HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1898

Írás összesen: 49576

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2020-02-11 09:39:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: Kőműves IdaFeltöltés dátuma: 2020-01-22

Vaksors II fejezet (12/10)

Másnap, dél körül volt az idő, amikor Iván megállt a jelzett ház előtt. Mindegyikük izgatott volt. A leglátványosabban mégis Tomika izgult.
- Iván bácsi, ugye megnézed itthon is a játékaimat, meg a hintát, homokozót, ugye megnézed?...
- Kisfiam, ne legyél ilyen rámenős, talán Iván bácsinak más dolga van...
- Nem... nincs más dolgom... megnézem persze... Egyébként, azt akartam javasolni, hogy menjünk el egy étterembe ebédelni.
- Hú, az tök jó lesz! Étterembe megyünk! - kiabált és futott be a táskával, amibe a játékait csomagolták össze. A többi csomagot is összeszedték, Iván vitte a nehezét, mert útközben megálltak egy élelmiszerbolt előtt, s Regina bevásárolt, mert mint mondta, otthon most üres a kamra, meg a hűtő is.
Mire Regina mindent a helyére rakott, addigra Tomika körbevezette Ivánt a házban, meg az udvaron is, megmutatta mi az övé, mit csinált neki Robi... elmesélte, hogy sírt anya örömkönnyeket, hogy övé lett a ház, mert nagypapa, meg nagymama kimentek a temetőbe aludni. Ivánnak kóválygott a feje a sok információtól, de igazából nem sokat értett belőle, csupán annyit, hogy ez a ház most Regináé és Tomikáé, de hogyan, miként abból egy kukkot sem értett.

Az étteremben ültek, vártak a felszolgálásra, limonádét szürcsölgettek közben, amikor rájuk köszönt egy család, kifelé menet. Az anya rászólt a fiára:
- Köszönjél a tanító nénidnek, Ákos! - Csókolom - köszönt szégyenlősen a gyerek, az anya dorgálta - mikor tanulsz már meg köszönni, úgy, hogy ne kelljen figyelmeztetni?
- Nem is kell, Ákos ügyes fiú, és mindig szokott köszönni - szólt közbe Regina.
- Persze, csak mindig nógatnom kell... de milyen tündéri kisfia van Regina!... No, és itt az apuka, látom megtalálta a mi Reginánkat. Rábeszéltem a tanév végén, hogy várjon még egy évet a kisfiával, mert jövőre beírathatja magához... ugye Ákos, nekünk van a legtündéribb tanító nénink, remélem, apuka rám hallgat.
Iván bólintott. Regina meglepetten bámult rá, honnan ismerik ezek egymást, miféle kisfiát íratná be Iván? Itt valami félreértés lehet... vagy Ivánnak van egy nagyobb fia is? Nem értette, de bölcsen hallgatott, s egyelőre lenyelte ezt a keserű pirulát is.

Amikor hazaértek, Tomika futott be a házba, mindig ő szeretett az első lenni. Közben Regina odasúgta Ivánnak, hogy lefekteti Tomikát, ilyenkor aludni szokott, s azután beszélgethetnek.
Csakhogy Tomikát most nehéz volt rávenni, hogy aludni menjen. Mindaddig, amíg Iván meg nem ígérte, itt marad, amíg ő fel nem ébred, addig Regina nem bírt vele. Még akkor is, amikor ágyba bújt, odasúgta anyjának, el ne eressze Iván bácsit, amíg ő alszik. Miután Regina biztosította afelől, akkor nyugodott meg végül, de még anyja után kiáltott:
- Igyekszem gyorsan aludni, hogy minél előbb felébredjek, jó?

