordom a homokot és várat építek... látod van ásóm, meg lapátom, vödröm... - Aha, látom, csodálatos játszóteret alakított ki neked az a Robi... és mondd kicsodád neked Robi?... - szólt közbe Iván, és lélegzet visszafojtva várta a választ.
- Hát, Robi!... Anya Öcsinek szokta nevezni, de azt mondta, nekem nem öcsi, hanem Robi...
- Aha, értem... - lélegzett fel megkönnyebbülten, abban a pillanatban látta kilépni Reginát a házból, kötény volt elé kötve, és közeledett feléjük. Egészen megbabonázta, Gina talán szebb most, mint valaha volt... Meg akart szólalni, de nem tudott, aztán a lány megelőzte:
- Tomi, köszönj el szépen Iván bácsitól, az asztalon van a vacsorád, de előbb mossál kezet, alaposan!
- Iván bácsi, jössz holnap is?...
- De kicsim, tudod, hogy holnap utazunk haza... - Nem maradhatnánk még egy napot? - könyörgött a kisfiú. - Nem lehet Tomika, az élelmünk is elfogyott, haza kell mennünk...
- Mikor indulnátok? - kapaszkodott az utolsó szalmaszálba Iván.
- A tízórás busszal megyünk...
- Elviszlek benneteket, úgyis készültem be a városba...
- Az tök jó lenne, van autód, Iván bácsi? Anya, menjünk Iván bácsival, jó?
- Ha úgy akarjátok, ám legyen - szólt Regina megadva magát, hiszen ő is várt valamire, viszont attól is rettegett, hogy újra beüljön Iván kocsijába... tudta, hogy megrohamozzák az emlékek.
Iván megkönnyebbült. Kapott még egy esélyt. Elköszöntek egymástól Tomival, majd futott be a házba, Regina még utána kiáltott - moss kezet alaposan, kicsim!
- Gina, mikor beszélhetnénk négyszemközt?
- Amint látod, sohasem vagyok egyedül. Mondd, van még miről beszélgetnünk? - kérdezte, de a hangja reszketett.
- Gina... igen van, sok mindent meg kell beszélnünk, kérlek...
- Rendben, majd holnap meglátjuk. - Azután gyorsan elköszönt, mert attól tartott, hogy elsírja magát, majd indult be a házba.

- Jó, akkor holnap tízkor jövök értetek - szólt még utána Iván, kicsit még várt, majd elindult ő is, mert már kicsordult a könny a szeméből.
- Mami, te miért sírsz? - kérdezte Tomika, amikor látta, hogy anyja szeme csupa könny. - Nem sírok, kicsim, csak a szemembe ment valami - mentegetőzött Regina, és úgy vágyott rá, hogy jól kisírja magát, de lenyelte a könnyeit. - Te már mindent megettél? Akkor bizony nagyon éhes lehettél. Még maradt délről egy kis fánk, kérsz? - Mivel a gyerek bólogatott, így hátat fordított, hogy lekvárt kenjen a fánkra, és mély sóhajtások közepette újra lenyelte a tolakodó könnyeket.

folytatása következik...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6270
Időpont: 2020-01-23 12:16:01

válasz túlparti (2020-01-22 20:34:34) üzenetére

Majd a végére kiderül, mi marad a lepkéből... :)

Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6270
Időpont: 2020-01-23 12:14:45

válasz T. Pandur Judit (2020-01-22 19:34:43) üzenetére
Kedves Judit!

Valóban, ez nem egy romantikus film, ez az élet maga. Örülök, hogy te is életízűnek találod. Köszönöm!

Ida
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
1326
Időpont: 2020-01-22 20:34:34

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nehogy elengedjék végleg, azt a lepkét!
/túlparti
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5240
Időpont: 2020-01-22 19:34:43

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

A romantikus filmekben egymás karjába rohannának, és megjelenne a VÉGE felirat. Azonban az élet nem egy romantikus film. A történeted ettől valóságos, átélhető.

Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6270
Időpont: 2020-01-21 22:04:49

válasz oroszlán (2020-01-21 18:15:15) üzenetére
Drága Ica!

Még sok minden tisztázásra vár, de még három rész hátra van. A végén minden kiderül.
Köszönöm, hogy követed az eseményeket.

Szeretettel,
Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6270
Időpont: 2020-01-21 21:59:39

válasz efmatild (2020-01-21 16:05:22) üzenetére
Drága Matild!

Köszönöm, hogy olvastad, és örülök, hogy jónak találtad. Igen hosszú idő múlt el, újra meg kell ismerniük egymást, no meg el kell fogadnia a harmadiknak is az apát...
Örülök, hogy tetszett a nagy találkozás. Úgy érzem, Neked is kétségeid vannak. :)

Szeretettel,
Ida
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
8097
Időpont: 2020-01-21 18:15:15

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ida!

Végre elérkezett a nagy nap a találkozás, már itt volt az ideje.
Remélem nem lesz akadálya, hogy valóban egy család lehessenek!

Várom a befejezést.
Szeretettel
Ica
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
504
Időpont: 2020-01-21 16:05:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ida!

Csodálatosan oldottad meg a találkozásukat, és érthető, hogy nem ugrottak egymás nyakába, hiszen annyi minden történt velük, kétségeik vannak, de remélem, minden jól alakul! Még három rész, attól tartok, nem megy olyan simán a kettejük, illetve hármójuk kapcsolata.
Sok szeretettel olvastalak. Matild
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6270
Időpont: 2020-01-21 11:26:48

válasz sailor (2020-01-21 11:08:28) üzenetére
Kedves sailor!

Hát igen, jól látod, van bennük tüske, és új meglepetésekkel találják szembe magukat, amivel nem is tudnak mit kezdeni. Rajtuk múlik, most már hármukon, hogyan alakul a jövő.
Örülök, hogy elnyerte tetszésedet. Köszönetem.

Szeretettel,
Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6270
Időpont: 2020-01-21 11:22:10

válasz hundido (2020-01-20 18:49:30) üzenetére
Kedves hundido!

Örülök, hogy tetszett ez a rész, hiszen már régóta várjuk a nagy találkozást. :)
Hosszú idő múlt el, s mindkettejükben van egy kis bizalmatlanság, no meg nem várt fordulat... majd alakul valahogy. :)

Szeretettel,
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
4815
Időpont: 2020-01-21 11:08:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Majdnem így képzeltem én is el...
de még nem biztos,habár majdnem,hogy
szépen összejönnek!

Nagyon tetszettek az öszinte indulatok kimutatása!

Szeretettel:sailor
Szerkesztő
hundido
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1588
Időpont: 2020-01-20 18:49:30

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!
Végre! A találkozás létrejött, remélem jó lesz a folytatás, tisztázódnak a félreértések. Kedves rész, idilli jelenetekkel. Üdv hundido

Legutóbb történt

Bödön bejegyzést írt a(z) Régi utcám című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A halottak könnyei című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 32. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 32. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A nyolc boldogság 4. című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Öreg-vers című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A halottak könnyei című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) A halottak könnyei című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Táncos Balaton című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Szabad-e hallgatni? című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) hangulati törmelék című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) hangulati törmelék című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Ősszel című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Jövő-kép című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nincs annyi festék se szín című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)