HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1898

Írás összesen: 49576

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2020-02-11 09:39:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Szem EszkörFeltöltés dátuma: 2020-02-07

Farkastörvény

Sötét sziklák szúrós tetején keresztül tombol a merő pusztaság. Senki nem vágyna ide egy nyaralásra, de valakinek mégis otthonát jelentette a kietlen föld. Merev s holt a táj, de még is lakja egy farkas nemzettség. Az ordasok hazája ide született, már a kezdetek kezdetén még az ükapák őrizték a meredek kőfalakat. A falka szana-széjjel ált a nappali órákban, csemeték kergették egymást, a lengedező szélben. Egyszer csak mindenki vigyázzba vágja magát, mikor lépten, nyomon hallják a mestert, ahogyan szőrmélyét az sziklák borzolják. Belép nagy kényesen a pórnép közé, beáll közösségük centerébe majd háborút robbantó hangja belevillámlik a hatalmas csendbe:
- Farkasgyűlés a tűsziklánál, mindenkit ott akarok látni a falkából.
Ennyit szólott, majd dominánsan előre vág. A többi csak néz, mintha még sosem látott volna ilyen nagyurat, oly sokan tisztelték a szürke diktátort. Úgy hitték párja nem volt, nincs, erő mely megverje a hatalmas Adeodátot. Csatákat vívott meg a farkasok nevében, győzelmet aratva mindenütt. Minden farkas, mint akár csak egy kiscsibe a tyúkanyót libasorban követték a vezérüket. A tűszikla köré gyűltek és ott várták a hatalmas istenüket. A zsivaj nagy volt, de mikor meghallották Adeodátot, ahogyan haraggal lesújtó mancsa mászik a tűsziklán minden hang visszamenekült a saját torkába. Minden farkas fejet hajtott ezzel mutatva, hogy ő mindenkinél hatalmasabb. Megköszörülte torkát majd szólt a farkasok istene:
- Két hírrel tértem vissza közétek, ami fényesítheti az egész szürke farkas dinasztiát:
1. Az Örvös citadella Medvevezérével a "békeszerződés" megtörtént... Nem kell többet félnünk, hogy a hatalmuk a miénket keresztezi.
2. Arosztidot akit mi már csak Júdásként emlegethetünk, a kivégeztetésének a végrehajtása bekövetkezett...
Egyetlen egy fej nem bírta a sokkot megmozdulás nélkül hagyni. A többiek is biztos megrettentek a hírtől, de nem mertek kilépni a tiszteletükből, illetlenségnek tartották és nem lehetett addig pozíciót változtatni ameddig a falkavezér beszél. Egy még is belecsodálkozott, és sajnálattal hallotta Adeodát fámáját. Szerencsére nem vették észre.
- ... És a feje karóra tüzetésre kerül holnap napnyugtakor... csak hogy tudjátok mi vár arra, aki az őseink törvényei ellen megy. És a vezérárulásért.
Mondta rideg tekintetével, majd az első sorban fejet hajtó farkakölykökre néz. Ezután a szünet után újra szólásra nyitja a száját:
- Hamarosan eljő a 79. holdkelte... Vezérválasztás lesz mind, ahogyan jól tudjátok. Aki azt meri gondolni, hogy felér hozzám, azt örömmel látom a hegytetőn. Tudjuk úgy is a végét a históriának... Aki, mer, itt veszít... Óhaj, sóhaj, kérdés?... Aki akar valamit az most ágaskodjon fel vagy maradjon a földön örökre.
A farkasok ledermedten álltak még mindig, mint akiket odafaragtak.
- Helyes... Én is így gondoltam. A farkasgyűlést ezennel berekesztem. További szép napot.
A falka fellélegzett miután a vezért távozott a tűszikláról.
A csapat feloszlott akár csak egy pásztortalan birkanyáj. Adeodát bevonult barlangjába ügyet sem vetve a többiekre. Aki nem hagyhatta szó nélkül a kivégeztetést, Alba asszonyság könny becsordult arcára meredt, majd halált megvető bátorsággal Adeodát után szalad:
- Adeodát!... Adeodát!- éri utol a farkas loholva a vezér nyomába, a barlangba-
- Á Alajos, öreg hű katonám! Mit tehetek érted?
- Mond csak Adeodát... Ez szükséges volt?
- Nem értem miről beszélsz.
- Arosztidról beszélek...
- Akarod mondani Júdásról - javítja ki a mestere egy kicsit már feldúltabb állapotában-
- Ugyan már te is tudod, hogy ez az egész egyszerűen... nevetséges!
- Nevetséges? Számodra egy bajtársad halála nevetséges? Nagy gyilkos volt, Alajos! Vérét ontotta egy farkaskölyöknek! Vétett az őseink törvényeivel szemben, és ez a leghalálosabb bűn, amit farkas elkövethet!- fegyelmezi Adeodát a katonáját-
A kioktatásától az egész úri sziklaüreg zengett... visszhangzott a kicsiny barlang a hatalmas vádaktól. Alajos nem rettent meg, hisz tudta, hogy az igazak szava szentül száll... és ami az ő torkukon kijön, az mind igének lehetne venni. Sosem hagyta még cserben Alajost a megérzése, és jól tudta, hogy nem most fogják elkezdeni. Tettrekészsége senkiével sem tudott volna csatába szállni, nem véletlen, hogy ő volt Adeodát legjobb katonája... Csak az nem érthető, hogy eddig akkor miért nem ő ült legfelül... Sosem értettem. Hallgatott az esze, de a szíve tovább beszélt:
- És... és hogyha nem is megölték?- jegyezte meg csendben Alajos- Ha belefúlt a patakba vagy elragadta valamilyen nagyobb vad?
Adeodát falat zárt kettőjük közé, nem akarta hallgatni a kifogásokat és a megbánás legkisebb szikráját sem akarta érezni.
- Van egyáltalán közvetlenebb bizonyítékunk egy lábnyomon és egy tollseprű rikácsolásán kívül, aki ráadásul nem is a legjobb kapcsolatot ápolta Arosztiddal?
