HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 26

Tagok összesen: 1900

Írás összesen: 49879

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2020-03-28 10:56:43

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2020-02-27

A lajtorja 33.

7.Ne vigy minket a kísértésbe (Második Könyv, folytatás)

Szóljunk néhány szót a korról. A regényben most az 1920-as évek közepén járunk. Túl van az ország a világháborún, a proletárdiktatúra rémségein és a megalázó trianoni békediktátumon. Területének kétharmadát, lakosságának 63 %-át elvesztette. A vérveszteségek is óriásiak, nincs család, amelyben ne veszett volna oda valaki, férj, gyerek, fivér, unokatestvér, apa, nagyapa, nagybácsi. A sokk, ami a nemzetet érte, egyszerűen letaglózó! Nem túlzás azt mondani: nemzethalálként éték át az akkoriak. Mint leütött őzbak, hevert a nemzet a mezőn. De az élet élni akart.
Babits írja:

"Szóljanak a harangok,
szóljon alleluja!
mire jön uj március,
viruljunk ki ujra!
egyik rész a munkára,
másik temetésre
adjon Isten bort, buzát,
bort a feledésre!"

A vers az akkori hangulatot mutatja. Felemelte fejét a leütött vad. Szemébe visszatért a fény, moccant, lélegezni kezdett.
Mint amikor a szárazságtól kiégett, cserepes föld, eső után elkezd éledezni: kizöldül, új erőre kap a vetés. Az emberek kezdtek hinni. Hittek, reméltek, dolgoztak és imádkoztak. Nem kormánypropaganda volt, hanem valami olyasmi, mint amit a török hódoltság idején érezhetett az ország. Nem, nem, soha.
"Az nem lehet, hogy végleg így maradjon", gondolhatták, nem, nem. Soha nem törődünk bele. A gondolatot tett követte, fegyvert fogtak, ásót, kapát, kaszát ragadtak, s ahol lehet, ott ölték, pusztították az ellenséget. 150 évig tartott...
1920 után is ez lett az új jelszó, úgy ismételgették, mintha imádság lenne.
"Nem, nem, soha!". És: "Erdélyt vissza, mindent vissza".
Az iskolákban minden reggel elhangzott tanítás előtt
"Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek egy isteni örök igazságban, hiszek Magyarország feltámadásában"

Eljátszhatunk a gondolattal, mi lett volna, ha a török időkben élők eleresztik a gyeplőt, és feladják? Talán ma lófarkas zászló lengene az Országházán, s a Bazilika tornyából a müezzin dicsérné Allah örök dicsőségét.
Ki tudja?
S ki tudja, mi lett volna, ha a történetünk idején élő ország-vezetők nem karolják fel az egyszerű szívekben megfogalmazódott revizionizmust, s nem adnak lovat a buzgó, de tudatlan nép alá?
Vagy fordítva történt volna? Manipulativ jelleggel előbb fogalmazódott meg a jelszó? A hatalmon lévők kész örömmel találnak ki jelszavakat, amelyeket a zászlókra kitéve maguk mellé lázíthatják a népet. A hatalom nagyon fontos. Aki gyakorolja, annak kezében van a zsírosbödön lakatjának kulcsa.
De akkor is. Még, ha így lenne is! Gondoljuk csak el. Beadagolni csak azt lehet, amit önként, szíves-örömest bevesz az ember! Hit, remény, szeretet, jó szándék önmagában mit ér? Semmit!
Ha nagyjaink, akkor nagy okos-komolyan elmondják, megmagyarázzák úgy, hogy mindenki értse: nyugi, nyugi, legyetek észnél, persze, hogy ezt akarjuk mindannyian, de amit akarunk egyelőre nem időszerű, ellenségeink erősebbek... Talán nem jön el egy még nagyobb, még pusztítóbb világégés!
Talán.
Vagy: sikerül kimaradnunk belőle....?
Sikerülhetett volna? Két ellenséges nagyhatalom, Moszkva és Berlin között, nácizmus és kommunizmus között feleúton?
A történelem kényszere, (Marx így mondja: történelmi szükségszerűség) az, ami a népek sorsát meghatározza. Lehet vitatni, a tények azonban makacs dolgok.
Ami viszont vitán felül áll: az első világháborút lezáró béke igazságtalan béke volt, s magában hordozta egy új, még pusztítóbb háború csíráját. Ezt is Marx mondta. Mennyi mindent tudott ez az ember.

De térjünk vissza hőseinkhez, és a korhoz.