Iván ott ült a fotelben, a nappaliban. Regina intett neki, hogy kövesse, majd a konyhában az ebédlőasztalnál kínálta hellyel.
- Itt beszélgethetünk. Kérsz kávét, vagy teát főzzek, esetleg limonádét?
- Ha te is kérsz, akkor kávét...
Amíg a kávé készült, ásványvizet és poharakat készített oda az asztalra, majd tálcára tette a két csésze kávét, a kockacukrot, s azt is asztalra helyezte.
- Még megnézem, elaludt-e már - suttogta, majd lábujjhegyen beosont a szobába. - Úgy alszik, mint a tej - mondta mosolyogva - hát, itt az idő, beszélgessünk. Miért jöttél?
- Azért, hogy beszélgessünk... hogy tisztázzunk mindent, elmondjam, ami azután történt, miután elrohantál a térről. Azután te is elmondod, ami veled történt, jó?
Regina bólintott. Miután kortyoltak egyet a kávéból Iván belekezdett.
- Elöljáróban csak annyit, hogy nem az volt, aminek látszott. Időrendi sorrendben mesélem, így lassan számodra is ki fog derülni. Az a szőke, aki rám akaszkodott, Móni volt. Gyerekkorunktól ismertük egymást, a szüleink jó barátságban voltak. Sokat emlegették, hogy ha megnövünk, akkor majd összeházasodunk. Én idősebb voltam, négy évvel Móninál, csak röhögtem rajta, meg sem fordult a fejemben, hogy ezt rajtam kívül, mindenki komolyan gondolja. Móni apja juttatta be apámat is a parlamentbe, nekem is ő szerezte az állást később.
- Móni aznap bejött hozzám a munkahelyemre, hogy beszélni akar velem. Megvárt kinn a folyosón, amíg végzek, s így együtt jöttünk ki az épületből. Azért jött, hogy vegyem végre komolyan, mert már itt az ideje, hogy összeházasodjunk. Én próbáltam neki megmagyarázni, hogy abból nem lesz semmi, mert mást szeretek, és már el is jegyeztem azt a lányt, akit feleségül veszek.
- Azt hitte, csak tréfálok, egyáltalán nem hitte, hogy komolyan beszélek. Te is láthattad, hogy rám akaszkodott, én meg győzködtem egyfolytában, hogy menyasszonyom van. Nem értettem, hogy nem érti, ő komolyan vette azt, amit anyáink eldöntöttek. Én elhiszem, hogy ez félreérthető helyzet volt, de próbáltam nem goromba lenni vele. Ott volt a téren Adél is, aki, oda jött akkor, és felpofozott engem. Talán őt is láttad? - Regina bólintott - Annyira sajnálom.
- Adélt egy partin ismertem meg. A feleségek szervezték mindig a pazar partikat. Én egyedül mentem és Adél is, ott ismertettek össze bennünket, hogy ne legyünk magányosak. Adél elvált nő, volt neki egy öt éves fia. Csupán táncpartnerek voltunk. Megmondtam neki mindjárt az elején, hogy én szeretek valakit, aki nem lehet itt, úgyhogy ne számítson többre. Elfogadta, a gyerek miatt ő sem volt mindig mindenhol jelen, meg én sem. Aztán amikor te feljöttél Pestre, hívott egy partira, és én megmondtam neki, hogy nem megyek és a továbbiakban ne is számítson rám, mert menyasszonyom van. Azt a pofont ma sem értem, de feltételezem, ő mégis többre számított, valószínűleg, el sem hitte, hogy menyasszonyom van, aztán amikor ott várt a téren és meglátott Mónival, talán azt hihette, ő a menyasszonyom, csak odajött és szó nélkül felpofozott. Nem értettem, de ezentúl már nem is érdekelt, azóta sem láttam.
- Azután megláttalak téged a hirdetőoszlopnál, és akkor nagyon megijedtem, hogy félreérted azt, amit látsz. Tudtam, te más vagy, a te tisztaságod ott fénylett a szemedben. Azért futottam utánad, hogy megmagyarázzam, de mielőtt befordultam volna a mellékutcába, onnan fordult ki egy taxi, persze nem néztem szét, mert szerettelek volna utolérni, de a taxi elütött, s onnantól semmire sem emlékeztem.
- Micsoda, elütött a taxi?... Te jó ég! Az a taxi, amiben ültem?...
- Hogyan, te a taxiban ültél?... - Igen, ott egy kapuban tett ki egy utast a taxis, és én megkértem rá, hogy vigyen el onnan. A hátsó ülésen ültem, sírtam... a taxi elindult, aztán hirtelen megállt, a taxis rám ripakodott, hogy menjek, hívjak másik taxit, mert neki a mentőket kell hívnia, meg a rendőrséget, és a helyszínelés sokáig fog tartani... semmit sem értettem abból, amit mond. Nem vettem észre, hogy elütött valakit, el voltam foglalva a magam bajával, nem értettem miért nem akar elvinni, csak amikor nagyon kezdett velem ordítozni, akkor kiszálltam és elrohantam... fogalmam sem volt róla, elütött valakit, és hogy az éppen te voltál. Istenem... talán ha tudom, nem rohanok el... de elrohantam... és mi történt veled?
- A taxiban voltál?... Ó, ha ezt tudom, talán minden másként történt volna. Átestem a taxin és a másik felén landoltam. Egy hétig nem tértem magamhoz. Erős ütés érte a koponyámat. Egy hét után derült ki számomra minden. Addig eszméletlen voltam. A bal lábam is eltört két helyen, gipszben voltam egy hónapig. Az anyám járt a lakásomon időközben, talált valami papírt, amire az volt írva "Vége", meg megtalálta az ágyra terített piros ruhát. Oda adta Móninak, a ruhát is meg a gyűrűt is, azt hitte őt jegyeztem el. Miután megmondtam neki, hogy nem őt, hanem téged, kitörölte a számodat a telefonomból, mindent megtett, hogy Mónit vegyem feleségül. Akkor összevesztem az anyámmal, töröltem a számát is, és azóta nem is láttam őt. Csak az apámmal tartom a kapcsolatot telefonon.
- Akkor gondolkoztam el az életemről. Nem tudtam, hol vagy és mi van veled. Semmit sem tudtam rólad, csak azt, hogy nagyon szeretlek és nem tudok nélküled élni.
Amikor végül, hazaengedtek a kórházból, a laptopomon megtaláltam a számod. De a hívásomra nem válaszoltál, e-mailt is írtam... bizonyára el sem olvastad... nem tudtam, mit tegyek, de lassan körvonalazódni kezdett bennem minden. Felismertem, hogy bennem van a hiba, azt hittem, ha pénzem van, akkor mindent elérhetek, s rájöttem, hogy téged nem, s nekem te jelentettél mindent, az életet.
- Eldöntöttem, hogy megváltozom, rájöttem, nem téged kell megváltoztatnom és hozzá idomítani a jóléthez, hanem nekem kell megváltoznom és olyanná lennem, amilyen te vagy.
- Várj, - szakította félbe Regina - felébredt Tomika, mindjárt itt lesz. Maradj itt, este, miután elalszik, folytatjuk.