- Életek életért Alajos... Már az őseink tanításai is megmondták!
- Szerintem rosszul értelmezted ősein tanítását...
Szerencsétlen, ha befejezhette volna.
Nem kellett több beszéd a farkasok istenének, azért inkább fegyvert ragadott a helyébe. Hátramart Alajos torkába és könyörtelenül tépte, rángatta, míg nem átszakadt a bőr. Szinte hang nélkül esett hősünk a földre, a patakként megáradó vér meg csak terjeszkedett a megtépett állat köré. A domináns csak acsarkodott a harcterek legmeghatározóbb jelével, a tépőfogaival. Rózsavörösen vigyorgott, amikor végre a csend diktált. Alajos még lélegzett, de nem mondhatni rá, hogy élt. Fölé tornyosult maga a nyers hatalom és csendben ringatta szavaival az elejtett vadat:
- Hehe... úgy látszik, valaki nem tud kimászni a rókacsapdából. Mit akarsz tőlem Alajos? Elismerést? Dicséretet? Vagy talán még több fájdalmat? Még, hogy rosszul?...ROSSZUL?...Tán tanuld meg, hogy kivel beszélsz! Ne nézz így rám... Tudod jól, hogy mi lenne a vége, igaz?...Ugyan már... Gondold újra! A megölés kész könyörület lenne most neked! Mit gondolsz, milyen fényt vetne annak az úrnak a presztízsére, az a tény, hogy a saját katonáját kísérte erőszakkal a nyaktiló alá? Egyből elpazaroltál nálam egy dobást. Ne gondold, hogy csak mert egyszer megmentettem az életed, neked már mindent szabad. Farkas élet is csak egy van... Gyerünk... Kotródj!
Emelte fel utoljára a hangját Adeodát, majd ráförmedt alattvalójára. Ő nyüszítve feltápászkodott majd elhagyta a kastélyt. Megalázva és legyőzve vonszolta magát az eb, mindenki szeme láttára vereséget szenvedett. Nem halt meg... még nem lehetett neki. Az egyetlen, aki megízlelte nincs biztonságban. Soha nem is volt. Tudta mit kell tennie és azt, hogy mit kell Adeodátnak megtanítania.
...
A nappalok és az éjszakák az eset múlásával egybeolvadtak. Nem lehetett megmondani, hogy az ég ezért van- e aranysárgába bújva, mert a Nap felkel vagy, hogy éppen lefekszik. Vérfürdő közeledett, mindenki megérezte ezt. A Hold mind hatalmas repedés a fekete leplen, most csak is ő ült egyedül az égen. Még a csillagok is elbújtak reszketve, tudván, hogy mit fog rejteni az éjszaka. Adeodát a hegytetőn várt türelmesen, meg akarta hallani, hogy mit súg a szél a fülébe, hogy ki kering közel s távol. Mászást észlel a hegyoldalától, de meg se rezzen. Jól tudja, ki jön ma este ő hozzá. Alajos termett elébe, pontosan vele szembe. A 79. Holdkelte. Mind a ketten tudták.
- Meglep, hogy el mertél jönni. -jöttek Adeodát szájából a burleszk szavak.
Adeodát jól szórakozott, hisz nem először állt már itt. Öt töretlen éve fogadja az erre járókat. Neki ez csak egy játéknak minősült már. Viszont Alajost egyáltalán nem szórakoztatta a helyzet. Komoly ok vezérelte. Már rég megtervezte és tudta, hogy mikor mit fog majd tenni és mondani. Alajos nem válaszolt csak elkezdett keríteni Adeodáttal hasonló képpen. Elkezdődött a körtánc és már nem volt menekvés. A muzsikaszó végéig ropni kellett ezerrel. Adeodát indította meg először a rohamot, de Alajos már felkészült. Az utolsókig küzdeni, hisz most az élet volt a tét. Ha látták volna azt az erőt, ha látták volna azt a harag szomjat ki csak él, tudta volna, hogy tán tíz háborúval is felért. Röpültek a fogak, tépődtek a sebek és a két vadállat egyre jobban fáradt. Vergődtek, mint hajós nélküli bárkák a vad viharos tengeren. Adeodát hozzácsapta Alajos a sziklafalhoz egy kis gerincroppanással fűszerezve. Itt volt az a pillanat érvényes, amikor Adeodát ereje a nullára csökkent. Nem értette. Ennél már hossza csatákat is kivívott, de az a harcos szellem, ami Alajosban tépődött belül, legyőzhetetlen mindenhatóvá tette. A kocka átfordult. A szerepek összekeveredtek és ott álltak mindketten egymással szembe, mint a földhódító és a földönfutó. Adeodát nem tudott felállni a porból, pedig úgy igyekezett, mert Alajos árnyéka egyre jobban hatalmasodott felette. Érezte a vég kezdetét. Alajos megállás nélkül közelített, régóta várta már ezt a pillanatot. Végre mikor a diktátor feje hullik a porba és nem az ártatlanoké. Lehetetlen volt ezt elkerülni. Adeodát még most is csak e méltóságán töprengett:
- Csak...ölj meg!-nyöszörögte a földre lökött, felkészülve arra, amit tán már előre megírtak.-
Méltóság teljesen várta a jó öreg halált. Semmit se bánt, semmit sem érzett, csak várt türelmesen, pont mint egy delikvens egy fogorvosi rendelőben. Már közeledett. Alajos már csak egy lépésre állt Adeodádttól, aki félelmében összeugratta a szem héját, ezzel is megtartva a hatalmát. Alajos emelte mancsát, vicsorított, már felkészült az utolsó lendítésre. Végül a szempárok összetalálkoztak, két veszett szempár, amelyek közt még a levegő is ketté tört. Látszott a félelem a farkasok istenén és Alajosnak ez elég volt. Vissza állította magát a nyugalmi állapotába majd tüzet csiholó hangjával utoljára csak így szólt:
- Életem életért.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2019-08-25
Összes értékelés:
24
Időpont: 2020-02-09 18:21:09

