HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 27

Tagok összesen: 1889

Írás összesen: 49247

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Alkonyi felhő
2019-12-09 01:29:40

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Gabriel SawyerFeltöltés dátuma: 2007-02-26

Jonathan Gros (14. fejezet)

14. Fejezet
Álmok útján

Gyorsan felpattantam, és megragadtam Dimitrij karját, majd elkezdtem kihúzni a büféből. Alig bírt lerakni az italát egy közeli asztalra:
- Várj, a kakaóm! - rakta le a poharat, kis híján magára borítva.
Elhúztam egészen a főfolyosóig, és ott kikukucskáltam a sarok mögül. Innen pont rá lehetett látni Judy szekrényére. Ekkor már Dimitrij is beért engem lihegve:
- Mi ez a nagy... rohanás? - kérdezte lihegve
- Gyere - intettem a kezemmel, majd elindultunk mind a ketten Judy szekrényéhez.
Amikor odaértünk Judy szekrényéhez, láttuk, hogy a szekrényajtó fel van feszítve, épp úgy mint az álmomban.
- Hé! Ennek nem kéne így lennie, vagy nem? - nézett rám értetlenül Dimitrij
- Nem, de az álmomban pont így volt - magyaráztam a szekrény kifeszített részét vizsgálva.
- Mi? - kérdezte Dimitrij összezavarodva
- Nézd! - fogtam meg a vállát és hozzátoltam a szekrényekhez - az álmomban én meg fogok halni, ha nem bizonyítjuk, hogy nem mi törtük fel a szekrényt.
- Igen, de az csak egy álom volt - mosolygott Dimitrij
- Igen, de nem furcsa neked hogy eddig minden úgy történik, mint az álmomban?
- Én nem tudom, hogy te mit álmodtál - mosolygott tovább Dimitrij
- Felejtsd el. - legyintettem
Végiggondoltam az egész álmomat hol tudnám megmenteni magamat, aztán eszembe jutott! Judy levele, azzal fajult el minden. Ha ki tudnám nyitni a szekrényajtót, akkor bizonyítanám az ártatlanságomat.
Gyorsan előkaptam Judy levelét és a szememmel gyorsan végigfutottam. Csakhogy nem jutott eszembe az az elem, ami elárulta volna a kódot, elfelejtettem, amikor Tommy megtámadt. Még mindig fájt tőle a homlokom és a fejem. Vagy öt percig olvastam a levelet, amikor meghallottuk, hogy kicsöngetnek.
- Miért gyanúsítanának minket azzal, hogy feltörtük a szekrényt? - kérdezte Dimitrij hitetlenkedve
- Most ne zavarj kérlek, nem jut eszembe a kód, akárhogy is olvasom
- Add ide - kapta ki a kezemből a levelet Dimitrij
- Bocs haver, de ebben vannak személyes dolgok is - vettem vissza a levelet
- Azt hittem megbízol bennem - tette karba a kezét Dimitrij
- Én meg is, csak...
- Csak? Barátok vagyunk nem? Bízz bennem! - mosolygott Dimitrij barátságosan kezét a levélért nyújtva.
Néztem rá egy darabig, majd Dimitrij aggódó tekintettel nézett el mellettem:
- Jobb lesz, ha gyorsan eldöntöd!
Hátra fordultam egy pillanatra és láttam, hogy vészesen közelít Mr. Polasky és Tommy. Majd ismét Dimitrijre néztem, és nem tudtam mit tévő legyek. Hiszen alig ismerem egy negyed órája. Azt mondta, hogy a legjobb barátom, de nem emlékszem rá, és ha hazudik?
Mindenesetre kénytelen voltam megbízni benne.
Gyorsan belenyomtam Dimitrij kezébe a levelet. Majd megfordultam és Mr. Polaskyra néztem.
- Tanár úr, hogy tetszik lenni? - kérdeztem mosolyogva
- A bájcsevegéseket későbbre halasztjuk Mr. Gros! De most, mindannyian bemegyünk az irodámba - mondta mérges tekintettel, majd megfordult és elindult a tanári irodák felé.
