Húrok pendülnek
Lelkem hangja csendül
Mint tengernyi fájdalom
Sírfolyamként zendül.

Időn túli könnyeim
Egybe mosva folynak
Keserű kiáltásban
Némán hozzám szólnak.

Belém zárt zokogás
Szétveti a szívem
Mint pusztuló világ
Mi csak is az én mívem.

Lelkem sikolya
Könnyben fürdő dallam
Néma akár a sír
Bennem szól, hogy halljam.

Szívfájdalom gyötör
Amint húrok pendülnek
Majd meg hasadok
Ahogy kínjaim csendülnek.

Lelkem hangja kér
Fohászkodik hozzám
Mentsem meg keresztjétől
S lesz mennybéli ország.

Tehetetlen sírok
Önpusztító léttel
Fényt keresek ott
Hol túl sok már a vétek.

Keresem a kiutat
Ahol fény vár rám
De szürkeség minden
Labirintusba zár.

Lelkem hangja sír
Küszöb alatt csobog
Kilépett már onnan
Hol az öröm lobog.

Súlyos terhek ülnek
Szép lelkem dalára
Meghallgatom őket
Végre valahára.

Szívemben ablakot nyitok
Az időtlenségen át
S lebontom a sötétség
Körbezáró falát.