HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1906

Írás összesen: 50264

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

eferesz
2020-05-09 20:21:34

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: Kőműves IdaFeltöltés dátuma: 2020-01-26

Vaksors II fejezet (12/12)

Tomikának nagyon hosszú volt a két hét, epedve várta már Iván bácsit és az utazást. A türelmetlenségén némiképp enyhített az, hogy az előtte lévő hétvégét Robi náluk töltötte. Jó volt újra együtt lenni hármasban. Tomikával is sokat játszhattak, no meg a testvérpár egymással is megbeszélhette a világ dolgait.
Regina alig várta, hogy elújságolhassa, Iván itt járt és a következő hétvégén ők mennek hozzá Gyulára. Elmesélte a részleteket is, azon a napon Ivánt baleset érte, és mennyire megváltozott, változtatott az életmódján, és azon szorgoskodott évekig, hogy megteremtse a feltételeket az új, közös élethez.
- Lehet, hogy mégis összeházasodtok? - kérdezett rá Öcsi nagy meglepetésében.
- Talán... még ismerkedünk, újra... no meg Tomikán is múlik, ő még nem tudja, hogy Iván az apja, de nagyon ragaszkodik hozzá, szinte a találkozásuk óta... ne szóld el magad Öcsi, neki magának kell megtalálnia az apját... ezt mondtam Ivánnak is. Majd meglátjuk, egy héten át nála leszünk, meg kell bizonyosodnunk róla, kitart-e ez a ragaszkodás. Meg hát közben, én is jobban fogom látni, hogy valóban más ember lett-e?
- Nővérkém, mi lesz a házaddal, mert ahogy én látom, te kész vagy odaköltözni Gyulára?
- Ne szaladjunk a rúd elé, Öcsi, még semmi sem biztos... egyébként én tényleg kész lennék odaköltözni. Gyula egy kisváros, nem olyan, mint Budapest, bár még nem ismerem, de ahogy Iván mesélt róla, szimpatikus... igaz, nincsenek hegyek, de a sík vidékhez is hozzá lehet szokni. Bár ez a ház már hozzám nőtt, de nem szakadok el tőle végleg, majd a tiéd lesz, Öcsi, ha megnősülsz, lesz hol laknotok, mi meg megalhatunk nálatok, ha erre járunk.
- "Ábrándozás az élet megrontója..." mondá Vörösmarty...
- ... és mondá Öcsi, aki nem tudja a folytatását: "...mely, kancsalul, festett egekbe néz..." Igazad van, ne tervezzük még a jövőt, nehogy aztán rosszul süljön el.
- Nem fog... Ha valaki négy év után visszajön érted, az tényleg szeret téged. Ahogyan te mondtad, amikor visszautasítottad a doktor udvarlását: csak egyszer szeret az ember életében. Ezt mondtad, igaz? Iván a gyerekről sem tudott, miattad jött, mert ő is szeret téged. Csak nekem van ilyen okos nővérem... büszke vagyok rád, ugye tudod?


Iván szombaton érkezett és vasárnap, reggeli után, indultak Gyulára. Tomika egész úton locsogott, nem fogyott ki a kérdésekből, nagyon élvezte az utazást. Száz kilométerenként megállt Iván, hogy Tomika kedvére szaladgáljon a mezőn, vagy futkározzon a virágos domboldalon. Majd egy vendéglőben meg is ebédeltek, s ebéd után lassan elnehezültek a pillái, és elaludt Regina ölében.
Amint megállt az autó a kapu előtt, rögtön kipattant a szeme.
- Megérkeztünk?... Hurrá, megérkeztünk! - örvendezett.

Körbevezette őket a házban. A földszinten volt a konyha és ebédlő, fürdőszoba és a nappali. Ez utóbbi L alakú volt. Az L-betű kisebbik szára könyvtár-szoba volt. A földtől a mennyezetig be voltak építve az üvegajtós szekrények, amik még nem teltek meg egészen. Még egy aprócska íróasztal, és egy hintaszék állt az ablak előtt.
A nappali része is ízlésesen volt berendezve. Tomika csodálkozva kérdezte.
- Iván bácsi, te itt alszol a kanapén? Hol fogunk mi aludni mamival?
- Gyertek, megmutatom... Én sem itt alszom, hanem fenn... Ez itt a hálószoba, ebben a másikban meg alhattok ti. Igaz, még hiányos a berendezés, de van két ágy benne, meg egy
szekrényke a játékoknak. A ruháitokat viszont elhelyezheted itt a hálóban, Gina, az egyik szekrény üres. Nem volt elég pénzem arra, hogy teljesen berendezzem, de megoldjuk valahogy.
- Teljesen rendben van, - bólogatott Regina, s a lelke mélyén örült, hogy Ivánnak nincs pénze. Hiszen, a múltból úgy emlékezett rá, hogy szórta a pénzt, és ezzel most nagyon elégedett volt, hogy a munkája révén tette rendbe a házat és bútorozta be, lassan, részletekben.

