HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1898

Írás összesen: 49581

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2020-02-11 09:39:02

Szülinaposok
Reklám

Versek / műfordítás
Szerző: TóniFeltöltés dátuma: 2020-02-14

Babits Mihály: Ősz és tavasz között / Zwischen Herbst und Frühling


Ősz és tavasz között
1
Elzengett az őszi boros ének.
Megfülledt már hüse a pincének.
Szél s viz csap a csupasz szőllőtőre.
Ludbőrzik az agyagos domb bőre,
elomlik és puha sárrá rothad,
mint mezitlen teste egy halottnak.
2
Este van már, sietnek az esték
álnokul mint a tolvaj öregség
mely lábhegyen közeledik, halkan,
míg egyszercsak ugrik egyet, s itt van!
Nem tudjuk már magunkat megcsalni:
óh jaj, meg kell halni, meg kell halni!
3
Leesett a hó a silány földre,
talán csak hogy csúfságát befödje.
Most oly fehér mint szobánkban este
fekhelyünk, ha készen vár megvetve,
puha dunnánk, makulátlan párnánk:
s mintha a saját ágyunkon járnánk,
4
mint a pajkos gyerekek, ha még nem
akaródzik lefeküdni szépen,
sétálnak az ágy tetején, ringva,
mig jó anyjuk egyszer meg nem unja
s rájuk nem zeng: "Paplan alá! Hajjcsi!"
Óh jaj, meg kel halni, meg kell halni!
5
Már az év, mint homokóra, fordul:
elfogy az ó, most kezd fogyni az új,
s mint unt homokját a homokóra,
hagyja gondját az ó év az újra.
Mennyi munka maradt végezetlen!
S a gyönyörök fája megszedetlen...
6
Türelmetlen ver a szivünk strázsát,
mint az őr ha tudja már váltását.
Idegesen nyitunk száz fiókot.
Bucsuizzel izgatnak a csókok.
Öreg öröm, nem tud vigasztalni:
óh jaj, meg kell halni, meg kell halni!
7
Olvad a hó, tavasz akar lenni.
Mit tudom én, mi szeretnék lenni!
Pehely vagyok, olvadok a hóval,
mely elfoly mint könny, elszáll mint sóhaj.
Mire a madarak visszatérnek,
szikkad a föld, hire sincs a télnek...
8
Csak az én telem nem ily mulandó.
Csak az én halálom nem halandó.
Akit egyszer én eleresztettem,
az a madár vissza sohse reppen.
Lombom, ami lehullt, sohse hajt ki...
Óh jaj, meg kell halni, meg kell halni!
9
Barátaim egyenkint elhagytak,
akikkel jót tettem, megtagadtak;
akiket szerettem, nem szeretnek,
akikért ragyogtam, eltemetnek.
Ami betüt ágam irt a porba,
a tavasz sárvize elsodorja.
10
Száradt tőke, unt tavalyi vendég:
nekem már a tavasz is ellenség!
Csak te borulsz rám, asszonyi jóság,
mint a letört karóra a rózsák,
rémült szemem csókkal eltakarni...
Óh jaj, meg kell halni, meg kell halni!
***
Babits Mihály 1883 - 1941
***
***
Zwischen Herbst und Frühling
1
Das Weinlied des Herbstes war schon verhallt.
Die Kühle des Kellers war schon schwül halt.
Wind und Wasser klopfen an die Weinrebe.
Gänse häutig wird auf den Hügel d' Erde,
als flaumweicher dreckiger Matsch enden,
wie der Körper einen toten Menschen.
2
Es ist Abend, ‘d die haben es Eilens
betrügerisch, wie der Dieb des Alters
welcher auf die Fußspitzen nähert schnell,
bis er einen Sprung macht, und hier ist er!
Täuschen können wir uns nicht mehr länger:
Ach ja, wir müssen auch einmal sterben!
3
Der Schnee fiel auf den dürftigen Boden,
gar nur, um der Hässlichkeit zu schonen.
Es ist so weiß, wie im Zimmer am Abend
unser Bett, wenn es bereit ist zum Schlafen,
unseren Kissen und die weiche Daune:
als ob wir auf unser Bett, würden laufe',
4
wie die spielenden Kinder, die störrisch sind
der noch nicht ins Bett, d auch nicht schlafen will,
sie laufen auf, und über dem Bett, g'schwind,
bis es den Mutter alles langweilig wird
‘d sie deutlich ruft: " Hop-hop! Unter die Decken!"
Ach ja, wir müssen auch einmal sterben!
5
Auch das Jahr, wie eine Sanduhr, fängt an:
Der alte läuft aus, und fängt das Neue an,
und wie den gelangweilten Sand, der Sanduhr,
lässt den alten Kummer, und zwickt an das Neue um.
Wie viel Arbeit bleibt nun unvollendet!
Und der Baum der Freuden gar nicht abgeerntet.
6
Ungeduldig schlägt das Herz nach Wachmannschaft
wie die Wache, wenn Sie wartet auf Ablöse Kraft.
Hundert Schubladen öffnen wir und wühlen.
Mit Scheidungsgeschmack lassen wir uns Küssen.
Alte Freude, kann uns nicht mehr Abwerben:
Ach ja, wir müssen auch einmal sterben!
7
Der Schnee schmilzt schon, es will Frühling werden.
Ich weiß es nicht, was sollte ich werden!
Ich bin Flocke, und schmelze mit dem Schnee,
wie ein Seufzer, was wegfliesst mit Tränensee.
Und bis die Vögel zu uns zurückfinden,
das Land trocknet, 'd verschwunden ist der Winter.
8
Nur mein Winter, es stirbt noch lange nicht.
Und mein Tod ist nicht so einfach sterblich.
Der, den ich einmal freigelassen habe,
bei diesem Vogel gib es keine Zugabe.
Das gefallene Laub, kannst nicht vererben.
Ach ja, wir müssen auch einmal sterben!
9
Meine Freunde haben mich verlassen,
denen, ich guttat, alle versagten;
diese, die ich liebte, lieben mich nicht mehr,
für denen ich strahlte, irren nur umher.
Was ich mit Ast, im Staub geschrieben habe,
fiel mit Flutwasser des Frühlings, in Ungnade.
10
Trockener Rebstock, vorjähriger Last:
Der Frühling ist mir, ein feindlicher Gast!
Nur du schaust für mich, du weibliche Güte,
wie die Pfosten, auf der zerknirschten Blüte,
meine Augen mit einem Kuss zu verbergen.
Ach ja, wir müssen auch einmal sterben!
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni

Hausen, 2020 Február 14

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Bödön bejegyzést írt a(z) Régi utcám című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A halottak könnyei című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 32. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 32. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A nyolc boldogság 4. című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Öreg-vers című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A halottak könnyei című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) A halottak könnyei című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Táncos Balaton című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Szabad-e hallgatni? című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) hangulati törmelék című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) hangulati törmelék című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Ősszel című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Jövő-kép című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nincs annyi festék se szín című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)