folytatása következik...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6270
Időpont: 2020-01-31 10:32:15

válasz oroszlán (2020-01-30 21:18:21) üzenetére
Drága Ica!

Amint látod, megvár. Akkor olvasod, amikor tudod, én mindig örülök Neked.

Regina sokat tanult az esetből, belátta, hogy nem lett volna szabad megfutamodnia az első félreértés kapcsán. Tisztázni kell mindent, mielőtt a vaksorsra bízza az ember a jövőjét. Mindketten tanultak belőle, csak így utólag, évekkel később került sor a tisztázásra.
Örülök, hogy jöttél.

Szeretettel,
Ida
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
8093
Időpont: 2020-01-30 21:18:21

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ida!

Sajnos, most tudtam jönni és csak most folytatom a történet olvasását.
Nem lehet semmit sem újraketdeni, ha mincsenek megbestélve a félreértések.
Úgy érzem minden símán megy.

Szeretettel ölellek
Ica
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6270
Időpont: 2020-01-25 09:44:47

válasz efmatild (2020-01-24 17:53:35) üzenetére
Drága Matild!

Örülök az idézetnek, amit kiragadtál. Hát igen, sokan hisznek ebben a téveszmében... szerencsére Iván megértette, hogy van annál fontosabb dolog is.
Igen, fáj tisztázni a múltat, mert újra felzaklatja őket, de meg kell tenni, hogy megtisztulva tovább léphessenek.

Megyek utánad, kíváncsi vagyok mi a véleményed a továbbiakról. :)

Szeretettel,
Ida
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
504
Időpont: 2020-01-24 17:53:35

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ida!
Eljutottunk a történetben oda, ahol végre tisztázódik, mi történt valójában, a nagy félreértések színhelyén. Nagyon tetszik egy mondatrész: "ha pénzem van, akkor mindent elérhetek". Ez nagyon tanulságos...
Látom fenn van a következő rész, megyek olvasni!
Sok szeretettel. Matild
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6270
Időpont: 2020-01-23 19:59:43

válasz hundido (2020-01-23 14:14:56) üzenetére
Szia hundido!

Talán elnyerik, de meg is küzdöttek érte keményen (és még mindig) :), mert az életben semmit sem adnak ingyen, a boldogságot sem. Hamarosan vége, és minden kiderül.

Szeretettel,
Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6270
Időpont: 2020-01-23 19:55:41

válasz sailor (2020-01-23 12:47:22) üzenetére
Kedves sailor!

Örülök, hogy te is így képzelted.
Ami Tomikát illeti, hát igen, a továbbiakban már ő a főszereplő. :)
Már csupán két rész van hátra, hamarosan minden kiderül.

Szeretettel,
Ida
Szerkesztő
hundido
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1588
Időpont: 2020-01-23 14:14:56

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
Szuper, hogy lassan minden a helyére kerül, mint a mesékben. Minden jó, ha a vége jó :) Remélem elnyerik a megérdemelt boldogságot! Üdv hundido
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
4807
Időpont: 2020-01-23 12:47:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Éppen így képzeltem el a találkozást,hogy lehetöség
lesz rá kibeszélni adolgokat!
Egy dolog fúrja az oldalamat...Tomika!
Mintha...de ez csak egy érzés,kideríted majd...

Szeretettel:sailor
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6270
Időpont: 2020-01-23 12:34:49

válasz Krómer Ágnes (2020-01-23 11:59:22) üzenetére
Szia Ági!

Jaj, de tündér vagy! Ígéret szép szó... és te betartod. Köszönöm.

Szeretettel,

Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6270
Időpont: 2020-01-23 12:32:18

válasz Bödön (2020-01-23 08:46:46) üzenetére
Szia Bödön!

Köszönöm, hogy beleolvasgattál. Meglep, hogy tetszik, de örülök neki. :)

Üdv. Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6270
Időpont: 2020-01-23 12:28:53

válasz T. Pandur Judit (2020-01-22 19:39:40) üzenetére
Kedves Judit!

Azt mondod tutyi-mutyi? Mégis, mit kellett volna tennie? Visszapofozni? Visszacsókolni?
Az előzőt nem tette, mert úri ember volt, egyébként véget vetett a pofon mindennek közöttük.
Utóbbi? Egy gyerekkori családi barát... ő úgy kezelte. Talán, ha Regina tudott volna róla, nem rohan világgá... de ez majd kiderül még a későbbiekben. Egyébként, a kórházban már másként állt hozzá, másként kezelte a menyasszonyjelöltet, ahogy az édesanyját is.
Lesznek még apró meglepetések.

Ida
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
2912
Időpont: 2020-01-23 11:59:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Ida!

Elolvastam ezt és a többit is mert megígértem még fogom olvasni.

Szeretettel:Ági
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8686
Időpont: 2020-01-23 08:46:46

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Ida! Eddig nem jutottam hozzá, de el fogom olvasni! (Beleolvasgattam, tetszik!) Üdv: én
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5240
Időpont: 2020-01-22 19:39:40

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Nos megtudtam mivel magyarázta meg Iván a furcsa jelenetet, amitől Regina világgá szaladt.
Egészen idáig fúrta az oldalamat. :)
Hát elég tutyi, mutyi egy férfi ez az Iván, hogy akarata ellenére csókolgatják, pofozzák, melyik nőnek mi jut az eszébe... :D

Judit

Legutóbb történt

Krómer Ágnes alkotást töltött fel Örök szerelem címmel a várólistára

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Mintha című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Egy-két kerékkel című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Bűntudat című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Csak illúzió 3/2 című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Csak illúzió 3/1 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Csak illúzió 3/3 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vaksors 8/4 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A nyolc boldogság 4. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A nyolc boldogság 3. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Nincs segítség III. rész. című alkotáshoz

Katka bejegyzést írt a(z) Édesanyámnak című alkotáshoz

Katka alkotást töltött fel Egy barátság története címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Kicsordult című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel hangulati törmelék címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)