1925-re a pénz romlása akkora mértéket öltött, hogy nem lehetett tovább várni, szükségessé vált a korona helyett a pengő bevezetése. 1 Pengő a bevezetés évében 10 000 Koronát ért.
Zsámbokon 1920 körül az 1 tanteremre eső tanulólétszám 80 fő körül mozog, ami kétszerese a gróf Klebelsberg Kunó nemzetnevelési programjában előírtaknak.
A program hivatalos elnevezése: "A népiskolai infrastuktura fejlesztése". Ennek keretében 5000 új tanterem felépítése lett előirányozva.
A községben addig az időig csak a három meglévő rossz iskolaépület javítgatására, bővítgetésére volt lehetőség.
1920-ban, s az azt követő években 52 000 Koronát költöttek a régi, elavult épületek rendbetételére. A beinduló fellendülés reményt adott, hogy hamarosan belevághatnak egy teljesen új, korszerű iskolaépület felépítésébe. A tervezett költség 49 000 P, ám a zsámbokiaknak csak alig több mint ennek az összegnek a fele állt saját erőből rendelkezésére. Dósa Jenőnek nem kevés fejtörést okozott, hogyan teremtse elő a különbözetet. Számíthatott azonban az állam támogatására...Végül 52330 pengőre rúgott a végösszeg, melynek tetemes részét képezte a 46.356/1928. sz. rendelet alapján folyósított VKM államsegély és a 63.600/1928 sz. rendelet alapján felvett 9790 P bankkölcsön. Ez utóbbinak a fedezete 10% újonnan kivetett iskolai adó és 10 % egyházi pótadó volt.
A kisajátítási eljárások jogi és igazgatási kérdései szintén bonyolultak, átláthatatlanok voltak. Több tulajdonos és résztulajdonos volt bejegyezve a megcélzott telkeken, olyanok is, akiknek a felkutatása addig eredménytelennek bizonyult.

A jegyző 1920-ban még az alábbi jelentést küldte a járáshoz, ami szomorú képet fest a közneveltetésben uralkodó állapotokról.
"...a lakosság közel 60 százaléka analfabéta, s teljesen közömbös a nemzeti hovatartozás iránt...A nép műveletlenségének fő oka iskolánk nagyfokú elmaradottsága, s abban a fegyelemnek teljes hiánya, továbbá a község arra hivatott közönségének nemtörődömsége..." -olvashatjuk.
Változott azért a helyzet, ha lassan is. Néhány évvel később, 1925-ben új népiskolai tanterv jelent meg, amelynek megfogalmazott célja a "hazának (haza számára) erkölcsös, értelmes, és öntudatosan hazafias polgárokat nevelni..."
Az új iskola mellett kapnak majd szolgálati lakást a tanítók, - tervezték: ....... a lakhatási kérdés így remélhetően megoldódik. Meg is oldódott, de csak 1928-ban, amikor az új iskolát végre átadták.

Az ország vezetői kiemelten fontosnak tartották az ifjúság erkölcsi és szellemi nevelése mellett az egészségügyet és a testnevelést. Pest megye főszolgabírója 1925 februárjában, a leventemozgalom gödöllői zászlóbontását követően, ami Horthy kormányzó jelenlétében zajlott, és amin 8000 levente vett részt, atlétikai felszereléseket, súlygolyókat, ugróléceket, diszkoszt, gerelyt, labdákat, tornaszereket küldött Zsámbokra.
A nemzeti viseletek versenyét Zsámbok nyerte. Nagy szó volt ebben az időben!
Elhatároztatott, hogy egy év múlva Zsámbok ad otthont az év első járási versenyének, ami komoly elismerése a községnek, és Dósa Jenő számára személyesen, ő indította el a mozgalmat, és a lelke, a motorja volt.

A szép magyar beszéd, a tájszólás, a palóc hagyományok ápolása szintén előtérbe került. Janda József zsámboki tanító írja a "Hagyomány Szava" című folyóiratban: "...a néphagyományoknak egyre szélesebb teret kell nyerniük a közoktatásban, ...az európai műveltség mellett őrizzük meg nemzeti sajátosságainkat!"

P. Lajos jegyző 1921. augusztus 9.-n jelenti a járási bizottságnak:
"Két ifjúsági egyesületünk van: (egyik) a Római Katolikus Ifjúsági Egyesület 60 taggal. Célja a szellemi továbbképzés és a nemes szórakozás, a másik a testnevelési bizottság kebelében alakult "sportszakasz" 30 fővel, célja a különféle sportok megismertetése, megtanítása és megkedveltetése"
A gödöllői járásban szülőotthonok, tüdőszűrő állomások, szemészeti és fogászati rendelők nyílnak. Kormányprogram írja elő a lakossági szűrővizsgálatokat. A családvédelmi szolgálat gondoskodik a rászoruló családok anyagi támogatásáról. Beindul az ingyenes iskolatej akció...és hosszan sorolhatnánk a jóléti intézkedéseket.