Tommy úgy szintén elindult gúnyos mosollyal.
- Olvasd addig a levelet! Keress bármilyen számot! - súgtam oda Dimitrijnek
Dimitrij bólintott a fejével, majd mi is elindultunk Mr. Polasky felé.
Az irodában teljesen meglepő módon pontosan úgy helyezkedtünk el mint az álmomban. Dimitrij meg én Mr. Polasky íróasztala előtt ültünk le, Tommy pedig az egyik ablak mellett ácsorgott, és gúnyos mosollyal nézett ránk.
- Úgy hallottam hogy bántottátok Mr. Roant! Ezzel a fadarabbal itt - emelte fel Mr. Polasky az íróasztala mögül az ismerős fadarabot.
- Igen Mr. Polasky, miután Tommy megtámadta Jonathant! - vetett ellent Dimitrij.
Egy pillanatra teljesen elfeledkeztem az eseményekről, minden teljesen úgy történt, mint az álmomban. Még sem lett volna az álom? Talán tényleg meg fog történni minden?
- Ez igaz? - nézett mérgesen Tommyra Mr. Polasky
- Nem! Megfenyegettek, azt mondták, hogy csináljam meg a leckéjüket, különben megvernek, és felemelték ezt a husángot...
Ekkor hirtelen eszembe jutott mit is mondtam akkor az álmomban. Furcsa, de eddig minden úgy történt, ahogy az álmomban. Kicsit elmosolyogtam, de csak egy pillanatra, hiszen az események forgatókönyve szerint most én következtem:
- Mi?! - háborodtam fel, kevésbé erőteljesen, mint az álmomban.
Azon gondolkoztam, amin elmosolyodtam egy pillanatra. Az álmomban Tommy nem beszélt a husángról. Elmosolyodtam, amikor rádöbbentem, hogy egy kicsit lemaradtam, de most már figyelnem kellett!
- Mr. Polasky ez nem is így történt! - állt fel a helyéről mérgében Dimitrij, és miközben felállt gyorsan zsebre vágta a levelet, amit addig fél szemmel nézett.
Szerencsére nem vette észre sem Mr. Polasky sem pedig Tommy.
- Maga maradjon csöndbe - mutatott rám Mr. Polasky - maga pedig üljön le a helyére - mutatott Dimitrijre - maga pedig folytassa - zárta le a vitát Mr. Polasky Tommyra mutatva.
Kezdett idegesíteni ez a hátborzongató egybeesés az álmommal, meg a valósággal. Lehet hogy ez sem a valóság? Ez is csak egy álom lenne?
Kezdtek kétségeim támadni, valami nem stimmelt:
- És aztán, én... én odaadtam a házi feladatomat, erre Dimitrij a fadarabbal fejbe vágott engem. Nézze meg tanár úr, még mindig vérzik a fejem. Aztán meg... jaj, olyan nehéz... de láttam, hogy feltörik Miss. Parlon szekrényét - pityergett Tommy.
- Nem törtük fel Miss. Parlon, vagy kinek a szekrényét tanár úr - pattant fel a helyéről ismét Dimitrij
Vége! Elrontottam az élet forgatókönyvét. Elrontottam azt, ami meg volt írva. Innen kezdődne minden? Innentől kezdve már én irányítom a sorsomat? Az álmom szerint nekem kellett volna felpattannom a helyemről, még is Dimitrij állt fel. Mégis mindennek úgy kell történnie, mint az álmomban, különben még az is lehet, hogy az álmom valósággá válik, és a végén tényleg meghalok!
Lehet, hogy nem is kerülünk ki Judy szekrényéhez, és már itt kihirdetik, hogy bűnös vagyok.
Most már tisztán láttam a feladatot magam előtt. Kijutni a szekrényhez, kinyitni az ajtót, és bizonyítani az ártatlanságunkat.