válasz sailor (2020-02-08 21:50:16) üzenetére
Kedves sailor!

Nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat, örülök, hogy így látod a dolgokat. Nagyon szépen köszönöm. Viszont kívánok kellemes estét:)

Üdvözletel: Szem Eszkör
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
4807
Időpont: 2020-02-08 21:50:16

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Szem Eszkör!

Nagyon örülök,hogy megpróbálsz gyakrabban írni!
Igazán tetszenek írásaid!
Nagy tehetséged van hozzá!

Szép estét:sailor
Alkotó
Regisztrált:
2019-08-25
Összes értékelés:
24
Időpont: 2020-02-08 21:40:08

válasz sailor (2020-02-08 12:47:19) üzenetére
Kedves sailor!

Örülök, hogy újabb olvasási igényedet elégíthettem ki. Nagyon jól átérzed, mit is akartok közölni. Kimaradt néhány péntekem, és ezt bánom, de megpróbálok gyakrabban írni. Szeretem csinálni, de sajnos az időm is véges. Egy szó mint száz, örülök, hogy visszatértél:)

Üdvözlettel: Szem Eszkör
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
4807
Időpont: 2020-02-08 12:47:19

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Szem Eszkör!

Eddig talán az egyik legjobb írás,amit töled
olvsaam!
Nagyon jól sikerült kifejezned,lefestened azt az ösi ösztönt,
a farkastörvényt!
A vezér és Alajos harca a végén,nagyon nagyon eltalált
befejezést hozort!

Gratulálok:sailor

Legutóbb történt

Krómer Ágnes alkotást töltött fel Örök szerelem címmel a várólistára

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Mintha című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Egy-két kerékkel című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Bűntudat című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Csak illúzió 3/2 című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Csak illúzió 3/1 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Csak illúzió 3/3 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vaksors 8/4 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A nyolc boldogság 4. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A nyolc boldogság 3. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Nincs segítség III. rész. című alkotáshoz

Katka bejegyzést írt a(z) Édesanyámnak című alkotáshoz

Katka alkotást töltött fel Egy barátság története címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Kicsordult című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel hangulati törmelék címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)