HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 26

Tagok összesen: 1899

Írás összesen: 49833

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2020-03-28 10:56:43

Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: hundidoFeltöltés dátuma: 2020-03-01

Úton az "aranyélet" felé

Lenke néni a csomagjaival kilépett a kapun, tett pár lépést, majd megállt és visszafordult. Hosszan nézte a házat, ahol negyven évig élt. Megrohanták az emlékek. Milyen jó volt itt lakni, amíg a férje élt. Néhány éve meghalt, azóta szomorúan teltek a napok, hónapok, évek.

Mennyi vidámság, mennyi csodálatos dolog történt itt velük. Megszületek a gyerekek, Marika, akit csak mindenki Rikának hívott, innen ment férjhez. Balázska, pedig egyetemet végzett mérnök lett. Milyen boldog volt az ő Lajosával! Büszkén újságolták a szomszédoknak, Rika esküvőjét, Balázska diplomaosztóját. Amikor kirepültek a gyerekek, kettecskén maradtak. Csendes lett a lakás. A gyerekek elfoglaltak voltak, Balázs külföldi tanulmányútra ment, Rika pedig élt az életét a férjével. Telefonok, ritka látogatások, ennyi maradt nekik, de nem panaszkodtak:
- Lenke! Ez az élet rendje -simogatta meg a karját Lajos, mikor ő szomorúan bámult ki az ablakon.
- Tudom, de azért csak búslakodhatok, mert hiányoznak - felelte ilyenkor.

Teltek az évek, Lajos megbetegedett és a gyilkos kór hamar elvitte. Lenke néni egyedül maradt. Gyermekei igyekeztek minél több időt vele lenni akkor, de aztán ezek egy idő után ritkultak, majd minden visszaállt a régi kerékvágásba. Telefonok, ritka vizitek.
- Anyuka! Nem lenne jobb egy otthonban? - kérdezte nem egyszer a lánya.
- Nem! - vágta oda határozottan. Amíg el tudom magam látni, addig szó sem lehet róla.
- Anyukám - puszilta meg Rika. Csak azért mondom, mert féltelek, illetve féltünk. Nem tudok gyakrabban jönni, Balázs is irtó elfoglalt. Ott meg lenne társaság, programok, orvos, figyelnének rád, és mi is nyugodtabbak lennénk.
- Szóval már ki is néztetek valamilyen öregeknek való elfekvőt. Nyanyaházat. Amíg én...- de nem fejezhette be, mert Rika közbevágott.
- Jól van, jól van. Ne izgasd fel magad! Tudod a vérnyomásod.
- Érdekel is benneteket az én vérnyomásom! - morgolódott Lenke néni.
- Anyuka! Na! Ne legyél ilyen morcos! És nem elfekvő! Hogy mondhatsz ilyet! Csak megkukkantanád, aztán ha nem tetszik, akkor itt maradsz. Nem kényszerít senki.
- Persze, nem kényszerít. Tudom csak féltetek...Na, jó! Mikor kukkantsam meg azt a Nyanyaotthont?
- Majd csörgök, mikor mehetünk, megbeszélem az otthon vezetőjével.
Pár nap múlva megszólalt a telefon. Lenke néni érezte, hogy csak Rika lehet, és azért hívja, hogy mindjárt itt lesz, és mehetnek feltérképezni a Nyanyaházat. Ő már csak így hívta. Valóban Rika volt.
- Öt perc múlva gyere le! Aztán megyünk!
Utálta, ha ilyen rövid idő alatt kellett elkészülnie. De mindig ez a rohanás. Mire leért Rika a kocsi mellett állt, és telefonált.
- Mindig az a fránya mobil! - dünnyögte az anyja. A füledhez nő egyszer az a vacak!
Rika nevetett.
- Jaj, anyuka! De hogy nő. Fontos munkaeszköz. Na, ugrás be és indulás!
Még hogy ugrás az ő fájós lábaival. Ez a lány, ez a lány...- gondolta magában.
Egy szép épület előtt állt meg Rika.
- Ez lenne az. Ugye milyen jól fest? Nem egy lepukkant hely.
- Hát...szép- mondta az anyja.
- Majd meglátod, mekkora kertje van. Itt aztán lehet sétálni, bujkálni, kiülni, olvasni, ha jó idő van.
- A frász akar bujkálni! Mindig csak a hülyeségeken jár az eszed! - legyintet az anyja. Szerinted majd bújócskázni fogok valakivel?
- Így szép az élet! Humorral ízesítve. Tudod. Ezt te mondtad nekem hajdanán. Már elfelejtetted? - nevetett Rika.

