HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1898

Írás összesen: 49576

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2020-02-11 09:39:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: hundidoFeltöltés dátuma: 2020-01-23

Veres Mariska

A nyár még javában tartott, a földeken lassan befejeződött az aratás. A kemény munka közben is volt kedvük énekelni a lányoknak. Kipirult orcával Veres Mariska is fújta a nótát.
Hamarosan megérkezett Csordás ifiúr, a gazda fia. Jóképű fickónak számított a faluban, és nem utolsó szempont, hogy módos is volt. Minden anya örült volna, ha az ő lányát választja majd az úrfi feleségnek. A fiatalúr szeme megakadt a szép Mariskán. Kedvtelve nézegette, az meg zavartan pillantott vissza rá.
- Ki lyánya vagy te rózsás arcú? - kérdezte Pál.
- A Veres Mihályé - sütötte le a szemét szemérmesen Mariska. Nem szokott ő fiatalemberekkel társalogni, nemhogy még a gazda fiával.
A fiú az ostorral hátratolta a kalapját, sercintett egyet.
- Osztán minek nevezett el anyád?
- Anyám meghalt, amikor születtem. Őutána kaptam a nevem, Mariska.
- No, Mariska! Este nincs kedved velem diskurálni a kazlaknál?
- Jaj! Nekem nem szabad! Apám el is törné a derekamat!
- Nem kell azt apádnak tudni. Surranj ki sötétedéskor. Várlak! - azzal hátat fordított, és továbblépdelt.
Mariska napnyugtakor kitálalta a vacsorát apjának.
- Te lány! Mi van veled? Ne csak turkáld azt az ételt, hanem egyed is!
Mariska szófogadóan kanalazta a köményes levest, harapta hozzá a friss cipót. Nem tudott elaludni. Egyre csak Pál úrfi szavai jártak az eszében. Kint már koromsötét volt, csak a csillagok fénylettek, mint megannyi gyémánt. A hold egy felhő mögé bújt, szinte cinkosa lett a lánynak. Mariska mezítláb surrant ki, a cipőjét a kezében tartotta, vigyázva arra, nehogy megébredjen az apja. Nesztelenül osont a kazlak felé. Egyszer csak valaki hátulról elkapta a derekát.
- Reméltem, hogy eljössz - suttogta a fiú, és egy puszit lehelt a lány nyakára.
Halkan beszélgettek. A fiatalúr azt persze nem mesélte el, hogy fogadásokat kötött barátaival arra, hogy eljön-e Mariska. Persze valamit vinnie kell a lánytól, hogy igazolja, hogy tényleg találkoztak.
- Mariska! Holnap is kilopakodsz? - kérdezte a legény.
- Megpróbálok - rebegte a leány.
- Add oda a keszkenődet, hogy addig is érezzem az illatod, és hogy ha megfogom, te fogsz az eszembe jutni.
A lány örömmel adta, Pál pedig boldogan tette el a megszerzett bizonyítékot. Másnap a kocsmában mutogatta az ivócimboráinak a kendőt. Az is meggyőzte őket, hogy a lány monogramja is a kendő sarkába volt hímezve. Az éj beköszöntött újra, Mariska ugyanúgy, mint előző este, kilopódzott a kazlakhoz. Fülledt, meleg volt. Amint Pál meglátta, egyből csókot nyomott a lány szájára.
- Ezt nem szabad ifiúr! - tolta el magától a lány.
- Mindent szabad, ami jólesik. Fiatalok vagyunk, egyszer élünk! - vágta rá a fiú.
Mariska engedte, hogy cirógassa az arcát, de a keze egyre lentebb kalandozott.
- Nem ezt már tényleg nem szabad - suttogta Mariska.
- Mit gondoltál, minek hívtalak ide? - lökte a lányt a kazalba. Ha nem akarnád, akkor nem jöttél volna.
Letépte a blúzt, elővillantak a lány feszes kis mellei. Hiába kapálózott, nem tudta megakadályozni Pált. Az meg nem volt kíméletes. Mariska nem mert sikítani, mert azt az apja hallaná meg elsőnek. Akkor aztán lenne nemulass! Az ettől való félelem aztán szinte megbénította. Nem sírt, hagyta magát.
- Holnap is gyere! - vetette oda parancsolóan a lánynak a fiú, miután végzett.
Azzal otthagyta. Mariska nehezen állt fel, szeméből csorogtak a könnyek, lassan botorkált haza. Másnap kérte édesapját, hadd maradjon otthon, mert nem érzi jól magát. Veres Mihály szúrósan nézte a lányát. Bólintott.
- Maris! Minden rendben van? Nem tetszel nekem...