Regina minden este, amikor lefeküdt, végiggondolta az aznapi történéseket.
Egy este színházba mentek, a szabadtéri Várszínházba. Nagyon hangulatos volt, fenn a csillagos ég, körülöttük az ósdi várfalak. Az este illatos volt és kellemes, a darab nem igazán volt érdekes, inkább nézték a csillagos eget, míg Tomika elaludt az ölében. Így aztán az első felvonás után hazamentek. Iván cipelte a gyereket hazáig. Otthon aztán csak lehúzta róla a cipőt, nadrágot, s ágyba bújtatta, fel sem ébredt, aludt reggelig.
Volt olyan, amikor a gyulai fürdőben töltötték az egész napot. Azt nagyon élvezte Tomika. Iván tanította úszni, még őt is, mert, bár főiskolás korában megtanult úszni, de azóta nem jutott el uszodába sem, így igen bizonytalan volt önmagában. Ne félj, nem hagyom, hogy elmerülj, csak végy nagy levegőt és evezz! Mondogatta Iván, és ment, amíg Iván mellette volt mindig jól ment, de amikor nem volt ott, azonnal elbizonytalanodott.
Vittek magukkal társasjátékot is, játszottak, beszélgettek, mesét meséltek Tomikának. Jól telt a nap, ott is ebédeltek a strandon, fagyiztak, majd Tomika aludt is keveset délután, de hamar felébredt, ő különösen élvezte a vizet.
Regina észrevette, hogy Iván egyre gyakrabban rajta felejti a szemét és vágyakozva nézi őt. Esténként, miután Tomika aludni ment, ők ketten még sokat beszélgettek, de Regina egyre korábban ágyba menekült, arra hivatkozva, hogy fáradt. Pedig nem volt fáradt, Iván elől menekült, vagy önmaga elöl... Várt valamire... talán arra, hogy újra megkérje a kezét... aztán meg éppen az elől menekült... félt tőle, hogy bekövetkezik, és nem tudta, még mindig nem tudta, mit is válaszoljon neki...

Egy este telefonáltak Ivánnak a munkahelyéről, hogy másnap menjen be, mert nem tudják nélküle megoldani a felmerült problémákat. Ecsetelték is, hogy miről van szó. Iván azt mondta, nem fog sokáig tartani, talán néhány óra. Reggel nyolckor ment el.
Regina és Tomika nagyon jól érezték magukat a parkká alakított kertben. Állt ott egy öreg juharfa, Iván annak a fának egyik erős ágára kötötte fel a hintát Tomikának. Sokat hintázott, és persze homokozót is rögtönzött Iván a gyereknek, megtöltve finom szürke homokkal, és egy kis csúszda is volt a homokozónál. Eljátszott egyedül is, akár egész nap.
Regina megfőzte az ebédet és ebédeltek is ők ketten, Ivánét viszont melegre tette, hogy ne hűljön el mire hazaér. Tomika aludni ment ebéd után. A sok játék után, jól bele is húzott.
Még aludt, amikor Iván hazaért. Örült a finom ebédnek, s egy pillanatra magához is ölelte Reginát, miközben megköszönte. A lány gyorsan kibontakozott a karjai közül és leszedte az asztalt. A férfi hosszan nézte, amíg könny szökött a szemébe. Akkor megindult ki a kertbe, de Regina utána kiáltott - Iván! - Igen, - fordult vissza gyorsan, akkor a lány hozzá futott és a nyakába ugrott, a férfi is átölelte és csókolóztak, kifulladásig.

Miután Tomika felébredt, Ivánnal a kertbe mentek. A gyerek megmutatta azt a csodavárat, amit délelőtt épített a homokozóban. Azután ketten még tovább építették. Közben megbeszélték, hogy lenyírják a füvet.
- Én is, én is akarom... ugye hagyod Iván bácsi, hogy én irányítsam?
- Hát persze, - hangzott a válasz.

