HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1898

Írás összesen: 49576

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2020-02-11 09:39:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2020-02-07

A lajtorja 30.

4. Ne vigy minket a kísértésbe (Második Könyv, folytatás)

Mire a falu határát jelző táblához értek, nyakukon volt a zivatar. Nagy, kövér cseppek kezdtek potyogni, akkorák, mint a gyermekek színes üveggolyói. Ha Teréz asszony odatartotta volna alájuk valamelyik fajansz kistányérját, egyetlen cseppel bizony tele lett volna. Ferkó, Dósa Jenő biztatására a lovak közé csapott kacskaringós szíjú, cifra nyelű ustorával, no nem kellett, az almásderesek az első mennydörgős szárazvillámtól, ami szinte a fülük mellett csattant, maguktól megugrottak, s zöttyenve, huppanva ráncigálták a könnyű kocsit, a hepehupás, kövecses, rossz úton. Egyik oldalon még teljes verőfény tündökölt mesebeli kék, zöld, lila pompába borítva a kerteket, azon túl, a fodros felleg alatt komor, elmosódó, halott-színű volt a táj, mint a pokol mélységes feneke.

....hűs verandán ültette le vendégét Bíró Lajos. A ajtó üvegén keresztül látszottak a hirtelen jött zuhé összefüggő, csillámló pászmái. Mintha dézsából öntötték volna, úgy szakadt. Ferkó kinn a lovakkal foglalkozott, beállt a gazdasági udvarban lévő nyitott oldalú szín alá, szárazra dörzsölte őket, inni adott a dézsából, szénát vetett eléjük.
-Van reggeli fejésből friss tejecskénk - kukkantott be Margit, Bíró Lajos felesége. -Hozhatok egy pohárral?
Mivel Dósa Jenő a meghajláson és a kézcsókon kívül erre egy árva kukk nem sok annyit se felelt, Lajos nagyot, széleset mosolygott, pirospozsgás, bajuszos magyaros képével.
-Hagyja csak. -Én tudom, mi kell ennek. Küldje be inkább a lyányt!
-No, azt beküldhetem, akar!
Felfújt, sértődős képpel vonult el a nagyasszony. A házigazda piros bort, szalonnát, csípős zöldpaprikát, puha köménymagos cipót hozatott a bögyös kis cselédlánnyal, aztán, amikor már a vendég végzett az evéssel, s poharát a gazdára köszöntve ivott a borból, csak rákezdett.
-No hát a család, hogy van Jenő öcsém? Teréz és a gyerekek?
-Teréz jól, nagymosást csinyál, reggel lehúzatta az összes ágyneműt. A gyerekek pedig...a gyerekek úgy hiszem, mennek megint Schellékhez a kastélyba játszódni. Hát hiszen vakáció van...nincs oskola
-No fene.
-Oszt mér ne? -Bosszúsan vonta össze szemöldökét a főjegyző úr.
-Tudj' Isten én azért nem törleszkedem annyira Schell báróhoz, de a fiúk, és Ica jól érzik ott magukat. Valami új hóbort miatt mostanában éjjel nappal teniszeznek, meg mit tudom én, úszkálnak az istenverte medencébe'.
Keresztbe vetette a lábát. Utánozhatatlan volt, ahogy hosszú lábait keresztbe tudta tenni. Bíró Lajos lenézett az ő saját, rövid, tömzsi, zongoraláb-szerű lábaira, s némi irigységet érzett.
-Odajárnak a Jencsék pulyái is -folytatta Dósa Jenő, fel se figyelve - jól megvannak a Schell gyerekekkel, meg a pernahajder Pejácsevics kölkökkel.

Később szóba került a mocsarasi híd ügye. Kitárgyalták a műszaki körülményeket. Az volt a fő gond, hogy nem csak a hidat vitte el a víz, de a betonból készült támpilléreket is elmozdította a helyükből.
-Kitül kértél árajánlatot - kérdezte Bíró Lajos az asztalra könyökölve. Kinn már kezdett csendesedni a zivatar.
-Szöllösi és fiától.
-A gödöllői Szöllösiktöl?
-Attul, ők szakosodtak hídépítésre. Nem jók szerinted?
Bíró Lajos a vállát vonogatta.
-Nem tudom. Lehet, hogy jók, nem hallottam még túl sokat felőlük. Tudod ki kéne ide?
Nagyot nevetett, s így folytatta. -Kvassay Jenő bácsi, a közös rokon, a te, és az én rokonom. Ej be kár, be kár, hogy mán meghótt!

Köztudott volt, az érintett családokban, hogy a Bírók, a Dósák, és az Oroszok anyai ágon a felvidéki kisbirtokos Kvassay családtól eredeztetik magukat. A dzsentri urak állítólag elkártyázták birtokaikat, elszegényedtek, így tudta a család, de az utolsót, a legkisebb Kvassayt még kiiskoláztatták. Ez volt Jenő úr, aki híres hídépítő mérnök lett, s akiről később elnevezték Budapesten a Kvassay zsilipet, s akinek emléktáblája van Balatonföldváron a kikötőben, mivel hogy azt is ő építette, a móló-szárnyakkal együtt.
A nagyszobában lóg egy kép középen a kredenc felett. A Dósa gyerekek Kvassay nagymamaként emlegetik, aki rajta van. Fiatal nő, szép, szabályos arc, barna haj, árnyékolt józan, nagy szemek. Dósa Antal, az ács, Jenő úr apja, amikor első felesége meghalt új asszonyt hozott a házba: Kvassay Erzsébetet. Egy gyerekük született, aki a szent keresztségben Jenő nevet kapta. Aztán előbb Dósa Antal, utóbb, nem sokra rá Kvassay Erzsébet is meghótta magát, s az árván maradt kisfiút egyik nénje, bizonyos Giza néni vette magához.
Különös, hogy ha kimegy az ember szétnézni palócföld falvainak temetőibe, Valkóra, Vácszentlászlóra, Dányba, Kókára, Jászfényszaruba, sok keresztfán még mindig a Bíró, a Dósa, az Orosz, és a Lengyel neveket találja! Dósát nem annyira, ki tudja mi okból, talán messzi tájékról szakadtak ide, s valahun messzebb vannak az ő sírjaik.

Bíró Lajos kettőszáz pengőt tudott felajánlani. Mi volt az, semmi, csepp a tengerben! Azt mondta, ha mindent összekapar, akkor sincs több a háznál. De biztatta Dósa Jenőt, forduljon a módos parasztportákhoz, indítson gyűjtést.
-Doboltasd ki öcsém a kisbíróval. Próba tehene.
-Szomorúan legyintett rá a zsámboki főjegyző.
-Már megtettem. Száz pengő se gyütt össze. Zsugori az én szép népem, mentül több van neki, antul jobban kuporgatja.
Főjegyző úr rövidre nyírt, sörtehaját végigsimítva a tenyerével elégedetlenül nézett a komájára. Lajos tűnődött. Tétován felemelte az egyik kezét, aztán visszaejtette az asztalra.
- Báró Schell? Na. Ti jóba' vagytok vele. Az új oskola építésébe is szépen adott...
-A legutolsó lenne, akitől elfogadnám. Nem akarok a dróton rángatott bábúja lenni!
Hallgattak egy sort. Künn teljesen elállt az eső, már csak az almafa csuromvizes ágáról hullott egy-egy koppanó csepp a veranda tetejére. Egyszer csak felderült Bíró Lajos megnyerő, széles képe.
-Akkor nincs más hátra, ecsém, mint előre. Végtére is a híd ügye közügy. Tudom, hogy óckodsz tűle, mint majom a szappanos víztü', mégis az mondom, fordulj a megyéhez. Endre Lajos dolga, hogy pénzt adjon az ilyesmire, nem?
-Lehet.
-Hát, ha a község keretyje mán kimerült.
-Ühüm.

Felállt Dósa Jenő, s felállt Bíró Lajos is. Úgy néztek ki egymás mellett, mint Stan és Pan, az egyik hosszú vékony elegáns ember, a másik kicsi, tömzsi, gurul, mint a hordó.
-Nem maradsz ebédre? Margit vigasztalhatatlan lesz.
-Nem tudok sajnos. Mennem kell a dógom után. Még Janda tanítóval is beszélni akarok oskolai dógokrul, miegyébrül. Kézcsókom a nagyságos asszonynak. Hun van?
Előszólította a kocsisát. -Indulunk Ferkó!
-Igenis!
Ahogy kigördült a kocsi a nagykapun, Lajos még felszólt a bakra.
-Áll a pénteki zsugaparti?
-Persze, hogy áll!
-Nálatok, vagy nálunk?
-Várgyá' csak! Azt hiszem, most mi jövünk!
Futott a kocsi visszafelé a turai úton. Bolyhos, vidám nyári felhőpamacsok tarkították zivatar után az eget, az árok szélén esőtől elverve döglött pipacsok hevertek ünnepi vörös-fekete díszben.
Jobb és bal felől a földek végeláthatatlan hosszú sorban a Diós dűlőtől a Határ-dűlőig a Schell birtokhoz tartoztak.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8686
Időpont: 2020-02-14 20:28:39