- Rendben, csak fáj a fejem - válaszolta. Pedig dehogy a feje fájt, hanem mindene, de leginkább a lelke.
Mariska elégette a szégyenére emlékeztető ruhadarabokat. Munkával igyekezett elterelni a gondolatait. Veres Mihály este egy pohár bort szürcsölt a kocsmában, amikor a másik asztalnál ülők hangos nevetésére, beszédére lett figyelmes.
- Mondom! Ártatlan volt még! Én avattam fel! - dicsekedett a gazda fia. Ma is találkozom vele. Kicsit még be kell tanítani, mert tapasztalatlan. Ha már kész, ti is kipróbálhatjátok - röhögött.
- Csak Veres uram meg ne tudja! - mondta az egyik siheder.
Akkor azonban benne akadt a szó, mert meglátta a másik asztalnál Veres Mihály sötét tekintetét.
- Kiről beszél maga? - lépett oda Mihály a fiatalokhoz.
Pál először megijedt, de gyorsan kapcsolt, és elővette Mariska keszkenőjét.
- Hát róla! - lengette meg Mihály uram orra előtt.
Veres Mihály meglátta rajta a V.M. monogramot, amit még a felesége hímzett a zsebkendőbe. Sarkon fordult, és mint a dúvad, rohant haza. A lánya épp az udvaron volt. Apját leste, mikor érkezik már. Mielőtt bármit kérdezhetett volna, az apja megragadta és ezt üvöltötte:
- Mit tettél, te lány? Hát azért neveltelek, hogy olcsó cafka legyél?! Fiatal urak kapcája?!
Ütötte, vágta, ahol érte. Mariska amint kiszabadult apja kezei közül, elrohant. Meg sem állt az uraság portájáig. A hátsó kapunál várakozott, amikor végre meglátta a hazatérő Pált.
Sírva odasietett.
- Na! Mit keresel itt?
- Segítsen rajtam! - kérte Mariska. Az apám...- de többet nem tudott kinyögni.
Pál kicsit tétovázott, nézte a kétségbeesett lányt, majd így szólt:
- Gyere. Arra nem messze van egy kis házikó. Senki sem lakja. A mienk. Ott meghúzhatod magad. Este majd meglátogatlak. Viszek ezt-azt.
Hálásan nézett a fiúra. "Milyen kedves, segít rajtam." - gondolta. Sötétedéskor meg is jelent Pál. Hozott enni- és innivalót. A fizetséget is megkérte érte. Mariska engedelmeskedett, mert tudta, nem számíthat másra, csak rá. Teltek-múltak a hetek, hónapok. Mariska az ételért, a szállásért mindent megtett. Egy nap váratlan bejelentést tett Pál:
- Na, nekem elég belőled! Találtam egy másik lányt. Szép, fiatal, teltebb, mint te. Mióta itt vagy, csak fonnyadsz, nekem már nem kellesz.
- De hát akkor mi lesz velem? Az apámhoz nem mehetek vissza...
- Nem is kell. Maradhatsz. Itt lakhatsz, de... vannak barátaim. Ők esténként eljönnek majd hozzád, te kedves leszel velük. Adnak egy kis pénzt, élelmet cserébe. Úgy viselkedj, hogy panaszuk ne legyen! Megértetted? Lehet, hogy én is időnként eljövök. Bár...- és fitymálóan nézett rá. - Szedd össze magad!
Néhány papírpénzt dobott az asztalra.
- Ezen vegyél olyan pirosítót, meg még ami szükséges ahhoz, hogy aki rád néz, gusztusa támadjon egy kis etyepetyére. Mert ha ilyen sápkóros leszel, a barátaim is elmaradnak majd, akkor meg miből fogsz megélni?
Kifordult az ajtón. Mariska csak nézte az asztalra hajított pénzt. Nem sírt. Már régóta nem tudott sírni.
Pál a kocsmában hangosan újságolta:
- Na, tietek lehet a Maris. Én már meguntam. Megígértettem vele, hogy kedves lesz veletek. Ha nem így lenne, akkor csak szóljatok. Majd én helyre teszem a kis cafkát.
Veres Mihály ezt mind jól hallotta, mert azóta az elátkozott nap óta minden este a kocsmában itta le magát, hogy felejtsen. Felállt, majd rávágott az asztalra, ahol Pálék ültek. A következő ütés már Pál fejét érte, az meg lefordult a székről.
- Jaj! Gyilkos! - sipította a kocsmárosné.
Veres Mihály kirontott, egyenesen a kis házhoz rohant. Berúgta az ajtót. Mariska félelemtől tágra nyílt szemmel nézett apjára.
- Édesapám - nyögte.
Többet nem tudott szólni, mert az apja a mindig magánál tartott késsel lesújtott rá. Egyszer, kétszer, ki tudja hányszor...Aztán Veres Mihály megtörölte a kezét a ruhájába, és elindult feladni magát.


A Magyar Irodalomtörténeti Társaság Csongrád Megyei Szépírói Tagozata és a "FALUDY GYÖRGY Irodalmi Műhely" "Szárnypróbálgatók 2020" - Nemzetközi Pályázatán: Veres Mariska novellám arany minősítést kapott.

Már volt itt fent ez az írásom, mivel pályáztam vele, ezért levettem.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szerkesztő
hundido
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1588
Időpont: 2020-01-31 08:19:20

válasz Haász Irén (2020-01-30 18:56:42) üzenetére
Szia!
Köszönöm szépen. Üdv hundido
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3369
Időpont: 2020-01-30 18:56:42

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nem csodálom, jó kis novella. Gratulálok!
Szerkesztő
hundido
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1588
Időpont: 2020-01-26 12:08:35

válasz Susanne (2020-01-26 10:25:46) üzenetére
Kedves Zsu!
Örülök, hogy nálam jártál és tetszett ez a novellám. Köszönöm a gratulációt is! Üdv hundido
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5755
Időpont: 2020-01-26 10:25:46

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kati !

Remek írás, megdöbbentő, nagyon olvasmányos, remek, kétszer is elolvastam.
Nem is vitás az arany minősítés, mihez szeretettel gratulálok.
Zsu
Szerkesztő
hundido
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1588
Időpont: 2020-01-26 09:35:54

válasz T. Pandur Judit (2020-01-25 19:23:57) üzenetére
Kedves Judit!
Köszönöm a véleményed! Sajnos, a családon belüli erőszak ma is dívik. Igaz, amit írtál. Jó lenne, ha legalább a mai világban lenne változás, de ez sajnos, még várat magára. üdv hundido
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5240
Időpont: 2020-01-25 19:23:57

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Katalin!

Huh, de megviselt engem ez a történet! Annál rémesebb, minél jobban van megírva, és ez remekül van megírva.
Nincs olyan nap lassan, amikor meg ne ölne egy férfi egy nőt. Miért? Akármiért! Lassan sport lesz belőle.
:(
Jó lenne, ha csak régen történtek volna ilyen estek, de sok férfi még manapság is úgy gondolja, hogy a hozzátartozó nő lába között van az ő becsülete. A nők soha nem a férfiak gatyájában keresik a saját becsületüket!

Judit
Szerkesztő
hundido
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1588
Időpont: 2020-01-24 14:32:37

Kedves Kati!
Köszönöm, hogy elolvastad és, hogy tetszett. Az Editnél láttam képeket és azt is, hogy te is ott voltál. Mivel itt szilkati- ként vagy fent, ne haragudj, nem tudtam, hogy te is ott vagy. Utána a könyvben is olvastam a verseidet. Gratulálok az arany minősítéshez!!! Legközelebb, figyelmesebb leszek :) üdv hundido
Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
1575
Időpont: 2020-01-24 13:54:20

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves hundido!

Én is másodszorra olvasom a történetet, tetszik. Megérdemli az arany minősítést.
/Én is ott voltam a díjkiosztón, én is aranyat kaptam./

Gratulálok: Kati
Szerkesztő
hundido
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1588
Időpont: 2020-01-24 11:35:32

válasz Bödön (2020-01-24 08:13:44) üzenetére
Szia!
Köszönöm és örülök, hogy újra elolvastad. Üdv hundido
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8686
Időpont: 2020-01-24 08:13:44

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia! Tényleg, én is olvastam már itt! Nagyon jó történet, jól megírva! Üdv: én
Szerkesztő
hundido
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1588
Időpont: 2020-01-24 06:09:33

válasz Krómer Ágnes (2020-01-23 21:55:32) üzenetére
Kedves Ágnes!
Valóban szomorú ez a történet. Város vagy falu? Hol jobb élni? Ma inkább a falvakba vágynak vissza az emberek. Vagy, inkább a nyugalomba. Köszönöm a gratulációt. Üdv hundido
Szerkesztő
hundido
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1588
Időpont: 2020-01-24 06:06:57

válasz Kőműves Ida (2020-01-23 19:50:09) üzenetére
Kedves Ida!
Igen, ez egy szomorú történet. Köszönöm a gratulációt! üdv hundido
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
2912
Időpont: 2020-01-23 21:55:32

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Hunido!

Régen olvastam már tőled.Én szeretem a falusi történeteket olvasni.
Elég drámai.Én laktam pár évig faluban. Nagy örömmel tölt el a novelládat olvasva hogy városban lakhatom.
Sok szeretettel Gratulálok az arany minősítésedhez.

Ági
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6270
Időpont: 2020-01-23 19:50:09

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves hundido!

De nagyon szomorú. Valamikor régen történtek ilyen események... nem mintha ma nem történnének, talán még hátborzongatóbbak.
Nagyon jól megírtad, végig izgultam, bár éreztem, hogy tragédia lappang a hátterében.
A díjhoz viszont, gratulálok!

Szeretettel,
Ida
Szerkesztő
hundido
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1588
Időpont: 2020-01-23 19:06:28

válasz sailor (2020-01-23 18:32:31) üzenetére
Kedves sailor!
Köszönöm, kedves vagy. üdv hundido
Szerkesztő
hundido
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1588
Időpont: 2020-01-23 19:05:44

válasz inyezsevokidli (2020-01-23 14:50:52) üzenetére
Kedves Ildikó!
Köszönöm szépen. Örülök, hogy elnyerte e te tetszésedet is. Üdv hundido
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
4807
Időpont: 2020-01-23 18:32:31

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves hundido!

Gratulálok az arany minösítésre!

Szeretettel:sailor
Alkotó
Regisztrált:
2016-03-24
Összes értékelés:
1687
Időpont: 2020-01-23 14:50:52

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Hundido!

Remek írás! Jobbat, drámaibbat, el sem tudok képzelni!

Szeretettel gratulálok:

Ildikó

Legutóbb történt

Krómer Ágnes alkotást töltött fel Örök szerelem címmel a várólistára

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Mintha című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Egy-két kerékkel című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Bűntudat című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Csak illúzió 3/2 című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Csak illúzió 3/1 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Csak illúzió 3/3 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vaksors 8/4 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A nyolc boldogság 4. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A nyolc boldogság 3. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Nincs segítség III. rész. című alkotáshoz

Katka bejegyzést írt a(z) Édesanyámnak című alkotáshoz

Katka alkotást töltött fel Egy barátság története címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Kicsordult című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel hangulati törmelék címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)