Regina elmosogatott, amíg Iván és Tomika a füvet nyírta a kertben. Berregett a fűnyíró-gép, Tomika is kitartóan baktatott utána. Ő fogta a nyelet, ahol elérte, mögötte Iván, de a kisfiú hitt benne, hogy ő irányítja, hiszen ő megy elöl. Ehhez ragaszkodott is, kitartott végig, boldog volt, hogy ő is dolgozik, Iván bácsival együtt.
Miután rendet rakott a konyhában, kitekintett az ablakon. Látta az idillt, amint apa és fia együtt dolgozik. Nézte őket hosszan: hát igen, az élet apró darabkákból van összerakva, annyi a dolgunk csupán, hogy az érdes részeket összecsiszoljuk.
Elmosolyodott, majd kiment ő is a kertbe, megcsapta a frissen nyírt fű illata. Mindig is szerette ezt az illatot, mélyeket lélegzett ahogy sétált a rózsafák között és gyönyörködött a nyíló virágokban, szagolgatta, csodálta az illatukat. Látta, amint Iván megindul, a levágott fűvel telt dobozzal, a komposztáló felé. Ugyanakkor hallotta Tomika hangját:
- Abban mi van, Iván bácsi?
- A fű, amit levágtál...
- Mit csinálsz vele, hová viszed?
- A komposztálóba.
- Neee... öntsd ki, én szeretek benne hemperegni... Robival mindig úgy szoktuk.
- Tényleg, hát akkor gyere! - majd kiöntötte a fűre a doboz tartalmát - Tessék! - miután Tomika belevetette magát, majd széttúrta a füvet és hemperegni kezdet benne, Iván is mellé ült, felmarkolt egy adagot két kézzel és a gyerekre szórta, majd maga is végig hemperedett benne. Tomika kacagott, majd Iván is, élvezték a játékot. Regina kissé távolabbról gyönyörködött bennük.

Miután kihemperedték magukat, felkeltek, s még jobban kacagtak, amikor látták, milyen maszatosak, koszosak lettek a fűzöldtől.
- No, most mehetünk összegereblyézni az egészet - szólt Iván, miután véget ért a móka. - Várj, Iván bácsi, én is... én is segítek... - futott a homokozóhoz, felkapta a kis gereblyét, majd váratlanul Iván elé állt, - mondd, szólíthatlak apának? - Ivánt meglepte a kérdés, hirtelen nem is tudta mit is válaszoljon, aztán megsimogatta a gyerek szöszke fejecskéjét - ezt kérdezd meg inkább édesanyádtól - mondta végül.
Tomika azonnal sarkon fordult és futott Reginához:
- Mami, szólíthatom Iván bácsit apának?... azt mondta, téged kérdezzelek ... - Regina is egészen meghatódott az ötleten, szinte gondolkodás nélkül rávágta:
- Igen, szólíthatod... hiszen az édesapád, - suttogta egészen halkan. Tomika meg sem hallotta, már futott vissza Ivánhoz, hogy elújságolja a jó hírt. Iván azonban meghallotta, könnybe lábadt szemmel nézte Reginát, majd amikor elérte a kisfiút felkapta, magához ölelte majd elindult Regina felé. A könnyek végig folytak maszatos arcán, lecsúsztatta a gyereket és megállt a lány előtt.
- Köszönöm - suttogta. Nézték egymást, majd összeölelkeztek. Regina váratlanul hangosan felzokogott.
- Mami, miért sírsz? - futott hozzá nyomban Tomika.
- Nem sírok, kicsim, ezek örömkönnyek...
- Örömkönnyek? Te is szereted apát, ahogyan én?
- Igen, kicsim, én is szeretem... - csuklott el a hangja újra.
- ... hurrrááá! Van apukám, van apukám!

Iván lehajolt érte, felemelte, magához ölelte a fiát, azután a karjára ültette, a másik kezével átkarolta Ginát, s így boldogan összeölelkezve bementek a házba.

V é g e!

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6470
Időpont: 2020-04-25 19:25:58

válasz Bödön (2020-04-21 08:53:47) üzenetére
Szia Bödön!

Látom itt kétszer is jártál. Köszönöm soraidat. Őszintén szólva, igen jólestek. Bár, szerintem nem tündérmese, inkább az élet maga. Ilyen az élet, tele buktatóval, meglepetéssel, reménytelenséggel, de az, aki megküzd érte, megtalálhatja a boldogságát. Az életben sem adnak semmit ingyen, mindenért meg kell dolgozni, küzdeni. Tehát a boldogságért is. Aki nem küzd érte, az nem is találja meg talán soha.
Én is örülök, hogy elcsábultál, gyere máskor is, várlak szeretettel.