Miközben ezen gondolkoztam Dimitrij, Tommy és Mr. Polasky harsányan vitatkoztak, hogy kinek is van igaza. Aztán mikor lassan feleszméltem a gondolatmenetemből, ránéztem mind hármukra és magabiztosan, de azért félénken is, de megszólaltam:
- Nézzük meg Miss. Parlon szekrényét!
Hirtelen mindenki abbahagyta a vitatkozást, és mindhárman rám néztek
- Ha ki tudom nyitni Miss. Parlon szekrényajtaját, az bizonyítaná, hogy ártatlanok vagyunk, nem? - kérdeztem határozottan
- Ha kitudja - hagyta rám Mr. Polasky
Elgondolkoztam ezen egy kicsit. Mi van, ha Dimitrij nem tudta kitalálni a kódot, akkor nagy bajban lennék, de vállaltam a kockázatot:
- Ki tudom! - bólintottam a fejemmel
- Lássuk! - mondta Mr. Polasky, majd elindult kifelé a főfolyosóra.
Utána ment Tommy is, mint egy engedelmes kiskutya. Gyorsan odafordultam Dimitrijhez:
- Megvan a kód? - kérdeztem tőle rémülten
- Nem volt időm végigolvasni - kapta elő gyorsan a levelet Dimitrij.
- Add ide gyorsan - akartam kikapni a kezéből a levelet, de elrántotta.
- Várj, megoldom - mondta és szemével gyorsan átfutotta a szöveget - csak két szám van benne, a szekrény szám, és a keltezés.
- Siess, valahol a szövegben van elrejtve a kód, erre emlékszem, vagy, legalábbis ilyesmi rémlik - magyaráztam izgatottan
- Ez lesz az! - kiáltott fel Dimitrij és ujjával a levél tartalmának egyik részére mutatott.
Ezután gyorsan kifutottunk, hogy utolérjük Tommyékat.
Tommy, Mr. Polasky és még egy egész tömeg várakozott izgatottan a felfeszített szekrény körül.
Ahogy közeledtünk a szekrényhez, a tömeg lassan utat nyitott nekünk a szekrényig. Izgulva közeledtem a szekrényhez, nem voltam benne biztos hogy Dimitrij jót mutatott nekem a levélen, de nyugtatgattam magam azzal, hogy az az egyetlen szám ami szerepelhetett a szövegben.
Lassan a szekrényhez léptem, fejemet rádöntöttem a szekrényajtóra, és elmondtam egy gyors imát. Bár nem voltam vallásos, hittem, hogy ez az ima most segíteni fog nekem. Miután elmondtam a gyors imát, egy pillanatra oldalra néztem, hogy lássam a tömeget, akik ugyanolyan feszülten várták az eredményt, mint ahogy én.
Elkezdtem pörgetni a számokat, lassan mintha egy széf kattanását figyelném. Az utolsó szám bepörgetésénél csukott szemmel hallgattam a zár kattanását. Aztán falfehér lettem. Egy gombócot éreztem a torkomban, és hevesen kezdett el verni a szívem.
Odalépett hozzám Dimitrij:
- Mi tart ennyi ideig? - kérdezte suttogva, hogy más ne hallja
- A kód! Nem stimmel! - néztem rá rémülten
- Az lehetetlen! Az az a szám, a 314, nincs több szám - nézett rám Dimitrij inkább mérgesen, mint rémülten, pedig éreztem hogy ő is nagyon megrémült.
- Most mit csináljunk? - kérdeztem, majd megfordultam, eltakarva a testemmel a szekrényt.
- Egy kis türelmet kérünk - vigyorogtam kétségbeesetten, majd Tommyra néztem, és vártam a gonosz sátáni kacajt.
De Tommy zavartan nézett körbe, mintha azt se tudná hol van. Úgy járt a szeme, mint a gumilabda, ahogy pattog a szobában. Ő is falfehéren nézett vissza rám.
Érthetetlenül néztem rá, hogy most mi történik. Ekkor váratlanul Tommy odalép hozzánk, és zavart arccal, félrelök, odahajol a számsorhoz, majd elkezdi tekergetni a számokat. Hirtelen egy kattanás hallatszik, és a szekrényajtó kinyithatóvá válik.
Teljesen össze voltam zavarodva. Tommy Roan, a srác aki megtámadott engem, aztán meg próbált bemártani minket, most pedig odalép hozzánk és megment minket?
- Jonathan és Dimitrij ártatlan. Én akartam felfeszíteni Miss. Parlon szekrényajtaját a fadarabbal - magyarázta Tommy, szemei még mindig zavartan pattogtak.
- Maga Mr. Roan? - döbbent le Mr. Polasky - és a feje?
- Még otthon vertem be a fejemet, és véletlenül felszakadt a seb - magyarázta Tommy
Dimitrijvel egymásra néztünk és értetlenül figyeltük Tommyt. Bátortalanul én is kérdeztem valamit:
- És a kód?
- A kódot én változtattam meg - fordult felénk, kicsit összeszedettebben - tudtam, hogy ez az egyetlen esélyetek, hogy kimagyarázzátok magatokat.
- Mr. Gros és Mr. Andrusov maguk most elmehetnek, Mr. Roan, kérem, jöjjön velem - mondta dühös tekintettel Mr. Polasky
Tommy bólintott a fejével és elindult Mr. Polaskyval az irodába.
Ekkor megszólalt a csengő a következő órára, ami kémia óra volt Mr. Humble-lel.
Dimitrijvel el is indultunk a kémia terem felé, ami a második emeleten állt, de előtte gyorsan elmentünk a cuccunkért:
- Én teljesen összevagyok zavarodva, te nem? - kérdeztem döbbenten, miközben a szekrényemhez siettünk.
- De, bemárt minket, aztán meg kihúz minket a csávából. - értett egyet Dimitrij, támaszkodva az egyik szekrényen, miközben én kivettem a szekrényemből a kémia cuccomat.
- Hát, nagyon érdekes volt - zártam be a szekrényajtómat, és sietve elrohantunk Dimitrij ördögi 666-os szekrényéhez is - és amikor ránéztem Tommy is teljesen össze volt zavarodva, mintha hipnotizálták volna, vagy nem is tudom.
Miután Dimitrij is gyorsan kikapta a kémia cuccát, bezárta a szekrényét, és futva rohantunk fel a másodikra a Kémia terem elé. A többiek már mind bementek, tudtuk, mert az ajtó zárva volt. Megálltunk még egy röpke egy percre az ajtó előtt.
- Vajon mit fog kapni ezért a kis egyéni szekrénystílus csinálásért - mosolygott Dimitrij
- Nem tudom, de majd megkérdezzük - mosolyodtam el egy pillanatra
Dimitrij épp be akart kopogni az ajtón, amikor megállt és felém nézett vigyorogva:
- Jut eszembe, ki az a Miss. Parlon?
- Judy! És... és nem tudom! Csak azt hogy ismerem, és hogy, azt hiszem jó barátok lehetünk
- Értem - mosolygott Dimitrij majd bekopogott az ajtón.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Bödön bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Egy(s)ég című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel A vers ABC-je Dzs címmel

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Félelem a barlangban címmel a várólistára

túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese, V. rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Az asszony és a papagáj című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Kihűlt Vállvonás című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szerelem című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Ravatal című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese III. rész című alkotáshoz

Szem Eszkör bejegyzést írt a(z) Akarom (5/4) című alkotáshoz

Szem Eszkör bejegyzést írt a(z) Akarom (5/4) című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)