Bocsánat: visszakerüljenek :)
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8686
Időpont: 2020-02-14 20:26:31

válasz hundido (2020-02-14 13:38:25) üzenetére
Szia! 1925-ben járunk, túl van az ország a háborún és a vörös terroron. Az emberek kezdenek újra bízni. Dolgoznak, reménykednek és imádkoznak, h az elrabolt területek vissza kerüljenek Minden szép és jó, legalább is ez a látszat. A vezetők is bíznak, de, mint minden korban, a vezetőknek az a legfontosabb, h a hatalmuk megmaradjon, a többi csak azután jön. De a lajtorja, amin -azt hisszük - felfelé haladunk, fura egy eszköz: lefelé is lehet rajta menni. Sőt, le is lehet róla esni, minél magasabban van az ember, annál nagyobbat. De 1925-ben ezt most még senki nem tudja. Nem tudják, h a "sors" akaratával szemben semmit sem ér a hit, a remény, a munka, a jó szándék. Ezeket, mint mozdony a gyufaszálat söpri el...Köszönöm: én
Szerkesztő
hundido
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1588
Időpont: 2020-02-14 13:38:25

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
Kellemes, olvasmányos történet. Sok idő elteltével folytattad, amit jeleztél, de jól tetted, hogy előástad és nekiálltál újra kutakodni, s megírni. üdv hundido
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8686
Időpont: 2020-02-08 17:10:13

válasz oroszlán (2020-02-08 16:04:23) üzenetére
Kedves Ica! A témába én is beleszerettem. Elkezdtem valamikor tíz éve, aztán abbahagytam mert túl nehéznek tartottam az utánjárást. Most se könnyebb, de...Köszönettel: én
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8686
Időpont: 2020-02-08 17:06:54

válasz Klára (2020-02-07 16:22:31) üzenetére
Szia Klári! Köszönöm! Attól félek, nagyon hosszú és szerteágazó lesz! De kitartok, ha tudok! Üdvözlettel: én
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8686
Időpont: 2020-02-08 17:04:54

válasz sailor (2020-02-07 11:49:34) üzenetére
Kedves Sailor! Köszönöm, igazán megleptél, de örülök neki! Szeretettel üdvözöllek: én
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
8093
Időpont: 2020-02-08 16:04:23

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Élvezettel olvastam kedves Laci!
Valamiért nem lehet megunni, abba hagyni.
Szeretettel gratulálok!
Üdv.
Ica
Szenior tag
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2587
Időpont: 2020-02-07 16:22:31

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laci!

Nagyon olvasmányos, élvezettel olvastam. Várom a folytatást.

Üdv: Klári
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
4807
Időpont: 2020-02-07 13:14:44

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Elnézést a hibákért ...(a körülmények)

mert akkor
képed,nem is írásnak mondom
olvasni írásaidat

és és és ...akartam
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
4807
Időpont: 2020-02-07 11:49:34

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Bödön!

Nemm akarok túlzásokba esni,mertakkor nem hat hiszékenyen!
Mégis,alig tudom magam tartani,hogy az egyik szuperlativot a másik uttán
soroljam!
´Ezt a kép´,nem is írásnak mondom,mert annyira tiszTán látszanak adolgok,
annyira áthatott´,hogy szinte ott éreztem magam!
Ritka egy élmény olvasni órásaidat!
ÍRJ;ÍRJ;ÍRJ!
Nagy fejhajtás elötte!
Elismerésel gratúlálok:sailor

Legutóbb történt

Krómer Ágnes alkotást töltött fel Örök szerelem címmel a várólistára

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Mintha című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Egy-két kerékkel című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Bűntudat című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Csak illúzió 3/2 című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Csak illúzió 3/1 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Csak illúzió 3/3 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vaksors 8/4 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A nyolc boldogság 4. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A nyolc boldogság 3. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Nincs segítség III. rész. című alkotáshoz

Katka bejegyzést írt a(z) Édesanyámnak című alkotáshoz

Katka alkotást töltött fel Egy barátság története címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Kicsordult című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel hangulati törmelék címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)