Szeretettel,
Ida
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
9031
Időpont: 2020-04-21 08:53:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ígértem, h visszatérek! Nos, a legfontosabb: jó volt olvasni. Mind a történet, mind a a stílus, bejön nekem, és sok olvasónak. Szükség van az ilyen történetekre. Annyi rossz van manapság a világban. A szerelmek zsákutcába futnak, életek, életutak törnek ketté. Regina és Iván meseszerű szerelme minden nehézség, baj és reménytelennek látszó küzdelem ellenére jól végződik, s az ő boldogságuk reményt ad/adhat arra nézve, hogy igenis az élet szép lehet!
Kedves Ica! Nagyon örülök, h "elcsábultam+ , - jövök még! Szeretettel üdvözöllek, s gratulálok: én
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
9031
Időpont: 2020-04-19 08:34:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Ida! Olyan volt, mint egy tündérmese! Nagyon tetszett! Majd írok részletesebben még! Üdv: én
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
5371
Időpont: 2020-03-18 17:50:29

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ismétlem:
Kedves Ida!

Köszönet ezért a szép történetért!
Nagyon jól jön egy egy ilyen szép kimetelü írás!
Tele minden rém storikkal és és és

Mégegyszer köszönet,hogy sokunknek nagyon szép perceket
hoztál!

Szeretettel..sailor

uI ÍRJÁL HASONLÓKAT!
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6470
Időpont: 2020-02-05 20:26:39

válasz Könyves (2020-02-04 16:13:58) üzenetére

Máris nőtt az olvasottsága egy fővel, köszönöm neked, és a megtisztelő figyelmet.

Szeretettel,
Ida
Olvasó
Regisztrált:
2009-05-06
Összes értékelés:
109
Időpont: 2020-02-04 16:13:58

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Végig olvastam az egészet, az elejétől kezdve.
Nagy munka, szép munka, nagyobb olvasottságot is megérdemelne!
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6470
Időpont: 2020-01-31 10:43:53

válasz oroszlán (2020-01-30 21:48:43) üzenetére
Drága Ica!

Örülök, hogy tetszett a történet.
Köszönöm Neked, hogy fáradtságot nem kímélve, kitartottál végig, és most már nagyon örülök, hogy rászántam magam a folytatásra, mert így lett kerek-egész a történet.
Hálásan köszönetem kitartásodért.

Szeretettel,
Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6470
Időpont: 2020-01-31 10:38:33

válasz T. Pandur Judit (2020-01-30 21:40:53) üzenetére
Kedves Judit!

Örülök, hogy tetszett a vége. :)

Igazad van, így lett kerek, egész a történet. Köszönöm, hogy végig követted Regina vaksorsát. :)

Ida
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
8404
Időpont: 2020-01-30 21:48:43

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon kedves, megható történetet írtál drága Ida!
Jóleső érzéssel olvastam.Ritka a mindennapokban.
Szeretettel gratulálok
Öleléssel
Ica
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5235
Időpont: 2020-01-30 21:40:53

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

A vége különösen szépre sikerült! :)
Nagyon jó, hogy megírtad a második részét a történetnek!

Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6470
Időpont: 2020-01-29 20:16:24

válasz efmatild (2020-01-29 12:25:17) üzenetére
Drága Matild!

Örülök, hogy tetszik a befejezés, sőt te is hasonlóan képzelted. Annál is inkább örülök, mert, mivel, már többen nyilatkoztak, hogy éppen ilyen befejezésre vártak, úgy érzem, jól sikerült.
Örülök az időnként elhomályosuló tekintetednek és hálásan köszönöm az utolsó mondatodat: "Gratulálok ehhez a ragyogóra sikerült kisregényhez!" Sokat jelent megtisztelő véleményed.
Köszönöm.

Szeretettel,
Ida
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
509
Időpont: 2020-01-29 12:25:17

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ida!

Valahogy így képzeltem el én is a befejezést, szomorú lettem volna, ha nem így történik. Minden rész nagyon tetszett, és szépen építetted fel a történetet. Egy-egy részben elhomályosult a tekintetem, mert nagyon együtt éreztem a két főszereplővel, no és Tomikával, aki megszerette a számára még ismeretlen férfit. Kiérdemelték, hogy boldogan éljenek! Gratulálok ehhez a ragyogóra sikerült kisregényhez!
Sok szeretettel olvastalak: Matild
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6470
Időpont: 2020-01-28 12:20:40

válasz túlparti (2020-01-27 18:34:16) üzenetére

Igen, most már ásó-kapa... :)
Örülök, hogy tetszett.
Köszönöm, hogy itt voltál.

Szeretettel,
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
1406
Időpont: 2020-01-27 18:34:16

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Aztán, most már ásó-kapa! :)
tetszett
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6470
Időpont: 2020-01-27 14:05:09

válasz hundido (2020-01-27 06:39:47) üzenetére
Szia hundido!

Örülök, hogy te is úgy gondolod, hogy kiérdemelték ezt a boldogságot.
Hálás köszönetem, hogy végig követted és izgultad az egész történetet. Mindig sokat jelentettek biztató, elismerő soraid.
Köszönetem értük.

Szeretettel,
Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6470
Időpont: 2020-01-27 13:59:59

válasz Krómer Ágnes (2020-01-26 20:30:43) üzenetére
Kedves Ági!

Én hiszem, hogy boldogan élnek még meg nem halnak, és nem azért, mert mese, hanem azért, mert keményen megküzdöttek ezért a boldogságért. Ez így van az életben is, nem csak a mesében.
Köszönöm, hogy ígéreted betartva, végig követted ez a történetet.

Szeretettel,
Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6470
Időpont: 2020-01-27 13:53:45

válasz Klára (2020-01-26 18:36:54) üzenetére
Drága Klári!

Örülök, hogy te is úgy látod, hogy a főhősök megküzdöttek és így meg is érdemelték a boldogságot.
Nagyon sokatmondó a következő két mondatod: "Végig remekül szőtted a történetet. Őszintén szólva tán egy olyan rész sem volt, amelynek az olvasása közben ne sírtam volna..."
Hidd el, sokat jelent nekem a véleményed, s egy-egy pici könnycsepp, sokat képes elmondani.
Hálás köszönetem értük, és azért, hogy itt voltál és elmondtad a véleményed általuk.

Sok szeretettel,
Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6470
Időpont: 2020-01-27 13:44:34

válasz sailor (2020-01-26 18:35:44) üzenetére
Kedves sailor!

Én köszönöm, hogy végig követted, ha szép perceket okoztam velük, annak külön örülök.
Valóban, ez nem rémtörténet volt, viszont a boldogságért itt is meg kellett küzdeniük a főhősöknek, ahogyan az életben is, hiszen semmit sem kapunk ingyen. :)

Köszönetem azért, hogy végig izgultad és az mellett élvezted is a történetet.

Szeretettel,
Ida
Szerkesztő
hundido
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1764
Időpont: 2020-01-27 06:39:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
Megkapták a megérdemelt boldogságukat. Kell ennél több? Nem - mert az élet szép- kár, hogy a valóságban nem mindig. Jó volt olvasni, én nagyon vártam mindig a következő részt. üdv hundido
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
3113
Időpont: 2020-01-26 20:30:43

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Olyan ez mint egy szép mese.Boldogan éltek egy ideig aztán meg nem.
Én nem igazán hiszek a Happy End végződésű történetekben.Most itt így volt.

Szeretettel:Ági
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
5371
Időpont: 2020-01-26 18:37:59

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
egy ilyen szép kimenetelü írás
Tele úgyis ma minden rém sttorikkal és és és

akartam
Szenior tag
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2825
Időpont: 2020-01-26 18:36:54

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ida!

Bevallom, nekem ez a második fejezet jobban tetszett, mint az első. Viszont a kettő együtt tökéletes egységet alkot. Az első fejezet végével bennem okozott hiányérzetet ez a második teljes mértékben kielégítette.

Végig remekül szőtted a történetet. Őszintén szólva tán egy olyan rész sem volt, amelynek az olvasása közben ne sírtam volna...

Nagyon örülök a boldog befejezésnek. Mind Iván, mind Regina megküzdött a boldogságért, amelyet végül megérdemelten el is értek. :)

Szeretettel: Klári
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
5371
Időpont: 2020-01-26 18:35:44

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Köszönet ezért a szép történetért!
Nagyon jól jön egy egy ilyen szép kimetelü írás!
Tele minden rém storikkal és és és

Mégegyszer köszönet,hogy sokunknek nagyon szép perceket
hoztál!

Szeretettel..sailor

Legutóbb történt

Cipike bejegyzést írt a(z) Isteni talány című alkotáshoz

Cipike bejegyzést írt a(z) Isteni talány című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Isteni talány című alkotáshoz

Cipike bejegyzést írt a(z) Újat álmodok című alkotáshoz

Cipike alkotást töltött fel Isteni talány címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) A tónál című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) A tónál című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Paul Laurence Dunbar: We Wear The Mask című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Virágzik a cseresznyefa című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Újat álmodok című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Mese a szegény juhászbojtárról - változat című alkotáshoz

Susanne alkotást töltött fel Újat álmodok címmel

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Májusi zápor című alkotáshoz

gleam alkotást töltött fel Magány címmel a várólistára

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 46. címmel

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)