Egyszóval az ország feléledt csipkerózsika álmából, és élni akart, ez volt a helyzet a húszas évek közepén, végén.

A rájuk boruló, csillagos ég alatt beszélgettek. Kinn ültek a tornác oszlopai között, élvezték a langymeleg estét. Akácillatot hozott a könnyű, esti szellő, és még valamit, édeset, keserűt, amit nem lehetett pontosan meghatározni. A csendet csak az újra, meg újra felhangzó kutyaugatás törte meg. Bundás öblös hangja távolról, a kert túlsó végéből hallatszott, lelkesen válaszolgatott a szomszéd kutyáknak. Szólt a tücskök hangversenye, ezer, meg ezer apró hegedű cincogott nyekergett mellettük. Dósa Jenő a háta mögé, a könyöklőre tette le a borosüveget és a poharat, hátradőlt a fonott karszékben, cigarettát sodort magának, és rágyújtott. A gyufa fellobbanó sárgás fénye egy pillanatra megvilágította Teréz asszony széles, jóságos arcát.
-Na, Nyanya, most mondja! Mi van a kendermagos tyúkkal? Hát még ma se tojt? És, mondja csak, miért akarja elküldeni az új lányt, a, hogy is hívják, a Tóth Mariskát?

Teréz lelkesen válaszolgatott: nem, nem tojik már három napja, ha így folytatja, a levesben végzi, a kopasz-nyakú meg elmarja a Sárit a sárgát az etetőtől, Mariska szájában megalszik a tej, haszontalan egy perszóna, és igen, bámészkodik, a száját tátja, háromszor kell neki szólni mindenért. De a legfontosabb: libát tömtek délután Boriskával, s közben a pernahajder, örökké szomszédban kujtorgó Cirmos is hazajött végre.
-Hát maga mit végzett, most maga beszéljen!
Dósa Jenő foga közé szorította, és jól megszívta elefántcsont szipkáját, amit Imre sógortól kapott még tavaly a névnapjára, amit nagyon szeretett szép mívű berakásai miatt, mondom, szipákolt egy jó nagyot, kifújta a füstöt, s kedvét lelve nézett a halovány, foszforeszkáló holdfényben szélesen szétterülő, gomolygó, kékes-szürke felhő után.
-Mire ment Bíró Lajossal? - kérdezte Teréz. -Kapott pénzt tőle?
-Nem -felelte elgondolkodva. - Illetve. Kettőszáz pengőt felajánlott, de nem fogadtam el, azt mondta, az, az utolsó pénze.
-Tudja, megértem. Így betakarítás előtt...
-Igaza van Nyanya. Elég reménytelen dolog összekoldulni ekkora összeget.

A gyerekek már az igazak álmát aludták odabenn. A szülők is fáradtak voltak, későre járt, talán tíz is megvolt. A falusi ember a tyúkokkal fekszik, s a tyúkokkal kel. Dósa Jenő kivette mellényzsebéből az óráját, az óra vékony ezüstláncon függött, s a belső zsebben belül lévő rejtett gombocskához volt rögzítve, kinyitotta a fedelét, megnézte. -Mindjárt tíz - mondta.
-Lassan ideje eltennünk magunkat holnapra.
Hajnalban, még alig pirkad, ő kapálja a konyhakertet, ezt a munkát senki másra nem hagyja.
Tűnődött egy kicsit, s nagy levegőt véve belevágott.
-Biró Zsigához is beugrottam a Takarékba. Adna kölcsönt, de hát nincs rá fedezet. Nem adóztathatom meg a parasztokat egy ilyen pocsék tavasz után, amikor a víz mindenüket elvitte, mert a legelső legény kapával vág agyon a kocsmában.
Bemutatott ellenben egy embert - folytatta komoran. -Első pillanatban úriembernek tűnt. Kimentünk a Zsigától, s leültünk az ügyfélváróban. Úgy hívják, nem érdekes, hogy hívják. Ez az ember azt ajánlotta, hogy kipótolja a hiányzó összeget a hídban, és fizet még nekem a szívességemért ezer pengőt, ha a volt Weisz-házat megkapja árendába....
-Micsoda?
Hallgattak, nagy, nagy csend szakadt közéjük. Olyan csend, amelyben bizsereg, feszül a szégyen és a bizonytalanság sápadt, hullafejű réme.
Aztán, a csendet megtörve felcsattant Dósa Jenő hangja.
-Hát mit képzel ez az ember!
Újra csend lett. Zakatolt, vérző nagy sebeket tépett cakkos cápa-fogával.
-De hát mit képzelt! Szégyen és gyalázat! Azt hitte, belemegyek ilyesmibe?

Sokra rá, az élet láthatatlan órájának egyhangú, örök ketyegését megtörve szólalt meg az asszony.
-Akkor hát mi lesz? Megy Endréhez?
-Tehetek mást? Esetleg a maga rokonai?
-Felejtse el!
-Jó. Akkor tényleg nincs más választás.
Tett egy mozdulatot. Úgy lehetett érteni, megy, de nem szívesen. Teréz fürkésző tekintettel nézte, megpróbálta megfejteni a félhomályban mit rejt az arca
-Végül is....Mondja, mi baja van vele? Lajos egy aranyos, kedves, jó-modorú úri-gyerek. Mióta ismerjük már, na! Nem hiszem, hogy...
-Igen. Persze. De más a magánérintkezés, és megint más, ha az íróasztala mögött trónol valaki. Pláne, ha azt a valakit Endre Lajosnak hívják!
-Mert ott milyen?
-Nézze, Teréz, hogy mondjam magának. Én elmehetek Endre Lajoshoz és elmondhatom neki, mennyi kell, mire kell. Fog is adni, biztos vagyok benne, hogy ad. Csak...
-Csak?
-Csak azt nem tudom, mekkora árat kell majd fizetnem érte!

Forrás: dr, Tóth József: Palatáblától az inernetig

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5829
Időpont: 2020-04-05 08:23:13

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia kedves Te !

Azt imádom minden írásodban, hogy csak elképzelem és máris előttem van minden,megjelennek
a képek.
Alapos vagys, mint mindig, nem kicsi kutatómunka eredménye ez az írásod sem.
Gördülékeny, minden sorát élveztem.
Szeretettel : Zsu
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8840
Időpont: 2020-03-03 07:19:02

válasz Klára (2020-03-02 21:21:14) üzenetére
Szia Klári! Érdekelt ez a kor, volt is hozzá anyagom. Számomra mindig az a fontos, h egy adott korban, vagy szituációban, hogy viselkednek az emberek. Mit tesznek, s mit nem? Köszönettel: én
Szenior tag
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2681
Időpont: 2020-03-02 21:21:14

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Bödön!

Nagyon jó volt olvasni ezt a részt, mert a történelmi visszatekintés is rendkívül olvasmányos, és a történet folytatása is sok izgalomra ad okot. :)

Üdv: Klári
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8840
Időpont: 2020-03-02 07:46:25

válasz sailor (2020-03-01 09:16:00) üzenetére
Szia Sailor! Köszönöm, igyekszem! :) A "mozaik", - ahogy írod, nagyon fontos számomra. Az egész életünk egy nagy mozaik, apró részletekből tevődik össze! :) Köszönettel: én
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8840
Időpont: 2020-03-02 07:42:47

válasz hundido (2020-03-01 07:33:09) üzenetére
Szia! Igen, az ember így van megalkotva! De talán ez a jó. Mindig hiszünk valamiben, aztán jól pléhre esünk. Mi magyarok világbajnokok vagyunk ebben! Köszönettel: én
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
5086
Időpont: 2020-03-01 09:16:00

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Bödön!

Nagyon szeretem a mozaikokat!
Apró kis részecskékböl csodás egység alakul ik!
Nálad ugynez megy!
Elismerésel,öszinte elisnerésel gratulálok!
Folytasd!!!!

Szép napot:sailor
Szerkesztő
hundido
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1636
Időpont: 2020-03-01 07:33:09

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
Tőled megszokott, hogy a kort, amiben játszódik ez a történet alaposan felkutatod, és tájékoztatod az olvasóidat. Jó ez, mert a történelmi események itt is fontos szerepet kapnak.
"Egyszóval az ország feléledt csipkerózsika álmából, és élni akart, ez volt a helyzet a húszas évek közepén, végén." - mily gyakran igaz ez, nemcsak a húszas évekre.
Üdv hundido

Legutóbb történt

gleam bejegyzést írt a(z) Kérlek... című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Ne ölj című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Bujdosó szavak című alkotáshoz

Istefan bejegyzést írt a(z) Csonton rágódjak, avagy egy mondáson? című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Hét című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Kifürkészhetetlen című alkotáshoz

Istefan bejegyzést írt a(z) Vírust vegyek vagy éhkoppot egyek? című alkotáshoz

Istefan bejegyzést írt a(z) Vírust vegyek vagy éhkoppot egyek? című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 39. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 39. című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Minden ajándék... című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) (Cím nélkül) című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Ne ölj című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Kérlek... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)