Bent kedves emberek fogadták, mindent megmutattak. Lenke néni még magának sem akarta bevallani, hogy tényleg jó kis hely. Jó. De mégsem az otthona. Bár a nevében benne van, hogy otthon. Aranyélet Idősek Otthona. Aranyélet? Amikor az embernek itt fáj, meg ott fáj, amikor egyedül marad, az lenne az aranyélet? Elég lököttek, ha ezt így gondolják. Miközben ezen morfondírozott, a lánya már vitte is kertbe.
- Ugye milyen kellemes? Ugye milyen szupi? Hogy tetszik?
- Tényleg megfelelő. Csak az a sok öreg...Itt totyog, ott konyul. Én még nem vagyok ennyire leépülve - felelte Lenke néni.
- Persze hogy nem, de hát ez idősek otthona, nem lehet tinikkel teli. Akik jól vannak, azokat viszik kirándulni, szerveznek különböző esteket. Van torna is! Sőt! Pedikűr, manikűr, fodrászat, minden itt van egy helyen. Tök jó, ugye anyuka?
Hát erre mit lehet felelni.
- Tök jó - hagyta jóvá.
- A szoba is szép, fürdő, WC, kis konyhácska...- lelkendezett Rika.
- Miért? Enni nem adnak? - kérdezte lecsapva a konyhácska szóra, végre találhat valamit, ami nem megfelelő. Azt hittem kiszolgálnak - jegyezte meg.
- De, de. Csak ha épp kedved lenne valamit összeütni. Vagy sütni egy kis sütit - felelte a lánya.
Hát ez se jött be. Tényleg minden nagyszerű.
- Aztán mikor jöhetnék? - kérdezte Rikát.
- Két hét múlva lehetne beköltözni.
Még egy darabig kérette magát, aztán így szólt:
- Rendben. Legyen, ahogy ti akarjátok.
"Talán tényleg ez a legjobb megoldás. Nem várhatja el a gyermekeitől, hogy folyton vele foglalkozzanak. Mindegyiküknek megvan a saját élete. Nem akar kolonc lenni." Ez járt a fejében, mielőtt kimondta a döntését.

Most letelt a két hét. És ő itt áll a ház előtt, várja a taxit, mert Rika nem tud jönni, de előre lebeszélt mindent a taxissal, az otthonnal. Ami még majd ott kell neki, azt már összepakolták, majd Rika behozza. Most csak a ruhák és némi konyha, tisztálkodási eszköz van csak nála, hogy ne kelljen cipekednie. Dudálás zökkentette ki a gondolataiból. A taxis kipattant az autójából.
- Kezét csókolom. Ugye rám vár? Aranyélet Idősek Otthonába megyünk, igaz?
Lenke néni csak bólintott. A férfi a csomagokat bepakolta az autójába. Lenke néni csak állt és nézte az egykori otthonát. A taxis nem sürgette. Látta, hogy nem könnyű a néninek az elválás, a búcsúzás.
- Tudja, negyven év, az negyven év...- súgta halkan, amikor beszállt a kocsiba.
Csendben ült az otthonig. A taxis a tükörből látta, hogy a néni sír. Halkan, úgy, hogy ne zavarja a sofőrt. Pedig Lenke néni zokogni, ordítani tudott volna. De hát ő hozta meg ezt a döntést.
"Vén fát nem szabad új helyre ültetni" - mondta régen a férje, amikor egyszer a költözés egy kisebb lakásba, szóba került. Így maradtak.
"Lajos! Én most elhagytam az otthonunkat, mert nélküled már nem volt az igazi."- suttogta.
- Tetszett mondani valamit? - kérdezte a taxis.
- Nem, semmit - felelte Lenke néni.
Mikor megérkeztek a taxis segített kiszállnia, bevitte a csomagokat. Lenke néni az autónál várakozott.
- Mivel tartozom? - kérdezte az asszony.
- Semmivel - felelte a férfi és megsimogatta az néni karját. Érezze itt jól magát! Szép, kellemes hely...Legyen itt még sok boldog éve a néninek.
- Köszönöm - válaszolta Lenke néni és lassan elindult az "aranyélet"felé.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szerkesztő
hundido
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1621
Időpont: 2020-03-24 14:35:30

válasz Susanne (2020-03-23 10:45:54) üzenetére
Szia!
Köszönöm, hogy elolvastad és hogy véleményezted. Előbb-utóbb szinte minden családot érint vmilyen formában. üdv hundido
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5792
Időpont: 2020-03-23 10:45:54

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kati !

Igen ez éppen aktuális nálunk is. Anyósom most a férjem testvérénél van, nehezen szokja meg
de jelen helyzetben ez a legjobb megoldás.
Remek írás, nagyon tetszett.
Szeretettel : Zsu
Szerkesztő
hundido
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1621
Időpont: 2020-03-06 19:08:07

válasz Klára (2020-03-06 17:39:22) üzenetére
Kedves Klára!
Aki érintett, az tán más szemmel olvassa ezeket a sorokat. Sok keserűség, könny is kísérheti a beköltözést. Aztán megszokják, de bizony van, aki meg is szereti ezt. Köszönöm, hogy elolvastad! üdv hundido
Szerkesztő
hundido
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1621
Időpont: 2020-03-06 19:06:07

válasz oroszlán (2020-03-06 16:10:32) üzenetére
Kedves Ica!
Örülök, hogy elnyerte a tetszésed ez az írásom. Bizony, ilyen az élet...-üdv hundido
Szenior tag
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2654
Időpont: 2020-03-06 17:39:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Tetszik az írásod, mert teljesen élethű. Engem a nagynéném kapcsán érint, aki először tiltakozott az otthon ellen, majd beleegyezett, bár inkább kényszerből, de most már nagyon jól érzi magát az otthonban.

Üdv: Klári
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
8209
Időpont: 2020-03-06 16:10:32

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Jajj hundidó, ez így nagyon szép leírva, de...ilyen az élet!

Szeretettel
Ica
Szerkesztő
hundido
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1621
Időpont: 2020-03-06 05:55:06

válasz Kőműves Ida (2020-03-05 16:42:19) üzenetére
Szia!
Köszönöm, hogy elolvastad és örülök, hogy tetszett. Sajnos sok ember kényszerül ilyen helyzetbe. A fiatalok dolgoznak, nem tudnak otthon maradni az esetleg akár beteg szülővel, vagy ez a ritkább eset. Így marad az otthon. üdv hundido
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6334
Időpont: 2020-03-05 16:42:19

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves hundido!

Nagyon megható történet. Ahogyan öreg fát nem lehet átültetni, ugyanúgy van az idős emberrel is. Nem tud megszokni új helyen, távol az emlékeitől, mindent hátrahagyva... lassan hervad el, mint a virág. Általánosságban szólva, megrövidíti az idős ember életét az ilyen kényszerhelyzet. Szépen írtad meg, nagyon tetszett.

Szeretettel,
Ida
Szerkesztő
hundido
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1621
Időpont: 2020-03-04 16:52:29

válasz Kankalin (2020-03-04 07:02:19) üzenetére
Szia!
Örülök a véleményed! Átolvastam, javítottam, Remélem nincs több elütés benne, köszi, hogy jelezted.
Igen, mostanában szívesen kalandozok és remélem, sikerednek a prózáim, átadják azt, amit szeretnék láttatni. Üdv hundido
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
7005
Időpont: 2020-03-04 07:02:19

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia hundido! :)

Jó ez a novella, életből merített. Belegondoltam Lenke néni helyzetébe. Borzalmas lehet elhagyni ennyi év után az otthont, ahová annyi emlék fűz valakit. Én lelkileg belepusztulnék.
Hitelesen ábrázoltad.
Néhol találtam elütéseket, majd később kitérek ezekre.
Örülök, hogy egyre gyakrabban kalandozol el a mesék világából, mert a felnőtteknek szóló írások is jól állnak neked. :)

Szeretettel: Kankalin
Szerkesztő
hundido
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1621
Időpont: 2020-03-03 05:39:27

válasz Krómer Ágnes (2020-03-02 21:35:52) üzenetére
Szia!
Köszönöm, hogy elolvastad és véleményezted. Én sem vagyok "otthon" párti, de a mai rohanó világban szükség van rájuk. Sok otthon már modern, jól felszerelt, kényelmes, csak egy egy vmi hiányzik belőle a család, a családi szeretet. üdv hundido
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
2977
Időpont: 2020-03-02 21:35:52

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Katalin!

Régebben hallottam ilyen történetet amikor még szociális otthonban dolgoztam ápolóként.
Régen volt.Szomorú ez a történet mindig nehéz a döntés ilyenkor.Én szociális otthon ellenes vagyok.
Talán mert elfogult vagyok.Érdekes történet volt.

Szeretettel:Ági
Szerkesztő
hundido
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1621
Időpont: 2020-03-02 14:32:18

válasz Bödön (2020-03-02 08:03:31) üzenetére
Szia!
Köszönöm kedves szavaidat! Az mai, valós probléma, és előbb -utóbb szembesülünk az öregedéssel, és azzal is, hogyan tovább? Egyedül, magányosan nagyon rossz lehet. Egy otthon legalább biztonságot nyújt az ott lakóknak. Üdv hundido
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8808
Időpont: 2020-03-02 08:03:31

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia! Szomorú dolgok ezek. Az élet kérlelhetetlen, s az "aranyélet" vagy így, vagy úgy, egyszer mindenki számára eljön. Hitelesen ábrázoltad. Egyéni látásmóddal, - s ez teszi különlegessé, és az olvasó számára "élvezhetővé" Szeretem, ahogy írsz. A plasztikus képeket, a jól megfogalmazott mondanivalót! Üdvözlettel: én
Szerkesztő
hundido
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1621
Időpont: 2020-03-01 15:09:14

válasz sailor (2020-03-01 09:33:59) üzenetére
Szia!
Köszönöm a véleményed és örülök, hogy tetszett ez a mából ellesett esemény. Egyébként nem könnyű bekerülni egy otthonba, mert sok a jelentkező. Ez van...-és szerencsés az, aki egy jobb helyet kifog, mert ott figyelnek rá, törődnek vele. Üdv hundido
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
5026
Időpont: 2020-03-01 09:33:59

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves hundido!

A cím maga nagyon jó étalált!
Nagyon érintett ez az írásod!
Olyan mai!!!
Reális!
Fájó!
Ez megy ma!
Mikor ´bekerülnek´akkor látszik csak meg az igaság!

Nagyon,nagyon tetszett!

Gratulálok:sailor

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Uram, te tetted? című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Uram, te tetted? című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Karanténi csend című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Fájó sebek című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Uram, te tetted? című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Benedek zsákja című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Átragyog... című alkotáshoz

prince bejegyzést írt a(z) hány összegyűrt lap a papírkosárban című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) hány összegyűrt lap a papírkosárban című alkotáshoz

prince bejegyzést írt a(z) Talán megérem című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) hány összegyűrt lap a papírkosárban című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) hány összegyűrt lap a papírkosárban című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) hány összegyűrt lap a papírkosárban című alkotáshoz

prince bejegyzést írt a(z) Benedek zsákja című alkotáshoz

prince bejegyzést írt a(z) Uram, te tetted? című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)