HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 24 Tagok összesen: 1841 Írás összesen: 46250 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: MilénaFeltöltés dátuma: 2007-02-25
HolnapÚj napokban keresi az ember a véget de titkon a múltnak szól a vad fohász és látom, ahogy az élet kivégz mindent, ami nem jövendőbe mász. Megmártózom én is a fertő jelenbe koszlott ruhaként omlik le rám de menekült eszméim s hajamban az álmok hitemből nem múltnak szól az imám. Hanem ennek az éhes pillanatnak -fogai sarkamba marnak csontomig- nem a jövőnek, nem másféle dalnak tarak rét-érzésnek és hídnak, amíg le nem láncolnak a fonott sorok szét nem szednek a gyrló mesék hátamba már nem vájnak ostorok ha hagyom egy kicsit bálványozni még. Miért hiszi mindenki, hohgy jövője szebb lesz? Miért nem látják, van szebb: a pillanat? Ha nem figyelsz a térre mi körülölel, meglásd holnapra semmi nem marad! Mindened, amit ma zsebedbe tömködsz holnap értéktelen szeméthegy marad s te magad is lassan ennyivé leszel ha lelked harangján a kötél szakad. És elveszel, mint a többi ostoba mert kong a ét benned, néha sírni jó de összedől mind egy másodperc alatt s a Holdba száll a felégett hajó. Zsibbadó eserid vad vérténcba kezdtek bőrödön tombol az illat-orgia ujjaidon eszmék lassan ébredeznek. Engedd őket! Hagyd tomdolni a vágyat az árnyat a levelet, akát ha szárad a szivárványt, legyen bár fakó a táncra minden így kapható a lombok a dombok a kövek, a falak hadd mérgezzenek meg illanó szavak! A tinta mint színt az akadra festi hagyd a mennydörgést fejedbe lesni! Elkapkodják tőled a gyémánt időt tébolyultan téped a füvet ha nőtt mert semmi sem vagy és meghalsz, óra még egy perc, egy pillanat semmi nem elég elhullasz hamar s mint égboltozat azúrszín szemedből eső fakad rettegve, a ködben így indulsz tova suttogva az éjnek: holnap...vagy soha! Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
Deák Éva bejegyzést írt a(z) Visszavágyom kisfalumba című alkotáshoz Finta Kata bejegyzést írt a(z) Csendes est, tele titkokkal című alkotáshoz Finta Kata bejegyzést írt a(z) Befelé mar című alkotáshoz Finta Kata bejegyzést írt a(z) EULAR PARE konferencia Brüsszelben című alkotáshoz Finta Kata bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Szinte beleborzadok címmel a várólistára Finta Kata bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/1 című alkotáshoz Finta Kata bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK IV/9 című alkotáshoz soltissimo alkotást töltött fel Facebook címmel a várólistára Narday Nádja alkotást töltött fel Barátság címmel a várólistára Pecás alkotást töltött fel Intelem címmel a várólistára Finta Kata bejegyzést írt a(z) Bűntudat című alkotáshoz Finta Kata bejegyzést írt a(z) Tavaszias, avagy egy vasárnap margójára című alkotáshoz Finta Kata bejegyzést írt a(z) Tavaszcsaló című alkotáshoz Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) Johann Wolfgang Goethe:Nur wer die Sehnsucht kennt...: A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |