HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 23 Tagok összesen: 1916 Írás összesen: 51278 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: hundidoFeltöltés dátuma: 2020-02-01
Az elmaradt szelfiA kertben ébredeztek a zöldségek. Bár a nap még épp csak megcsiklandozta őket, erre azonban, mindenki mozgolódni kezdett. Saláta Saci rendezgette a leveleit, Káposzta Lali és Répa Rozi nyújtózkodott, Retek Rebeka ásított egy nagyot. ReBarbara, Spenót Soma, Karfiol Kari, és KaraláBéla álomittasan bámultak a nagyvilágba. - Megint egy új nap! - jelentette ki Répa Rozi. - Milyen hihetetlenül éles meglátás! Olyan okos vagy, mint a tavalyi kos! - vetette oda Káposzta Lali. - Ne torzsalkodj kora reggel, Lali! Élvezd a napsugarakat. Most még épp jó, nem perzsel - szólalt meg Karfiol Kari. - Mostanában az időjárás teljesen megbolondult. Hol van például a tavasz? - kérdezte ReBarbara. - Meg úgy egyáltalán? Egyre nehezebb elviselni ezeket az időjárás kilengéseket. - Bizony, semmi átmenet. Milyen jó lehetett régen! Azt mesélték a fák, nem volt ilyen szeszélyes az időjárás! - dünnyögte KaraláBéla. - Igen, igen - helyeselt Saláta Saci. - Azt halottam... - kezdte volna mondanivalóját Spenót Soma, amikor Répa Rozi közbevágott: - Hallottad? Hol, te nagyokos? Hol? Kitől? Mitől? - Tán, ha befognád a szád, akkor elmondhatnám! Amikor Bandi bá' itt gyomlálgatott a minap, szólt a rádiója. Persze titeket nem érdekelnek az aktuális hírek. Na, szóval ott hallottam, hogy valami gond van az éghajlattal. Klíma valami... - Képzeld! Én is figyeltem. Klímavés - selypegte Saláta Saci. - Olyan cuki, amikor így beszélsz, Saci! - nevetett Retek Rebeka. - Cuki a cukkini! Én, kérlek, fejes saláta vagyok! Érted? Fe-jes! - aztán morcosan igazgatni kezdte a levelit. - Tökfejes! - vihogott Karfiol Kari. - Na! Le lehet sállni rólam! - mérgelődött Saci. - Nem tehetek róla, hogy egy-egy hangba belebicsaklik a levelem. - Folytasd! Mi is az a klíma izé? - érdeklődött KaraláBéla. - Hát, valami olyasmi - folytatta Spenót Soma -, amiről ti is beszéltetek az előbb, hogy az időjárás megkergült. Ha esik, akkor egyre gyakrabban előfordul, hogy napokig csak zuhog, ha meg süt a nap, akkor időnként olyan szárazság van, hogy a föld is berepedezik a szomjúságtól. - Milyen jó, hogy nekünk itt van Bandi bá'- sóhajtotta ReBarbara. - Ő gondoskodik rólunk. Óv minket! - Igen - helyesetek a többiek. - Azt is mondták a rádióban, hogy az emberek is tehetnek róla - fejezte be mondandóját Spenót Soma. - Az emberek. Gondolhattam volna! Nagyon felelőtlenek - mondta Retek Rebeka -, nem gondolkodnak, csak szennyezik a környezetet, szemetelnek. A múltkor is, amikor kikukucskáltam a kerítésen, láttam, hogy elhajított az egyikük egy műanyag flakont. - Te kis leskelődő "kíváncsifáncsi"! Hogy te miket látsz! - gúnyolódott Káposzta Lali. - Képzeld! Én látok is, nem csak kibámulok a fejemből, mint egyesek! Te, te... felfújt, undok káposztafej! - vágott vissza dühösen Retek Rebeka. - Ne mérgelődj, mert már így is egész piros az az okos kis fejecskéd! - vihogott Káposzta Lali. - Ne cúfolódjatok, vesekedjetek már! Mit sólnátok, ha cinálnánk egy selfit itt a kertben? - kérdezte Saláta Saci. - Nem cúfolódjatok, hanem csúfolódjatok, nem vesekedjetek, hanem veszekedjetek, nem sólnátok, hanem szólnátok, nem cinálnánk, hanem csinálnánk és nem selfi, hanem szelfi - javította ki Sacit Káposzta Lali. - Mi vagy te, nyelvész? - szólt bele a beszélgetésbe az eddig csendes KaraláBéla. - Tudjuk, hogy Saci kicsit selypeg. Fogadd el így! Ha nem tud kiejteni pár hangot, akkor nem tud. Egyébként Saci, mi az a szelfi? És mi a manónak kéne nekünk ilyet csinálni? - érdeklődött KaraláBéla. - Kérlek sépen, ezt is a rádióban hallottam. Lefényképezik magukat különböző helyeken. Mi is késíthetnénk egy ilyen selfit, azzal tiltakozhatnánk, hogy fejezzék be az emberek a sennyezést, mert aztán lassan nem les mit enniük. Olyan somorkodós, fonnyadt képet vágnánk. Lehajtanánk a leveleinket, kókadoznánk, meg ilyesmi. Látnák, hogy a veteményeskertben élőknek is nehéz sorsuk van. Egysóval, pózolnánk. - Hát, ez jó ötlet lenne, de nincs fényképezőnk, így sajna ez a terv ugrik. Valami más kell, amivel tiltakozhatnánk - mondta búsan ReBarbara. - Valahogy üzennünk kéne, amíg nem késő - dünnyögte KaraláBéla. - Nekem van egy újabb ötletem! - kiáltotta lelkendezve Saláta Saci. - Miért is nem lepődök meg ezen? A fejes saláta fejéből kipattant egy újabb felvetés, remek okosság - gúnyolódott ismét Káposzta Lali. - Na! Lali! Ne légy velem ennyire gonoskodó! - kérte Saci. - Igenis tennünk kell valamit! Nem cak, panaskodni, hanem tenni! Érted? Ten-ni! Sóval, énekeljünk! Ez cak eljut a fülükbe! Figyeljetek! Ezt most találtam ki! Perse, ti helyesen mondjátok a vesélyben és a senvednek sót! - Azzal rázendített: Emberek, emberek, kérünk, figyeljetek! Baj van, nagy baj van, Földünk vesélyben van! Állatok, növények, mind, nagyon senvednek, kérünk hát titeket, mentsetek meg bennünket! - Saci! Ez igazán remek! Ha csatlakoznak hozzánk a fák, az állatok is, akkor tuti meghallják az emberek és megértik, hogy még most sem késő! - kiáltotta izgatottam ReBarbara. - Igen, jó kis nótácska. A földlakóknak pedig mindenképp kell tenniük valamit addig, amíg lehet! Mert mi történik majd akkor, ha nem lesz mit enniük, inniuk? - jegyezte meg Retek Rebeka. - Meg azok a csúnya viharok! Brrr! Azok aztán igazán félelmetesek! - borzongott meg Karfiol Kari. - Remélem, ha egyre hangosabban és többen daloljuk, csak eljut a fülükbe! - rikkantotta KaraláBéla. Azzal a kert összes lakója énekelni kezdett. Már nem vitatkoztak, már nem torzsalkodtak, hanem egymásért, a többi növényért, állatért, sőt az emberekért is énekeltek. - Azért, egy selfi az mégis cak jó lett volna - jegyezte meg szomorkásan Saci. - Úgy még hatásosabb lenne az egés. Na, nem baj! Azért remélem, így is sok emberhez eljut a dalunk! - El hát! - rikkantotta Spenót Soma. - Hahó! Emberek! Halljátok? Saci és a kert lakói újra és újra rákezdtek nótájukra, amibe aztán bekapcsolódtak a fák, az állatok is. Egyre többen és többen zengték a figyelemfelhívó dalocskájukat. Hozzátok eljutott már? Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
Varjú Zoltán alkotást töltött fel EGYÜTT, EGYMÁSBAN EGÉSZEK címmel a várólistára sailor bejegyzést írt a(z) a közös vágyak találkoznak című alkotáshoz Varjú Zoltán bejegyzést írt a(z) Jó lenne hinni című alkotáshoz Varjú Zoltán bejegyzést írt a(z) Jó lenne hinni című alkotáshoz Tóni bejegyzést írt a(z) Emlékzés Szuhanics Albertra című alkotáshoz csiszkovics bejegyzést írt a(z) Kérem! című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) Emlékzés Szuhanics Albertra című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Emlékzés Szuhanics Albertra címmel Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Kérem! című alkotáshoz csiszkovics bejegyzést írt a(z) Kérem! című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 64. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 64. című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |